Online előfizetés
-
Online tartalmak elérése -
Digitális archívum
Rovatunk a mindennap közösen olvasott Ige mellé kínál bibliaolvasó és -értelmező útmutatót, emlékeztető gondolatokat és magyarázó lelki táplálékot. Ezen a héten Czanik Péter nyugalmazott református lelkipásztor osztja meg velünk gondolatait.
A Szeretetszolgálat egyik legnagyobb önkéntes kezdeményezésévé vált Szeretethíd mintegy húsz éve hív közös szolgálatra. Évről évre formálja a közösségeket, miközben lehetőséget ad a személyes, cselekvő segítségnyújtásra. A kezdeményezés nemcsak a cselekvő szeretet megjelenése, hanem olyan közösségi tapasztalat is, amely folyamatosan alakítja az önkéntességről való gondolkodást – mutat rá Győri Judit programkoordinátor.
Minél többet tudunk, ismerünk, annál jobban átlátjuk a helyzetet, és könnyebben elérjük, amit szeretnénk. Éppen ezért van olyan ismeret, amely kiszakít a közösségből. Ezt az ismeretet az önszeretet motiválja, vagyis énközpontú, az önmaga felépítésén dolgozik. Lényegében haszonleső. Ezzel eltávolodik Krisztus igazságától.
Mindnyájan hordozunk sérüléseket – és miközben mások bántásait számon tartjuk, észrevétlenül magunk is sebeket ejtünk. A bennünk felgyülemlő harag pedig lassan méreggé válik, amely nemcsak a kapcsolatainkat, hanem Istennel való közösségünket is rombolja. – A megbocsátás egyszerre engedelmesség Istennek és a belső szabadság útja – vallja Hajdú Szabolcs Koppány, Lovasberény lelkipásztora.
A Biblia közös olvasása Isten üzenetének mélyebb megértését segíti, közösségi élményt is nyújt, erősítve a hívők kapcsolatát. Az együtt töltött időt gazdagítják azok az elmélkedések, amelyek közös gondolkodásra és párbeszédre ösztönöznek. A heti bibliai szakaszhoz Győri István írt jegyzetet, amely értékes iránymutatást ad a szöveg jobb értéséhez.
A tanítványok még mindig nem hitték el. Nem merték elhinni. Túl szép volt ahhoz, hogy igaz legyen. Akkor Jézus megmutatta nekik a kezét és az oldalát. Ott voltak rajtuk a sebhelyek. Aztán enni kért tőlük, és a szemük láttára megette a halat, amit adtak neki. És a tanítványok végre megértették, hogy aki előttük áll, az Jézus!
Idén húszéves a református iskolák úszóbajnoksága, amelynek már négy éve Hódmezővásárhely ad otthont. A verseny a református oktatási intézmények diákjait szólítja meg. A gyerekek tanáraik kíséretében érkeznek az ország minden részéből, barátkoznak egymással, megélik a sport minden szépségét. A szervezők fontosnak tartják, hogy a fiatalok társaik sikerének is tudjanak örülni, tiszteljék és becsüljék egymást.
Időszaki kiállítás nyílt Kondor Béla, a modern magyar művészet egyik meghatározó alakja életművéről, Ki hengeríti el nekünk a követ? címmel. A Bibliamúzeum több mint száz alkotást mutat be. A keresztény ikonográfia erőteljes jelenléte arra utal, a művészben élhetett a hit, a meggyőződés: létezik valami a szemmel látható világon túl, mert „több az élet” – véli a tárlat kurátora, Horváth Gyula és a múzeum vezetője, Timár Gabriella Ulla.
– A hitemet munkanapokon és szabadnapokon egyaránt megélem. Nem fordulok másként az Úrhoz a munkám kapcsán, mint a magánéletemben, mindenben ugyanúgy jelen van a hitem. A hivatásomból hozok példát erre: az asztali áldást rendszerint akkor is elmondom, ha a kollégáimmal ebédelek. Megtisztelnek a kedvességükkel, és mindig megvárnak.
Az imádság a lélek beszélgetése Istennel, azzal az Úrral, aki magát a lelket teremtette. E belső párbeszédben az ember a Teremtőjéhez fordul, megosztva vele vágyait, kérdéseit, örömeit és fájdalmait. A kommunikáció formája lehet kérés, könyörgés, hálaadás, dicséret, magasztalás. Az imádság e heti gondolatait osztjuk meg, amelyek az Istennel való kapcsolat mélyítésére hívnak.
Jézus meggyógyította azok szemét, akik erre kérték őt. A helyreállt vizualitás hozzájárulhat ahhoz, hogy örömteli, kiegyensúlyozott Krisztus-követők legyünk. Ez pedig szorosan összefügg Isten megszentelő akaratával: a szentség és boldogság nem választható el egymástól – mondja Békési Sándor teológus és rajzfilmrendező a reformátusság és a vizualitás, a kegyesség és a művészet kapcsolatát tárja elénk.
A cannoli világhírű, eredetileg Szicíliából származó édesség, amely bő olajban vagy zsírban ropogósra sült tésztacsőből és krémes töltelékből áll. Az olasz cukrászat egyik alappillére. Nos, ezt a rendkívül kifinomult, lebegő édességet hoztam le a mennyei magasságból, és olaj nélküli sütőben, bolti leveles tésztából, pisztáciakrémmel töltve készítettem el a saját változatomat.