Online előfizetés
-
Online tartalmak elérése -
Digitális archívum
Rovatunk a mindennap közösen olvasott Ige mellé kínál bibliaolvasó és -értelmező útmutatót, emlékeztető gondolatokat és magyarázó lelki táplálékot. Ezen a héten Bella Violetta református lelkipásztor osztja meg velünk gondolatait.
Rengeteg munka és támogatás szükséges ahhoz, hogy az október elején leégett radostyáni templom újjáépülhessen. Várady Zsolt lelkipásztor ottani szolgálata több mint harminc éve alatt nem akadt arra példa, hogy ekkora nehézséggel nézzen szembe a gyülekezet. Azonban áldást is találni a veszteségben: a történtek a gyülekezetbe nem járókat is megmozgatták.
A játékfilmek halálértelmezése hozzájárul a bennünk kialakult elképzelésekhez, hiedelmekhez. Keresztyénként is szembesülünk ezekkel a kérdésekkel. Mi is szeretnénk megnyugtató választ kapni szeretteink halál utáni állapota felől. Engem sokáig zavart, hogy a Szentírás keveset beszél a halottak helyzetéről. Aztán megértettem: nekünk elsősorban arra kell koncentrálnunk, hogy a földi életben Krisztusban járjunk, mert akkor „akár éljünk, akár haljunk, az Úréi vagyunk”.
A gyász nem olyasmi, amin egyszerűen túljutunk: megtanulunk együtt élni a hiánnyal, miközben helyet keresünk a reménységnek is. Balogh-Horváth Mariann református lelkipásztor édesanyja elvesztéséhez kapcsolódva beszél a gyász hullámzásáról, a búcsúzás jelentőségéről, a hit fájdalmat nem elfedő, mégis megtartó erejéről és arról, hogyan tanuljuk újra az életet azok nélkül, akiket szeretünk.
Kolozsváron ma is előfordul, hogy ha szóba kerül a diakónia, valaki visszakérdez: – Ez a Sárosi-féle? – Sárosi Arthur családorvos azonban soha nem gondolta úgy, hogy létezne ilyen. Azt viszont megerősíti, hogy meghatározó szerepet játszott a kezdetekben és a diakóniai munka kiépülésében Kolozsváron és környékén. Meggyőződése: a hivatásos diakóniai munkának és a gyülekezeti önkéntességnek kart karba öltve kell járnia.
A reformáció nem csupán történelmi emlékezés, hanem a hit és az egyházi élet helyreállításának lehetősége is. – A reformáció szüntelen helyreállítás – hangsúlyozza Somogyi Péter lelkipásztor, dunamelléki főjegyző. Vélekedése szerint az igazi megújulás nem a keretek átalakításával, hanem az evangéliumból fakadó élettel kezdődik. Isten kegyelmét pedig nem kiérdemelnünk, hanem elfogadnunk kell.
A reformáció egyik legfontosabb üzenete, hogy nem a saját erőnk és érdemünk tart meg bennünket, hanem Isten kegyelme. Luther Márton felismerése szerint nem önmagunkat váltjuk meg: Isten kegyelméből, hit által igazulunk meg, Jézus Krisztusért. A sola gratia – egyedül kegyelemből – és a sola fide – egyedül hit által – üzenete felszabadít arra, hogy ne kelljen saját igazságunkat bizonygatnunk, és mindenáron erősnek mutatkoznunk.
Ha itt lenne, megénekeltetne minket – emlékeztek tisztelői, egykori tanítványai, rokonai Ádám Jenő zenepedagógusra. Meghatározó szerepe volt abban, hogy Kodály Zoltán zenei nevelésről vallott elképzeléseiből a tanításban is alkalmazható módszer szülessen. A születésének 130. évfordulójára, Szigetszentmiklóson rendezett emlékkoncert előadásának darabjai az életéből villantottak fel egy-egy fontos részletet.
Az Úr megtartja azokat, akik őt szeretik, de mi csak úgy tudjuk az Urat szeretni, ha tudjuk, ő már előbb szeretett bennünket. Mielőtt mi bármit is tudtunk volna cselekedni, ő már jelen volt és munkálkodott. A mi hitünk, a válasz is az ő ajándéka – hangzott el Steinbach József dunántúli püspök, a Zsinat lelkészi elnöke ünnepi beszédében a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa által rendezett Reformációi Gálán.
Egyházunkban régi szép gyakorlat, hogy az október hónap utolsó vasárnapján az istentiszteleteken összegyűlt perselypénzt egy előre kiválasztott egyházközség kapja. Idén ez az összeg a Semjéni Református Egyházközséget illeti.
A mai szabadságfogalom a szuverén egyén mindenfajta köteléket nélkülöző, olykor a teremtés rendjével is szembemenő cselekedeteit írja le. Semmiféle kötöttséget nem hajlandó elismerni, jóllehet mindeközben maga is megkötözötté válik. Lehet a munka, a pénz, a hatalom, a mámor vagy bármi más, amelyekben megtestesülni véljük a szabadságot, de mindezek egyúttal erős korlátokat, néha megkötözöttséget jelentenek.
– Amikor verselek, azt érzem, mintha megnyílna egy csatorna bennem felfelé, az Úr felé. Ilyenkor rendkívül közel érzem magamhoz Istent, sokszor olyan, mintha ő diktálná, mit írjak. Teljesen átlényegülök. Néha csak arra eszmélek fel, hogy kész is a vers. Ilyenkor hálát adok, hogy én kaphattam meg a megírásának lehetőségét.