Korunk a pénzkérdést gyakran kivonja az etika alól, így adódhat, hogy kapzsi, mohó, közvagyont elcsaló, adócsaló, spekuláns, fukar vagy éppen dorbézoló emberek tetszelegnek az erényesség látszatában még az egyházban is, hiteltelenítve az evangéliumot. Isten népének a tisztesség, mértékletesség, becsületesség és megelégedettség erényeit kell felmutatnia.
Mihez képest beszélhetünk arról, hogy egyikünk gazdag, másikunk szegény? Összetett kérdés ez, amelynek megválaszolását számos tényező befolyásolja. Nemcsak a személyes érzeteink miatt adunk erre eltérő feleleteket, hanem azért is, mert a folyamatosan változó környezetben más-más feltételek teljesüléséhez kapcsoljuk az anyagi szükség és a jómód érvényesnek tartott mutatóit.
A testi-lelki egészség egyik alapfeltétele a munka és a pihenés érzékeny egyensúlyának megtalálása. Általános tapasztalat, hogy nem az egyensúlyi állapothoz közeledünk, inkább távolodunk attól, azaz vagy teljes egészében a munka tölti ki az életünket, vagy úrrá lesz rajtunk a semmittevés. A Szentírás iránytűje ebben a kérdésben is utat mutat.
Az Úr törvénye védi a magántulajdont. Isten szava nem jogosít fel egyetlen embert sem arra, hogy erőszakosan vagy ravasz módon elvegye a másét, ellenkezőleg: ezt szigorúan megtiltja. Így a mózesi törvényekben számtalan helyen olvashatunk részletesen arról, milyen büntetés illeti a tolvajokat. Az Úr ebben a tekintetben a királyokat és a vezetőket is megfeddte.
Miközben minden korábbinál többet beszélünk a nemiségről és szexualitásról, a téma körül egyre több bizonytalanság, indulat és fájdalom jelentkezik. Ezen a területen is fenyegetnek a szélsőségek. Nem meglepő tehát, hogy a téma folyamatos (akár a legfontosabb?) ütközőzóna a társadalom és a keresztyénség között, illetve a keresztyén felekezeteken belül is.
A válások okának egyházi kivizsgálása során túlsúlyba került a kegyelem hangsúlyozása: a felelősség számonkérése helyett áldozatként tekintenek a felekre, mintha a válásnak nem tevékeny elkövetői, pusztán az elszenvedői volnának. Közben a jelenség egyházfegyelmi aspektusát törvénykezésnek vagy ítélkezésnek bélyegzik, szem elől tévesztve az ok-okozati relációról (a bűnről és annak következményeiről) szóló világos apostoli passzusokat.
Isten parancsba adta az embernek, hogy szaporodjon és sokasodjon. Erre mind biológiailag, mind mentálisan képessé tette, jogilag a házassághoz kötötte, a neveléshez pedig az Ige által szabályozott családot adta legtökéletesebb közösségül. Istenünk arra biztatja a házastársakat, hogy éljenek rendszeres szexuális életet, és mivel ez együtt járhat a megtermékenyüléssel, így jogos a kérdés, tehetünk-e valamit a gyermekáldás szabályzása, befolyásolása ügyében.
A bibliai házasság teremtési rend, férfi és nő életre szóló szövetségi kapcsolata. E szövetségi kapcsolatnak lényege: a házasságra lépők függetlenségük nagy részéről önként lemondanak, és egymásnak ajándékozzák magukat. Ez a szeretet legmagasabb foka, amelyben az ember a házastársán kívül mindenki másról lemond. Ezáltal válnak egy testté.
Vajon mit tanít az egészségről a Szentírás? A Bibliában meglepően keveset olvashatunk arról, mit reggelizzünk, mennyit sportoljunk, vagy milyen napirendünk legyen az egészségünk érdekében. Mégis hasznos ebben a kérdésben is Isten ihletett, tévedhetetlen szavához fordulni, hiszen az Igében testünk és lelkünk Alkotója szól hozzánk.
Az öregség és a halál éppúgy Isten rendelése, mint az, hogy megszülettünk. Csak úgy lehetünk hűségesek hozzá, ha ezekre gondolva is igazodunk akaratához. Nem könnyű ez a szembesülés. Kozmetikumokkal és nyelvi leleményekkel próbáljuk leplezni az idősödés valóságát. Korunkban a haldoklókat elkülönítjük kórházakban és szociális otthonokban, hogy ne terheljék meg a lelkünket és feszített életvitelünket.
A hitvallás segítség a hitben járó keresztyének számára hittartalmaik megerősítésében, és azok számára is iránymutatás, akik ezáltal élnek a keresztyénség megismerésének lehetőségével. A Hit-vallás azonban Hit-életet eredményez. A tartalmi kifejtéseket azok alkalmazásának kell követnie.
