Online előfizetés
-
Online tartalmak elérése -
Digitális archívum
Rovatunk a mindennap közösen olvasott Ige mellé kínál bibliaolvasó és -értelmező útmutatót, emlékeztető gondolatokat és magyarázó lelki táplálékot. Ezen a héten Lányi Gábor református teológus-lelkész, a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Kara Egyháztörténeti Tanszékének docense osztja meg velünk gondolatait.
Cigánymissziós imanapot és találkozót szervez a Szeretetszolgálat a nemzetközi roma naphoz kapcsolódva. Az április 11-i alkalom a kisebbségi közösségekért végzett szolgálatra irányítja a figyelmet. – Tapasztalatom: önbecsülés nélkül sem felzárkózni, sem keresztyén életet nem lehet élni. Ennek lényegét az adja: Krisztus által Isten gyermekei lehetünk – hangsúlyozza Balog Zoltán dunamelléki püspök.
A tagadás nem a főpap udvarában kezdődik, ahogy az árulás sem a csókkal. Esznek, beszélgetnek, nevetnek. Az árulás néha egészen hétköznapi. Nincs benne nagy dráma, nincs látványos lázadás. Néha csak csendben eltávolodunk. Először nem figyelünk Jézus szavára, vagy nem tartjuk fontosnak azt, hogy a Mester mellett maradjunk. Aztán bennünk is megszólal Jézus kérdése: „Talán csak nem én vagyok az, Uram?”
Sokan vágyunk arra, hogy feledett vagy háttérbe szorult erények újra helyet kapjanak világunkban. – A türelem nem vereség, hanem hűséges megmaradás Isten idejében – vallja Bogárdi Szabó István, a Károli-egyetem rektorhelyettese. Választ keres arra: hol húzódik a határ tűrés és megalkuvás között? Lehet-e erény a kivárás követelőző világunkban? És vállaljuk-e a keresztet, ha a feltámadás bizonyosságát hirdetjük?
Az ima szeretetkapcsolat Isten és ember között, a szeretet pedig szabadságot ad a másiknak. Meg tudom-e adni neki azt a szabadságot, hogy akkor és úgy válaszoljon, ahogyan jónak látja? Nem lehet őt befolyásolni vagy irányítani az imával. Akár az egyéni életünkben, akár a gyülekezetben imádkozunk valamiért, az ima lényege az, hogy kapcsolódjunk hozzá – vallja Szakács Gergely, a Pápai Református Egyházközség vezető lelkipásztora.
A XVIII. századi tudós, költő Kalmár György szép kifejezésével „drágakőnél gyönyörűbb” édes anyanyelvünket gyakran keseríti pontatlan, félreérthető fogalmazás, idegenszerűség, stílustalanság. A beszéd, az írás szürkül, gondot okoz a megfelelő szó meglelése. Anyanyelvi kapuőr rovatunkban Arany Lajos óvja-védi közös kincsünket.
Pályája során több mint ötven kétnyelvű szótár szerkesztésében vett részt, és életművével egy egész tudományterület alapját teremtette meg. Élete különleges ajándékának tekintette, hogy egykori teológustársa, Hegedűs Loránt püspök felkérte az induló Károli Gáspár Református Egyetem Angol Tanszékének megalapítására és vezetésére.
– Emlékezés Magay Tamás lexikográfusra (1928–2026)
„A mi örömünk tiszta és hármas kútfőből meríti nedveit: a jó ügy diadalából, a testvérülés hitéből s a siker reményéből” – írta a Protestáns Egyházi és Iskolai Lap vezércikke. Az 1848. március 26-án megjelent Békeszózat című írás a lelkészekhez szólva azt is hangsúlyozta, feladatuk, hogy a „szállongó hírek szellőjében ingadozó nép” között lépjenek fel „templomban és templomon kívül, mint a béke és az igazság apostolai, mint a vigasztalás és nyugalom eszközlői”.
Hiánypótlónak számít a sajátos nevelési igényű kicsinyek oktatásában az újonnan nyílt Csillagfény Gyógypedagógiai Óvoda, amely a Református Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény Halászteleki Székhelyintézményének része. Az országban ez még csak a hatodik ilyen jellegű református kisdedóvó, és itt, a főváros vonzáskörzetében rendkívüli szükség volt rá a megnövekedett gyermeklétszám miatt.
Március 15. történelmünk meghatározó, fényes eseménye, nemzeti önazonosságunk egyik legszebb kifejezője. Számtalan írás, történelmi elemzés feltárta, vitatta, magyarázta, mégis maradt kutatásra váró dokumentum. Érdekes volna például a korabeli igehirdetéseket vizsgálni, miről szólt akkor a prédikáció. A szabadságról? Kánaánról?
Magyar állami kitüntetéseket vehettek át azok a közéleti, tudományos, oktatási és egyházi szereplők, akik munkájukkal hosszú időn át szolgálták a magyar közösséget. A díjazottak között néprajzkutató, pedagógus, közéleti vezető, szociális szakember és református lelkipásztor is szerepel. A kitüntetések azt a sokszínű szolgálatot is jelzik, amelyben a református közösségekhez kötődő személyek a társadalom javát munkálják.
– Jézus is lehajolt az elesettekhez: ha én őt követem, miért kételkedem? Nem volt ez kitaposatlan út, az aradi ifivel rendszeresen látogattuk az utcán élőket, olykor velük énekeltünk, imádkoztunk. Ezt a munkát nem lehet számokban mérni, egy-egy apró változás is siker, mint amilyen egy ellátottunktól elhangzó köszönöm. Törekedtem biztos pont lenni a számukra, akár egy mankó, amelyre támaszkodhatnak.