Online előfizetés
-
Online tartalmak elérése -
Digitális archívum
Rovatunk a mindennap közösen olvasott Ige mellé kínál bibliaolvasó és -értelmező útmutatót, emlékeztető gondolatokat és magyarázó lelki táplálékot. Ezen a héten Fodorné Nagy Sarolta egyetemi tanár, református lelkész osztja meg velünk gondolatait.
Az apák napját hazánkban június 21-én tartják. Az utóbbi évtizedekben vált széles körben ismertté. De vajon meddig kíséri az embert az apai példa? Victor Zsófia tizenhét gyermekes lelkészcsaládban nőtt fel tizedikként, ma Kuvaitban vezeti az általa alapított óvodát. – Édesapám mindig nagy tisztelettel és gyengédséggel fordult édesanyám felé. Az apró gesztusok a mindennapok részei voltak, mélyen belém ivódtak – vallja az ünnep alkalmán.
Ott álltam: új élet kezdődött el. Van gyerekem, akivel beszélhetek, aki figyel és reagál rám, keres, megnyugszik a karjaimban, mosolyog, ha meglát, később már kacajra fakad, ha mókázom. Aztán eszembe jutott, hogy nekem is volt apukám. Vajon ő mit érzett, amikor meglátott az elsőszülöttjeként? Vajon min gondolkodott, milyen tervei voltak?
A múltidézés mellett Isten megtartó hűségére is emlékeztet a dunamelléki egyházkerület fennállásának 450. évfordulójára szervezett kiállítás és emlékjelavatás. A tájegység történetében sok olyan időszak akadt, mely emberi szemmel szikkadt talajhoz hasonlít, reménytelennek neveznénk, mégsem következett be olyan helyzet, amelyben ne fakadt volna fel újra az élet – emlékeztetett Timár Gabriella Ulla lelkipásztor-múzeumvezető a megnyitón, a Ráday Házban.
A határmenti és a közeli felvidéki falvak közt ma is élő a kapcsolat, ahogy a Tornyosnémetiben tartott összetartozás napi megemlékezés is megmutatta. – Emlékszem, ahogy szaladok a nagyanyám vonata után, amelyik a nálunk tett látogatásból vitte őt haza Kassára. Addig futottam, amíg a szerelvény el nem hagyta a határt – idézi fel Zsuzsanna, akit családjával 1946-ban telepítettek ki Szlovákiából.
Itt a csersznyeszezon! A minap az anyukám meglepett egy doboz cseresznyével, de olyan apró szeművel, amelynek friss fogyasztása élvezhetetlen. Több sem kellett nekem, kimagoztam, és mivel valami csokoládésat akartam készíteni, ez sült ki belőle. Kiderült, hogy kiváló együtt az étcsoki és a cseresznye.
A református cursillo lelkiségi mozgalom célja, hogy aktív tagokkal erősítse a gyülekezeteket. Húsz éve van jelen a Kárpát-medencében, mégis félreértések övezik. Ökumenikus gyökerei és élményközpontúsága miatt vitákat is kivált a protestáns egyházakban. Támogatói szerint sokakat segít közelebb Istenhez és szolgálathoz, kritikusai arra intenek: a keresztyén hit alapja nem egy meghatározó lelki élmény, hanem Krisztus evangéliuma, az Ige és a gyülekezet közössége.
Két éve ünnepelte fennállása 200. évfordulóját a Székesfehérvár-Belvárosi Református Egyházközség. Története szorosan összekapcsolódik a település református jelenlétével. A presbiterek vasárnapján, június 14-én a Kossuth rádió a „királyok városa” belvárosi templomából közvetíti az istentiszteletet. Mint a következőkben is kiderül, ez a szolgálat egyszerre felelős döntéshozatal, háttérmunka, imádságos hordozás és figyelmes jelenlét.
Szeretem a hajnalokat. Korán kelő típusként általában öt óra körül már ébren vagyok. Ezek a nyugodt reggeli órák sokat jelentenek nekem: ilyenkor szoktam elolvasni a napi igeszakaszt, elcsendesedni. A családunk ünnepei szintén közel visznek Istenhez, a feleségem igazán meghitt légkört teremt.
... vagyunk, panaszoljuk sokszor kifakadva. De mivel? Néha önmagunkkal, dicsekedéssel vagy éppen gyógyítatlan elégedetlenséggel, önostorozással. Tele vagyunk szorongással és félelemmel, sérelemmel a körülményeink és mások miatt. Sértettséggel és csalódottsággal, amelyeket emberek gonoszsága okoz. Tele a kapcsolati, a munkahelyi konfliktusokkal, haraggal és a politikai szócsatákkal.
Pünkösdkor Ezékiel látomásáról prédikáltam. Arról a völgyről, ahol a halálból élet támadt, ahol a száraz csontokra ín, hús és bőr nőtt. Ahol Isten életet hívott elő ott, ahol emberileg már semmi remény nem látszott. Ezt most együtt éltük át. Ín lett ott, ahol nem volt. Az orvosok, akik egy fabatkát sem adtak volna a láb megmenthetőségéért, most értetlenül állnak a helyzet előtt.
Mai keresztyénként tudjuk: Isten természetesen mindenütt megtalálható. Azt is, a templom Isten háza. Önmagában e két megállapítás is feszültséget hordozna. De valójában nekünk van szükségünk arra, hogy megkülönböztetett helyen találkozzunk vele. Ő csakugyan mindenütt jelen van, de az ember az Úr jelenlétét is egy adott ponton tudja a leginkább átélni, mert térhez kötötten tapasztaljuk meg a létet. Nekünk van szükségünk arra, hogy összpontosítsuk a figyelmünket az Úrra.