Online előfizetés
-
Online tartalmak elérése -
Digitális archívum
Rovatunk a mindennap közösen olvasott Ige mellé kínál bibliaolvasó és -értelmező útmutatót, emlékeztető gondolatokat és magyarázó lelki táplálékot. Ezen a héten Bella Péter református lelkipásztor osztja meg velünk gondolatait.
Hogyan tekinthetünk a népesedési válságra keresztyénként? Parancs vagy áldás Isten teremtéskor elhangzó felszólítása, a „szaporodjatok, sokasodjatok”? Béres-Áfra Zsuzsa debreceni szociológussal vizsgáljuk Magyarország évek óta csökkenő népességszáma mögött húzódó okokat, többek közt a posztadoleszcencia jelenségét is.
A magyar szóhasználatban az üdülés leginkább a vakációs időszak programjait jelöli. A kiszakadást a megszokott hétköznapi környezetből, idegen tájak felfedezését, vagy éppen a jól ismert vidékek újralátogatását. Erre szükségünk is van ahhoz, hogy ép ésszel túléljük az élet küzdőterén vívott csaták sorozatát, esetleg győzedelmeskedjünk is ezekben. Isten azonban jóval többet kínál nekünk ennél.
Teológusok, történészek, lelkipásztorok kutatják, miként vált a csatavesztés után kibontakozó reformáció a reménység egyik forrásává. Ötszáz évvel a mohácsi vész után is élő közösség fogadja az érkezőt a Duna partján. – A tragédia után nemcsak politikai és társadalmi átrendeződés indult el, hanem lelki megújulás is – magyarázza Wébel Zsolt lelkipásztor, a baranyai egyházmegye esperese. A gyülekezet nemcsak emlékezik, hanem közösséget formál és fiatalokat hív szolgálatba.
Ha egy gyerek fejlődése eltér az átlagostól, a családok számára a bizonytalanság a legnagyobb nehézség. Ezért vágyhatnak a diagnózisra, csakhogy a segítség nem abban rejlik – magyarázza Siteri Erika pszichopedagógia szakos gyógypedagógiai terapeuta. Megítélése szerint a szakma szemlélete is változik: egyre inkább a gyermek és családja szükségletei, nem pedig a kórisme kerül a középpontba.
Nincs régibb egy tegnapi újságnál – tartja a tréfás mondás. Pedig a hajdani lapok, a református sajtóorgánumok, kiadványok számos megfontolandó, ma is igaz, érvényes, tanulságos, sőt jövőbe tekintő gondolatot kínálnak. Időálló régi elmélkedésekből olvashatók citátumok e rovatban. Idézésük értékőrzés, hagyományápolás.
Egyre élhetetlenebb a földi lét az ember miatt. Miattunk. Nóé kortársai, akikhez az utolsó idők nemzedékét hasonlította Jézus, talán nem voltak sokkal rosszabbak, mint a mai emberiség. Mi is megérdemelnénk egy új, a régihez hasonló özönvizet. Azonban érvényes a szövetség, és benne az ígéret, amelyre az összes klíma- és egyéb félelem közepette is ráállhat, amelybe belekapaszkodhat az ezernyi bizonytalanság közepette élő hívő.
Szép az Isten, Veszprém festői, jó élni és együtt lenni. A tizenegyedik Református Egyházi Napok – Dunántúl, azaz: REND fesztivál alapmondatának e három igazsága a Megváltóra, majd saját környezetünkre és egymásra irányította figyelmünket. Isten szépsége éppúgy megnyilvánult a zenében, festményekben, mint az igehirdetésekben. Veszprémben együtt tapasztalhattuk meg az életünkben az áldást és a békességet.
Először adott otthont Kárpátalja többnapos Bárka tábornak. Nyolcvan iskolás hagyhatta maga mögött ez időre a háború árnyékát, hogy újra önfeledt gyerekek lehessenek. Kimondhatták félelmeiket, szomorúságukat, haragjukat is, miközben egymáshoz és Istenhez is közelebb kerülhettek. A Nagyberegi Református Líceumban tartott tábora olyan hetet tervezett a gyerekeknek, amely tele van önfeledt játékkal és közösségi élményekkel.
Rovatunk a mindennap közösen olvasott Ige mellé kínál bibliaolvasó és -értelmező útmutatót, emlékeztető gondolatokat és magyarázó lelki táplálékot. Ezen a héten Bella Péter református lelkipásztor osztja meg velünk gondolatait.
Saul, azaz új nevén Pál, napról napra bátrabban hirdette, hogy Jézus az Isten Fia. Az emberek hallgatták, csodálkoztak, vitatkoztak. Ám a városban közben néhányan egyre dühösebben figyelték, mit tesz. Nem tetszett nekik, amit Pál csinál. Tanácskozni kezdtek, hogyan lehetne elhallgattatni. Végül elhatározták: megölik. Pál megtudta, hogy mit terveznek ellene. Lesben álltak a kapuknál.
A háború kitörése után családjával egy időre Magyarországra költözött, mégis hazatért Kárpátaljára, hogy ott szolgáljon, ahová Isten állította. S mint vallja, hiányzott neki a család, a falu – az a közeg, ahol „otthon vagyunk”. Sápi Attila szőlősgyulai diakónus időseket gondoz, ügyeket intéz, lelki támaszt nyújt, miközben a fogyatkozó közösség reménységéről is tanúságot tesz.