Online előfizetés
-
Online tartalmak elérése -
Digitális archívum
A fesztivál utolsó teljes napjáról készült beszámoló nem a programokról szól, hanem azokról a belső élményekről, amelyekre a résztvevők még sokáig emlékezni fognak. Két fiatal így foglalta össze a hét tapasztalatait: – Nagyszerű volt megismerni olyanokat, akik hozzánk hasonlóan Istenre bízzák az életüket. Jó volt megosztani egymással, mit érzünk, mitől félünk, és hogyan tudjuk ezeket az Úr elé vinni. – A Csillagpont nemcsak események sora, hanem lehetőség arra, hogy valódi, hitből fakadó találkozások történjenek – egymással és Istennel.
Lehet, úgy érezzük, messze kerültünk Istentől – de ő ugyanúgy, rendíthetetlenül közel van hozzánk. Jelenlétét nem tudjuk előidézni, nem a mi érzéseinken múlik, hanem a Szentlélek ajándéka ez – hangsúlyozta Kovács Gergő, a debreceni egyetemi gyülekezet lelkipásztora a Csillagpont negyedik napján. Szerinte az Úr közelsége felbecsülhetetlen kincs, amit sokszor méltatlanul hagyunk porosodni. – Munkatársunk ott volt az igehirdetésen.
Lehet-e istenközpontú fesztivált szervezni énközpontú beállítottságú embereknek – többek között nekem is? Vagy: elvárhatjuk-e, hogy polarizált erkölcsi iránytűnk egy hét alatt helyreálljon? Ha nincsen bennünk tartás – jöhet onnan felülről megtartatás? – Munkatársunk beszámolója és levélesszéje a fesztivál harmadik napjáról
Honnan tudhatom, hogy Isten figyel rám? Valóban van ereje a közös imádságnak? Van olyan dolog, amit még Istentől sem lehet kérni? – Ha ilyen kérdések foglalkoztatnak minket, akkor a Csillagponton van a helyünk. Ezúttal nem szakértőket, lelkészeket kérdeztünk meg – Isten válaszolt nekünk. – Munkatársunk beszámolója a Csillagpont fesztivál második napjáról.
Elkezdődött a Csillagpont, a református fiatalok legnagyobb közösségi eseménye. Steinbach József püspök hangsúlyozta: a szívünk tele van hálával, hogy közösségben lehetünk, és a Szentlélek által átélhetjük azt a csodát, hogy fellélegezhetünk. Nagy Henrietta lelkész felszólított: közösen vegyünk egy nagy levegőt, rávezetve minket a fesztivál idei témájára: Lélegezz fel! – Munkatársunk beszámolója a fesztivál első napjáról.
A monostori faluvégtől szinte nyílegyenesen vezetett az úgynevezett középút csaknem a megyeri malomig, ahol azonban a molnár túltelítettség okán nem tudta befogadni az őrölnivalót. Onnét aztán egy földút vitt ki a Pánczél-kanyarig, ahonnan mintegy húsz kilométerre föltűnt a tótfalui református templom meseszerű alakja.
A valódi egyházfegyelem nem a szervezeti struktúrából fakadó hatalomgyakorlás, hanem a krisztusi parancsok érvényesítése a gyülekezetben, melyben egyházunk él. Az eltűrt bűnök, trágárságok, paráznaságok vagy „csupán” a szeretetlenség mind a Krisztus-testet roncsolják. A megtűrés oka nyilván a félelem attól, hogy a megintés gyakorlata sokakat távol tartana a gyülekezettől.
A Biblia közös olvasása Isten üzenetének mélyebb megértését segíti, közösségi élményt is nyújt, erősítve a hívők kapcsolatát. Az együtt töltött időt gazdagítják azok az elmélkedések, amelyek közös gondolkodásra és párbeszédre ösztönöznek. A heti bibliai szakaszhoz Szetey Szabolcs írt jegyzetet, amely értékes iránymutatást ad a szöveg jobb értéséhez.
Az imádság a lélek beszélgetése Istennel, azzal az Úrral, aki magát a lelket teremtette. E belső párbeszédben az ember a Teremtőjéhez fordul, megosztva vele vágyait, kérdéseit, örömeit és fájdalmait. A kommunikáció formája lehet kérés, könyörgés, hálaadás, dicséret, magasztalás. Az imádság e heti gondolatait osztjuk meg, amelyek az Istennel való kapcsolat mélyítésére hívnak.
Azért szeretem ezt a receptet, mert bármilyen gyümölcskonzervvel is elkészíthető, ezért az év bármely szakaszában használható, ha egyszerű, de gyors sütire van szükségünk, amely még látványos is, különösen a kedvenc 28 centiméteres átmérőjű kerámia piteformámban.
Huszár Gál XVI. századi prédikátor beszédes példája a protestáns felekezetek közös erőfeszítéseiből fakadó áldásnak. Így neki, a lutheri tanokat követő lelkipásztornak és nyomdásznak – nyomdájának – köszönhetően jelent meg a református Méliusz Juhász Péter több munkája, s az általa alapított nyomdából került ki 1577-ben a Heidelbergi Káté magyar nyelvű fordítása, Pápán.
Sok kedves bálványunkat sokszor mi magunk sem vesszük észre. „Magyar református hitemért bármin átgázolok”, mondhatná egy mai Saul – egy mai damaszkuszi úton. Ahogy akkor Sault, őt is biztosan a jó ügyben való meggyőződés hajtaná. Mint minden egyházban, biztosan előfordulnak vallási fanatikusok a reformátusban is. Miért éppen mi volnánk a kivétel?