Online előfizetés
-
Online tartalmak elérése -
Digitális archívum
Húsvéti körlevél a Magyar Református Egyház minden gyülekezete és intézménye számára
Egyházunk a Feltámadottat, Isten igazságát, az életet és a megváltást hirdeti a felbolydult, háborúba rohanó, káoszba sodródó világban is. A húsvét üzenete, hogy Isten megfékezi a gonosz erőket, és megszabadítja az embert.
Rovatunk a mindennap közösen olvasott Ige mellé kínál bibliaolvasó és -értelmező útmutatót, emlékeztető gondolatokat és magyarázó lelki táplálékot. Ezen a két héten Czanik Péter nyugalmazott református lelkipásztor osztja meg velünk gondolatait.
Három és fél évszázada született II. Rákóczi Ferenc. A szabadságharc vezére a felekezeti békét kereső keresztyénként is figyelmet érdemel. Személyi titkárának is hívő reformátust választott: Ráday Pált. A jubileumot országos és határokon átívelő emlékév köszönti. Hogy mit jelent ma fejedelem ő öröksége, hogyan őrzi emlékét Sárospatak, erről Dienes Dénes egyháztörténész, a Sárospataki Református Hittudományi Egyetem rektorhelyettese beszélt.
Közvetlenül tőle kérdezte meg, ő-e a Krisztus. Amikor Jézus kimondta: „Én vagyok”, ez elegendőnek bizonyult az elítéléshez. E kijelentés döntött a sorsáról. Ez nem puszta válasz volt: az a név hangzott el, amellyel Isten maga mutatkozott be – az örökkévaló, önmagában létező Úr neve, amelyet Izráel különös tisztelettel őrzött. Nem azért ítélték el, mert félreértették. Hanem mert nagyon is jól értették.
A Gecsemáné-kerti történet középpontjában a valóság áll. Az, hogy Jézus magányosan fohászkodik a megváltás emberi erőt és lelket meghaladó viharában. A tanítványok alszanak. Korábban megéltek már vihart együtt, a tenger hullámai között egy bárkában. Csak akkor Jézus aludt, ismerve a valóságot, hogy még nem jött el az ő órája...
– Barna Sándor tiszáninneni püspök ünnepi gondolatai
Az vagy, amit felveszel – tartja a mondás. Bár sokan tiltakoznak ellene, aligha kerülhetjük el, hogy külsőnk alapján ítéljenek meg minket. Viseletünkkel nemcsak másoknak üzenünk, az rólunk is árulkodik – képtelenek vagyunk teljességgel elfedni a legmélyebb bizonytalanságainkat. A valódi kérdés így nem pusztán az, mit hordunk, hanem hogy mit próbálunk valójában takarni.
Hagyomány nálunk a húsvéti sonka elkészítése. Régebben januárban vágtunk disznót, hogy húsvétra elkészüljön a sonka. Ma már mi is a hentesnél vesszük a nyers parasztsonkát, ezt sózzuk, pácoljuk. Hat hétig állt a sóban, fűszerekből álló páclében, ezután kerül a füstre. Füstölés után a padlásra tesszük szellőzni, száradni, így válik húsvétra megfelelő állagúvá.
– A kedvenc Igém A zsoltárok könyve 37,5 (Károli G. fordításában): „Hagyjad az Úrra a te utadat, és bízzál benne, majd ő teljesíti.” Úgy gondolom, erre az utolsó évre különösen jól illik ez a szakasz. Meghatározó, hogy tanuljak, haladjak, szorgalmas legyek, de közben bízom Istenben: ő már elkészítette számomra a tervét, nem kell aggódnom a jövő miatt. Megváltóm tenyerében jó helyen vagyok.
Egyházunk 2017 óta segíti a Szíriai és Libanoni Református Nemzeti Zsinat és a Közel-keleti Örmény Református Egyházak Uniója szolgálatát. – 2021-től ezt a kapcsolatot már közvetlen anyagi támogatással is erősítjük. A jelen helyzetben a segítség elsősorban humanitárius célú: a gyülekezetek diakóniai munkáját, a rászorulók ellátását és az alapszükségletek biztosítását szolgálja – jelzi Berecz Júlia, a Zsinati Hivatal Külügyi Osztályának vezetője.
Azon az estén a tanítványok leültek vacsorázni. De senki sem mosta meg a lábukat. Akkor Jézus felállt az asztaltól. Levette a felsőruháját. Vett egy kendőt, és a derekára kötötte. Aztán egy korsóból vizet öntött egy tálba. És térdre ereszkedett. A tanítványok döbbenten nézték. Mit csinál a Mester? Jézus pedig mosni kezdte a tanítványok lábát.
Rovatunk a mindennap közösen olvasott Ige mellé kínál bibliaolvasó és -értelmező útmutatót, emlékeztető gondolatokat és magyarázó lelki táplálékot. Ezen a héten Lányi Gábor református teológus-lelkész, a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Kara Egyháztörténeti Tanszékének docense (III. 31-ig) és Czanik Péter nyugalmazott református lelkipásztor (IV. 1-től) osztja meg velünk gondolatait.
A híd közepe föl volt szedve, így csak a mintegy harminc centiméter széles kerékvető betonon, mint alkalmi járdán, tudtam oda-vissza átgyalogolni. Igencsak veszélyes vállalkozás, szédítő volt látni az alattam örvénylő vizet. Ha ott belepottyantam volna a Dunába, soha senki sem tudta volna meg, hova lettem… Bevallom, ma is látom lelki szemeimmel azt a gyors sodrású vizet.