Online előfizetés
-
Online tartalmak elérése -
Digitális archívum
Rovatunk a mindennap közösen olvasott Ige mellé kínál bibliaolvasó és -értelmező útmutatót, emlékeztető gondolatokat és magyarázó lelki táplálékot. Ezen a héten Bereczky Ildikó nyugalmazott református lelkipásztor osztja meg gondolatait velünk, az olvasókkal.
Gazdasági szakismereteken kívül az egyházi intézmények speciális gazdálkodási és jogi szabályozásával ismerteti meg hallgatóit a Károli-egyetem 2024 januárjában indított, továbbképzése. Az első évfolyam tapasztalatairól Tokár Sándor Levente mezőkeresztesi lelkipásztor nyilatkozott. A három féléves, levelező kurzus szeptemberben újra elindul.
A valódi egyházfegyelem nem a szervezeti struktúrából fakadó hatalomgyakorlás, hanem a krisztusi parancsok érvényesítése a gyülekezetben, melyben egyházunk él. Az eltűrt bűnök, trágárságok, paráznaságok vagy „csupán” a szeretetlenség mind a Krisztus-testet roncsolják. A megtűrés oka nyilván a félelem attól, hogy a megintés gyakorlata sokakat távol tartana a gyülekezettől.
A keresztszülőség nem ér véget a gyülekezet előtti hitvallással, hanem azzal kezd elmélyülni – állítja Pető-Veres Kata református lelkész, akinek kutatási témája egyházunk keresztségi gyakorlata. A beszélgetés eloszlatja azt a tévhitet, hogy a keresztszülőség elsősorban anyagi teher, mert a hangsúlynak a hitbeli nevelésen és annak támogatásán kellene lennie.
A Mindenható világkormányzói hatalmát, mindenhatóságát, igazságosságát féltik az antropomorf ábrázolástól. A kérleléstől elgyengül, eltéríthető eredeti akaratától? Befolyásolható isten nem lehet Úr! A világ Bírájának igazságosnak kell lennie, ez a legfőbb érték! Volna az igazságosság fölött valami nagyobb?
Az erdélyi írónőnek Kolozsvárott 1762-ben megjelent önéletrajza, a „Gróf Bethleni Bethlen Kata életének maga által való rövid leírása” lényegében bizonyságtétel. Sok nyomorúságot megélt, tűzben megpróbált hitű, Istenbe vetett bizalommal élő asszony asszony gondolatait tartalmazza, aki „árvaként” hivatkozott önmagára – nem csupán jogi, hanem mély lelki értelemben is.
Ugyan mi volna a mentségünk arra, ha embertársunkat alaposan felmérve beskatulyázzuk az általunk megalkotott véleménydobozba? Mi persze találnánk mentséget, de a mi „dehátozásunk” ugyanúgy nem hatja meg Istent, mint édesanyát a gyermeke, aki a szomszéd Pistikére hivatkozik a betört ablak alatt. Őt az érdekli, a mi szívünkben és gondolatainkban mi van, és hogy az szolgálja-e az ő országát.
Nincs régibb egy tegnapi újságnál – tartja a tréfás mondás. Pedig a hajdani lapok, a református sajtóorgánumok, kiadványok számos megfontolandó, ma is igaz, érvényes, tanulságos, sőt jövőbe tekintő gondolatot kínálnak. Időálló régi elmélkedésekből olvashatók citátumok e rovatban. Idézésük értékőrzés, hagyományápolás.
Ez a recept kevésbé ismert, ám nagyon jól működő változata a klasszikus Wellingtonnak. Marhahús helyett sertéskarajt használunk, mellé pedig gesztenyés-csirkés töltelék kerül, ezt bacon és leveles tészta zárja körbe. Nem kell hozzá különleges technika vagy ritka hozzávaló – csak egy kis türelem és figyelem.
Ma újra ki merem mondani, hogy ahol nincs jelen a szeretetszolgálat, arra a gyülekezetre igazzá lehet az intés: „...az a neved, hogy élsz, pedig halott vagy.” A keresztyénségnek ez a tevékenysége nagyon is látható módon jeleníti meg Isten ama napon elhangzó szavát, amelyet kiemelt Igénkben olvashatunk. Ma súlyos betegként látom a református egyházamat.
Rovatunk a mindennap közösen olvasott Ige mellé kínál bibliaolvasó és -értelmező útmutatót, emlékeztető gondolatokat és magyarázó lelki táplálékot. Ezen a héten Bereczky Ildikó nyugalmazott református lelkipásztor osztja meg gondolatait velünk, az olvasókkal.
Azok az alapeszmék válnak illúzióvá, amelyek a közösség, a „mi” elgondolását lehetővé tennék. A szolidaritás, vagy mondjuk inkább így: „egytest-tudat” helyett a féktelen önzés és „luxizás” uralkodik. Az igazságról lemondtunk, a keresését feladtuk, „eltűntnek nyilvánítva”. Opcionális tények vannak, párhuzamos nyelvi világok épülnek, súlytalan állításokból felhúzott légvárak, amelyekből gyilkos szavakkal lövünk egymásra.