A háború borzalmas, rengeteg forrást emészt fel, az érintett régiók fejlődését évtizedekre visszaveti, emberek tömegeinek elvándorlásával, sokak tragikus halálával jár, ezért minden jóérzésű ember ellene van. A háború etikai megítélése Bibliával a kezünkben mégsem egyszerű.
Minősítettnek vagy súlyosnak azt a bűncselekményt nevezzük, amelynek kapcsán a szándék vagy a konkrét körülmények lényegesen súlyosbítják annak megítélését, illetve az áldozatok részéről elszenvedett kárt. A keresztyén érvelés elsősorban az 1Móz 9,5–6-ra hivatkozva tartja legitimnek a halálbüntetést, és ugyanezt a szakaszt mint a polgári kormányzat alapjait biztosítót tartja számon.
A református megközelítés szerint: az államhatalom Istentől van; a keresztyének elsődleges feladata nem az államforma megváltoztatása, hanem Isten akaratának követése a fennálló keretek között; választási lehetőség esetén pedig olyan berendezkedés támogatása, amely Isten akaratának követése szempontjából az adott körülmények között a legelőnyösebb.
A felelősségteljes feladatokhoz általában tekintély is járul. Ez igaz a világi hatóságokra, a tanárokra és ugyanígy a szülőkre is. Akinek tekintélye van valaki más fölött, az beleszólhat annak életébe, sőt irányt és követendő példát kell mutatnia számára. A tekintéllyel bíró személy gondolatait és szavait nem lehet figyelmen kívül hagyni, azoknak súlya és ereje van. A szülő tekintélye tehát azt jelenti, hogy joga van beleszólni gyermeke életébe.
Ma világunk szinte bármit megenged, amit viccelődve sugalmaznak: aki ezt szóvá tenné, azzal utasítják el, hogy nem érti a humort. A nevetés, a jókedv, a humor elsősorban Isten ajándéka. A Bibliától sem idegen, hogy a hamisságainkat görbe tükörben mutatja be. De ezt is akkor használjuk jól, ha Urunk dicsőségére fordítjuk!
Cotton Mather egyszerre foglalkozott a test és a lélek dolgaival: egyik művében – Erzsébet az ő szent visszavonultságában (1710) – a gyermeket váró asszonyoknak segített. E „kismama-életvezetési” könyvben többek közt ez a szép gondolat olvasható: „Ó, engedd, hogy Szentlelked most korai lakozást vegyen benne (tudniillik a magzatban!). Ó, formáld és töltsd el, tedd dicsőségedet hirdető örök hangszerré a világban.”
Az élet megmaradásához azt védő törvények kellenek. Az életet védő törvényekhez pedig azoknak a társadalmi jelenléte, akik bibliai alapon képviselik az általános emberi méltóságot. Az emberi jogok Isten jogai az emberiség felett, nem pedig egy ember joga mások felett.
A Biblia egyértelmű utasításokat ad arra nézve, mit tegyünk és mit ne, mi jó és mi rossz. A tízparancsolat, a hegyi beszéd vagy Salamon szavai direkt útmutatások. Ezekkel ellentétesen ne cselekedjünk, és ezekkel ellentétes tettekre Isten Lelke soha nem is indít senkit, ma sem!
A XXI. századi ember leginkább idegenkedéssel figyeli a rajongást, amellyel a zsoltáros, más bibliai szerzőkhöz hasonlóan, epekedéssel átitatott himnuszt énekel Isten erkölcsi útmutatásáról. Még számos keresztyénnek is különösen hat ez a szenvedélyes vallomás – olvasható Hit-Élet rovatunk újabb hitvalló írásában.
A bibliai alapú keresztyén etika örök érvényű normákat állít elénk. Ezek Isten természetéből fakadnak: nem is állapíthatott volna meg másmilyeneket, ha ezek az erkölcsi előírások a saját természetén alapulnak. Nem parancsolná soha, hogy gyűlöljük felebarátainkat ahelyett, hogy szeretnénk őket, vagy hogy hazudjunk igazmondás helyett.
Az ember önmagától nem Isten, hanem a saját útmutatása és dicsősége szerint él, amiből csak Jézus helyettes engesztelése tudja megszabadítani. A keresztyén etika tanulmányozása által Isten akaratát ismerhetjük meg egészen konkrét kérdésekben, ami előfeltétele az engedelmességnek – olvasható Hit-Élet rovatunk újabb hitvalló írásában.
A hitvallás segítség a hitben járó keresztyének számára hittartalmaik megerősítésében, és azok számára is iránymutatás, akik ezáltal élnek a keresztyénség megismerésének lehetőségével. A Hit-vallás azonban Hit-életet eredményez. A tartalmi kifejtéseket azok alkalmazásának kell követnie – olvasható Hit-Élet rovatunk hitvalló írásában.
