Online előfizetés
-
Online tartalmak elérése -
Digitális archívum
Rovatunk a mindennap közösen olvasott Ige mellé kínál bibliaolvasó és -értelmező útmutatót, emlékeztető gondolatokat és magyarázó lelki táplálékot. Ezen a héten Fodorné Nagy Sarolta egyetemi tanár, református lelkész osztja meg velünk gondolatait.
Az apák napját hazánkban június 21-én tartják. Az utóbbi évtizedekben vált széles körben ismertté. De vajon meddig kíséri az embert az apai példa? Victor Zsófia tizenhét gyermekes lelkészcsaládban nőtt fel tizedikként, ma Kuvaitban vezeti az általa alapított óvodát. – Édesapám mindig nagy tisztelettel és gyengédséggel fordult édesanyám felé. Az apró gesztusok a mindennapok részei voltak, mélyen belém ivódtak – vallja az ünnep alkalmán.
Ott álltam: új élet kezdődött el. Van gyerekem, akivel beszélhetek, aki figyel és reagál rám, keres, megnyugszik a karjaimban, mosolyog, ha meglát, később már kacajra fakad, ha mókázom. Aztán eszembe jutott, hogy nekem is volt apukám. Vajon ő mit érzett, amikor meglátott az elsőszülöttjeként? Vajon min gondolkodott, milyen tervei voltak?
A múltidézés mellett Isten megtartó hűségére is emlékeztet a dunamelléki egyházkerület fennállásának 450. évfordulójára szervezett kiállítás és emlékjelavatás. A tájegység történetében sok olyan időszak akadt, mely emberi szemmel szikkadt talajhoz hasonlít, reménytelennek neveznénk, mégsem következett be olyan helyzet, amelyben ne fakadt volna fel újra az élet – emlékeztetett Timár Gabriella Ulla lelkipásztor-múzeumvezető a megnyitón, a Ráday Házban.
A határmenti és a közeli felvidéki falvak közt ma is élő a kapcsolat, ahogy a Tornyosnémetiben tartott összetartozás napi megemlékezés is megmutatta. – Emlékszem, ahogy szaladok a nagyanyám vonata után, amelyik a nálunk tett látogatásból vitte őt haza Kassára. Addig futottam, amíg a szerelvény el nem hagyta a határt – idézi fel Zsuzsanna, akit családjával 1946-ban telepítettek ki Szlovákiából.
... vagyunk, panaszoljuk sokszor kifakadva. De mivel? Néha önmagunkkal, dicsekedéssel vagy éppen gyógyítatlan elégedetlenséggel, önostorozással. Tele vagyunk szorongással és félelemmel, sérelemmel a körülményeink és mások miatt. Sértettséggel és csalódottsággal, amelyeket emberek gonoszsága okoz. Tele a kapcsolati, a munkahelyi konfliktusokkal, haraggal és a politikai szócsatákkal.
Lantos, ami lírai (költészet, költő), és jelenti az énekét hangszerrel kísérő középkori zenészt is. E rovat a szót elsősorban az első, azaz melléknévi értelmében veszi, református hitű, klasszikus poéták verseit ajánlva az olvasók figyelmébe. S arra keres választ: miért szép, mitől örök érvényű a választott költemény.
– Kányádi Sándor: Valaki jár a fák hegyén (1994)
Az etióp kincstárnok fontos ember volt, egy afrikai királynő egyik első embere. Gazdag és nagy hatalmú. Valami mégis hiányzott az életéből. Isten. Szerette volna megtalálni, vagy legalább megérteni az üzenetét. Ezért elment Jeruzsálembe. Hetekig tartott az út, rengeteg fáradtsággal járt, pénzbe és időbe került, de a kincstárnokot ez nem tántorította el. Mert meg akarta ismerni Istent.
A XVIII. századi tudós, költő Kalmár György szép kifejezésével „drágakőnél gyönyörűbb” édes anyanyelvünket gyakran keseríti pontatlan, félreérthető fogalmazás, idegenszerűség, stílustalanság. A beszéd, az írás szürkül, gondot okoz a megfelelő szó meglelése. Anyanyelvi kapuőr rovatunkban Arany Lajos óvja-védi közös kincsünket.
A Biblia közös olvasása Isten üzenetének mélyebb megértését segíti elő, közösségi élményt is nyújt, megerősítve a hívők közötti kapcsolatot. Az együtt töltött időt gazdagítják azok az elmélkedések, amelyek közös gondolkodásra és párbeszédre ösztönöznek. A heti bibliai szakaszhoz kapcsolódóan Hodossy-Takács Előd írt jegyzetet, amely értékes iránymutatást nyújt a szöveg mélyebb megértéséhez.
Két éve ünnepelte fennállása 200. évfordulóját a Székesfehérvár-Belvárosi Református Egyházközség. Története szorosan összekapcsolódik a település református jelenlétével. A presbiterek vasárnapján, június 14-én a Kossuth rádió a „királyok városa” belvárosi templomából közvetíti az istentiszteletet. Mint a következőkben is kiderül, ez a szolgálat egyszerre felelős döntéshozatal, háttérmunka, imádságos hordozás és figyelmes jelenlét.
Mai keresztyénként tudjuk: Isten természetesen mindenütt megtalálható. Azt is, a templom Isten háza. Önmagában e két megállapítás is feszültséget hordozna. De valójában nekünk van szükségünk arra, hogy megkülönböztetett helyen találkozzunk vele. Ő csakugyan mindenütt jelen van, de az ember az Úr jelenlétét is egy adott ponton tudja a leginkább átélni, mert térhez kötötten tapasztaljuk meg a létet. Nekünk van szükségünk arra, hogy összpontosítsuk a figyelmünket az Úrra.