Reformátusok Lapja

Rovatunk a mindennap közösen olvasott Ige mellé kínál bibliaolvasó és - értelmező útmutatót, emlékeztető gondolatokat és magyarázó lelki táplálékot. Ezen a héten Steinbach József református lelkész, a Magyarországi Református Egyház Dunántúli Egyházkerületének püspöke osztja meg velünk gondolatait.

Újraindítjuk a tűzifaprogramot. Egy-egy háztartásnak egy köbméter hasogatott fát adhatunk. Vannak támogatóink, például Tüzépek, ezek segítik a programot – jelzi Simon Annamária, a Szeretetszolgálat adománykoordinátora.

Márta hitvallása minden időkre szóló bizonysága annak, hogy a hit önmagában kevés, annak – a mindennapok során – szavakban és tettekben kell megnyilvánulnia. Élete példa arra, hogy egy szorgos háziasszony is válhat Jézus bizonyságtevőjévé. Adja Isten, hogy így legyen teljes a Mártáról alkotott kép, és ez erősítse egyéni hitéletünket is!

Idén is várja a felvételizőket a Pápai Református Teológiai Akadémia. Aki az elhívását már megkapta, ott jó eséllyel helyet is talál, hogy felkészüljön az életen át tartó szolgálatra. Volt teológushallgatóként és rektorként Németh Tamás azt vallja, a felvételi időszakban a legfontosabb, hogy a döntés előtt állók figyeljenek a jelekre...

Ha Krisztus szava szó szerint meggyógyított, kötelezettséggel tartozom az Istennek a hasonlóan nyomorultakkal szemben. Aki a valós kegyelmet átéli, mindig tudja, hová tartozik – vallja Márkus Gábor, a református hajléktalanmissziót vezető lelkipásztor. Az elmúlt évtizedekről, az Úr kegyelméről, istenélményekről beszélgettünk.

A hivatásosok nem mindig értik a laikusok kapcsolatát Istennel. A hétköznapi öltözet, a közvetlen stílus, a baráti hang, a rövid bejelentkezés Jézushoz – Józsi természetes viselkedése megindító, egyszerű, mégis rejtélyes. Elég így megszólítani Jézust? Elég csak hívni az ő nevét, aztán hinni, hogy megteszi azt, ami nekünk jó? Úgy tűnik, néha elég.

Az imádság a lélek beszélgetése Istennel, azzal az Úrral, aki magát a lelket teremtette. E belső párbeszédben az ember a Teremtőjéhez fordul, megosztva vele vágyait, kérdéseit, örömeit és fájdalmait. A kommunikáció formája lehet kérés, könyörgés, hálaadás, dicséret vagy magasztalás. Most az imádság e heti gondolatait osztjuk meg, amelyek az Istennel való kapcsolat mélyítésére hívnak.

A Biblia közös olvasása Isten üzenetének mélyebb megértését segíti, közösségi élményt nyújt, erősítve a hívők kapcsolatát. Az együtt töltött időt gazdagítják az elmélkedések, melyek közös gondolkodásra ösztönöznek. A heti bibliai szakaszhoz Győri István írt jegyzetet, mely értékes iránymutatást ad a szöveg jobb értéséhez.

– A tanárok, néha még mi is rácsodálkozunk, egy beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő gyermek valamely területen kiemelkedően tehetséges. Tudatosítani kell, ez a nehézség nem skatulya, csupán egy másik út – vallja Beszterczey Andrásné, a Református Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény tagintézmény-vezetője.

Amikor azt a kérdést tesszük fel, hogy mi a világ, akkor egyúttal kívül is kerülünk a világon. A világ úgy jelenik meg, mint az emberrel szemben álló és az emberen kívül álló véges, de egységes valóság. Vagyok „én”, és van a „világ”, miközben én is a világ része vagyok. Az igazi kérdés nem is az, hogy mi a világ, hanem az, hogy ez a kérdés egyáltalán hogyan lehetséges.

Hasonló helyzetekben keresztyénként általában az a kérdés az első gondolatom, amelyet édesanyám tett fel gyakran, amikor egy-egy híresség halálhírét hallottuk: „Vajon hová ment?” Azaz, vallotta-e Jézus Krisztust Megváltójának? Ez többnyire költői kérdés maradt és maradhat ma is, hiszen kevés a keresztyén értékrend alapján élő és tevékenykedő művész...

Megrendítő dokumentum került elő férjem anyai ága, az ugyancsak ároni, papi és tanítói Fekete család írásos hagyatékából. A gyönyörű kézírással írt szöveg – pedig ez még nem is a tisztázat, csak az első változat volt – szerzője Fekete Gusztáv, a szöveg papírra vetése idején, 1916-ban még segédlelkész volt.

A közösség tagjai sajátjuknak érzik az Úr hajlékát, minden örömforrásával és felelősségével együtt. A külső mellett erős igény mutatkozik a lelki építkezésre is a hajdúsámsoni egyházközségben. Minden alkalmukon örülünk a bizonyságtételeknek. – Azt hiszem, történelmi időben lehetek Hajdúsámson lelkipásztora – mondja Lovász Krisztián.

Kezdetben amerikai támogatással működtek, majd az asszimilációs nyomás és az első világháború utáni magyarországi helyzet miatt igyekeztek önfenntartókká válni. Abaúji, borsodi és zempléni emigránsok úgy döntöttek, nem csatlakoznak más helyi egyházhoz, hanem önálló szervezetet hoztak létre.

Persze ez nem volt elég: József mindenáron be akarta bizonyítani, mennyivel jobb náluk – a bátyjai legalábbis így gondolták, amikor a fiú előhozakodott az álmaival.

– Képzeljétek, mit álmodtam! Aratás volt, és búzakévéket kötöttünk a mezőn. Az én kévém fölkelt, és állva is maradt, a ti kévéitek pedig körülállták, és leborultak előtte.

Százötven éves templomukért tartottak hálaadó istentiszteletet a kállósemjéni reformátusok. – A jubileumok, ünnepek jók arra, hogy oszlassuk a feledékenységet, hálátlanságot – emlékeztetett Fekete Károly tiszántúli püspök. Büszkén vállalni, kik vagyunk, őrizni a ránk bízott kincset: felelősségteljes feladatunk.

Aki szereti az Úristent, szereti az ő házát is. Valljuk, Isten mindenütt jelen van, és mi is közel lehetünk hozzá. A templom mégis kiváltságos helyszín, ott a gyülekezet közösségében intenzívebben érezzük az Úr közelségét – mondta Tóth András esperes a pápai református templom külső felújításáért tartott hálaadó istentiszteleten.

– Szükség van arra, hogy példával éljük meg a munka és pihenés ritmusát a hétköznapokban. Másrészről dolgozni, azt a feladatot végezni, amely lelkészi munka. De – úgy vélem – mindannyian érezzük, lelkiismeret-furdalás nélkül kell készülnünk az erre alkalmas időben a szolgálatainkra, találkozni a gyülekezet tagjaival és figyelni rájuk; imádkozó szívvel élni, nem a feladatok generálta stresszben.