Online előfizetés
-
Online tartalmak elérése -
Digitális archívum
Rovatunk a mindennap közösen olvasott Ige mellé kínál bibliaolvasó és -értelmező útmutatót, emlékeztető gondolatokat és magyarázó lelki táplálékot. Ezen a héten Gaál Sándor esperes-lelkipásztor osztja meg velünk gondolatait.
Kirándulás és a találkozás, a megerősödés ünnepe is az országos református gyermekvédelmi találkozó. – A legnagyobb nehézség országszerte ugyanaz: egyre kevesebben jelentkeznek nevelőszülőnek, miközben egyre több gyermek vár családra – jelezte Miklósi Erzsébet, a Nyugat-magyarországi Református Gyermekvédelmi Központ vezetője a nevelőszülőség mai feladatait, a közösség megtartó erejét és a gyerekek fő szükségleteit taglalva.
„Egyetlen dolog állandó, a változás”. Milyen igaz! S milyen jó, ha a folyton változó, megújuló, a régiből merítő, azt újragondoló vibrálást, az élet elevenségét, a feje tetejére állított gondolatokat, értékeket mégis az egyedül állandó szövetség ölelésében tudjuk látni és hinni! Hiszen „az Úr szeretete mindörökké az istenfélőkkel van, és igazsága még az unokáikkal is; azokkal, akik megtartják szövetségét, és törődnek rendelkezéseinek teljesítésével”.
Az Imádság Évének októberi kezdeményezése, az Egy hét imádsága arra hívja a református közösségeket, hogy együtt figyeljenek Istenre. – Sokszor azt hisszük, az imádság ennyi: én beszélek, Isten meghallgat. Pedig mindig párbeszéd – vallja Hajdú Zoltán Levente, egyházunk Missziói Szolgálatának vezetője. – A csend lelki tér, ahol az ember végre nemcsak beszél Istenhez, hanem figyelni is kezd rá.
Ha az egyházi keretek működnek, de a Szentlélek ereje hiányzik, akkor a közösség nem lesz vonzó, és a református identitás is gyengül. Ezért mindig oda kell figyelnünk: erősek maradjunk küldetésünkben, hitünkben és a gyülekezeti életben – hangsúlyozza Jakab István, az erdélyi egyházkerület missziói előadója, az identitásról, a küldetésről és az egyház jövőjéről beszélve.
Van valami utánozhatatlan egy nyári estén elfogyasztott hamburgerben. Ez a görögízek ihlette változat a hagyományos marhahúspogácsa helyett szaftos csirkéből készül, a citromos fetakrém és a pácolt paradicsom pedig igazi mediterrán hangulatot kölcsönöz neki.
Egykor táborozók voltak, ma már segítőként vagy szülőként térnek vissza a dégi református gyülekezet gyerekhetére. A harminchárom éve működő tábor generációkat kapcsol össze, és ma is a közösség egyik legfontosabb építőköve. Az idei hét az Imádság Évéhez kapcsolódott. A A vezérgondolat a „rám találás”: nemcsak arról beszélgetnek a gyerekekkel, hogy Jézus rátalál az emberre, hanem arról is, miként válaszolhat erre az ember imádságban.
Százéves az Erdélyi Helikon, amelynek olyan respektje volt, hogy Szerb Antal, az ifjú esztéta csak kétszeres biztosítással mert elindulni a pályázaton: a jelige melletti lezárt borítékba a fiktív Tar János nevet adta le a sajátja helyett. Az akkor életre hívott erőtér ma sem hagy érintetlenül, hisz az olvasókörben idén hónapokat szántunk Makkai Sándor Holttengerére.
– Az éneklés számomra felér az imádsággal, akár népdalt éneklek, akár zsoltárt. Nemhiába tartja a mondás, hogy aki énekel, kétszeresen imádkozik. Boldog vagyok, hogy azzal foglalkozhatok, amit a lejobban szeretek. Emellett az éneklés egyfajta hálakifejezés. Hálás vagyok Istennek ezért az ajándékért, és szeretném ezt úgy használni, hogy örömet szerezzek másoknak.
... kellene tartogatni a gyönyörű vallomást, hanem kifejezetten életre felkészítő tanfolyamokon tanítani: „Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam…” A gyerekeknek és a fiataloknak előre el kellene mondani azt a gyakran emlegetett tapasztalatot, mely már közhely, ezért nem könnyű részletezni és hitelesen közvetíteni: folyamatos küzdelem minden élet.
Péter is zsidó ember volt, és egész életében azt tanulta, hogy bizonyos ételeket nem szabad megenni. Nemcsak szokás volt ez, hanem törvény, amelyet Isten rendelt el. És ugyanígy törvény volt az is, hogy pogány, vagyis nem zsidó ember házába nem lép be egy zsidó. Más nép, más szokás, más étel. Nem keverednek. Kornéliusz pogány volt, római százados, az ellenség katonája. Mégis különleges ember. Mindennap imádkozott.
Példaértékű az a találékonyság és kitartás, ahogyan a kárpátaljai magyarok a szükséghelyzetben helytállnak és támogatják egymást. A kreativitásukkal és hitükkel hegyeket képesek megmozgatni – vélekedik az amerikai Emma Perry. Texaból érkezett hazánkba, hogy a Zsinati Hivatal Külügyi Osztályán szolgáljon. Munkája folyamán több mint tizenötször járt Kárpátalján is.