Online előfizetés
-
Online tartalmak elérése -
Digitális archívum
Rovatunk a mindennap közösen olvasott Ige mellé kínál bibliaolvasó és -értelmező útmutatót, emlékeztető gondolatokat és magyarázó lelki táplálékot. Ezen a héten Bella Violetta református lelkipásztor osztja meg velünk gondolatait.
Az óvodától az érettségiig kíséri a diákokat a Budapest-Fasori Református Kollégium Julianna Gimnáziuma, Általános Iskolája és Csipkebokor Óvodája, a növendékek így egyetlen intézményen belül, biztonságos, szerető és megtartó közösségben nőhetnek fel. Az új gimnázium november 19-én tart nyílt napot. Ezen – nyílt angolóra mellett – közös iskolabejárásra is várják az érdeklődőket.
Keresztyén hitünk nem statikus, így értelemszerűen az imaéletünk is dinamikus. Az imádság egyben állandó és folyamatosan változó. Állandó az, akihez szólunk: Isten. Folyamatos párbeszéd, amely közben változást, formálódást, fejlődést, küzdelmet és megnyugvást élünk át. Szívünk kiöntése Isten előtt az őszinte érzéseink feltárását jelenti, amelyek gyakran viharosak, kétségbeesettek vagy felszabadultan örvendezők.
Vajon tudjuk még, miért és hogyan imádkozzunk? Milyen szerepet tölt be az imádság a családok és a gyülekezetek mindennapjaiban? Vladár Gábor szerint e kérdések a teológiai gondolkodástól sem választhatók el. A Doktorok Kollégiumának elnöke rávilágít a tudományos munka és a hitélet összefüggéseire, az ökumenikus együttműködés jelentőségére, az egyház mai felelősségére, és betekintést enged a szervezet sokszínű tevékenységébe, az egyházért végzett szolgálatába.
Van, akinek hosszú idő után megadatik a gyermek, másnak, bármilyen nehéz is, el kell fogadnia, hogy természetes úton nem lehetséges. Úgy vélem, mindegyik helyzetben az adhat békességet, ha hiszünk Isten gondviselésében – vallja Kolumbán Vilmos. Az Erdélyi Református Egyházkerület püspökével azt a kérdést jártuk körbe, hogyan válhat áldássá a várakozás, segíthet-e közelebb kerülni az Úrhoz.
....regényében – Akiért a harang szól – idézi Hemingway John Donne (1572–1631) angol költő, anglikán lelkész meditációjának részletét: „Senki sem különálló sziget; minden ember a kontinens része […], minden halállal én leszek kevesebb, mert egy vagyok az emberiséggel; ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang: érted szól.” Ennek ellentmond ma már az individualizáció azóta félelmetesen elterjedt jelensége.
Az emlékezés sokszor évekkel-évtizedekkel szerettünk elvesztése után is fájdalommal teli, és a világ ezerféle jó szándékú vigasszal próbál enyhíteni bánatunkon. A valódi vigasztalás azonban csak az lehet, ha tudjuk, hogy a halottunk Isten drága áron megváltott gyermekeként aludt el. Ezért fontos, sőt életbevágó, hogy még e földi pályafutásunk alatt eldöntsük, akarunk-e a bűn rabságából felszabadult életet kezdeni Krisztussal, vagy elfordulunk, ha meghalljuk a szavát.
Az Úr megtartja azokat, akik őt szeretik, de mi csak úgy tudjuk az Urat szeretni, ha tudjuk, ő már előbb szeretett bennünket. Mielőtt mi bármit is tudtunk volna cselekedni, ő már jelen volt és munkálkodott. A mi hitünk, a válasz is az ő ajándéka – hangzott el Steinbach József dunántúli püspök, a Zsinat lelkészi elnöke ünnepi beszédében a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa által rendezett Reformációi Gálán.
Rengeteg munka és támogatás szükséges ahhoz, hogy az október elején leégett radostyáni templom újjáépülhessen. Várady Zsolt lelkipásztor ottani szolgálata több mint harminc éve alatt nem akadt arra példa, hogy ekkora nehézséggel nézzen szembe a gyülekezet. Azonban áldást is találni a veszteségben: a történtek a gyülekezetbe nem járókat is megmozgatták.
Az imádság a lélek beszélgetése Istennel, azzal az Úrral, aki magát a lelket teremtette. E belső párbeszédben az ember a Teremtőjéhez fordul, megosztva vele vágyait, kérdéseit, örömeit és fájdalmait. A kommunikáció formája lehet kérés, könyörgés, hálaadás, dicséret, magasztalás. Az imádság e heti gondolatait osztjuk meg, amelyek az Istennel való kapcsolat mélyítésére hívnak.
Biztos voltam abban, hogy ha valamilyen válságba, élet-halál helyzetbe kerülök, lesz valamilyen mentő ötletem – mindig volt is – vallotta egy interjúban Fekete Csaba, a Debreceni Református Kollégium Nagykönyvtára tudományos főmunkatársa, aki átvehette a Magyarországi Református Egyház Doktorok Kollégiuma legrangosabb díját, az Aranygyűrűs Teológiai Doktor kitüntetést.
Az éjszakai alvás és a halál, az ágyba és a koporsóba fekvés, illetve az ágyból való reggeli felkelés és a feltámadás párhuzamba állítása a keresztyén kegyesség egyik alapgondolata, a lelkiséget meghatározó attitűdjének kifejezése. Volt. Legalábbis a modernitással szoros frigyre lépő református kegyességünkből mindez mára jelentős mértékben kikopott. Ebben a kérdésben is a világ szerint alakult az életünk, gondolkodásunk, a társadalmi folyamatokhoz igazodtunk.