Online előfizetés
-
Online tartalmak elérése -
Digitális archívum
A mohácsi vész utáni évtizedekben nemzetünk lelki és szellemi újjászületésének egyik meghatározó útja a reformáció volt. A Dél-Dunántúl és a Drávaszög református közösségei között különös jelentőséget hordoz az 1576-ban megtartott hercegszöllősi zsinat, amely a református egyház szerveződésének és hitbeli megerősödésének fontos állomása lett.
Rovatunk a mindennap közösen olvasott Ige mellé kínál bibliaolvasó és -értelmező útmutatót, emlékeztető gondolatokat és magyarázó lelki táplálékot. Ezen a héten Bogárdi Szabó István nyugalmazott református püspök, rektorhelyettes osztja meg velünk gondolatait.
A jövő nincs a mi kezünkben, de Isten kezébe tehetjük. Ezzel a lelkülettel találkozik szeptember 6-án mind a tizenöt miskolci református gyülekezet Diósgyőrben. Az alkalom célja a közös erőmerítés mellett az, hogy együtt keressék a városi reformátusság előtt álló utakat. Hangóné Birtha Melinda avasi lelkipásztor, a szeptemberi esemény egyik szervezője arról is beszél, mit jelent ma reformátusnak lenni a borsodi székhelyen.
Amikor azt hisszük, rajtunk múlik, van-e szavunk, fontosak vagyunk-e. Csak ezekben az esetekben válik görcsössé a hitéletünk. Épp az evangélium (értsd: örömhír) valódi megértéséből fakad a lélek könnyedsége, vidámsága és öröme. Csak azért és csak azok a hívők lehetnek örömteliek, humorosak és komolytalanok, akik Istent komolyan veszik.
A hajdúsámsoni gyülekezetben szinte minden vasárnap jut szerep a fiatal nemzedéknek, az „Ifjúság vasárnapján” pedig ők kerültek a középpontba: énekkel, imádsággal, igeolvasással és bizonyságtétellel szolgáltak a közösségben. Szanyi György, a Hajdúsámsoni Református Egyházközség lelkésze azt tapasztalja, az ifjúság számára az eklézsia ifiközössége attól válik vonzóvá, ha ott minden korosztály megérezheti a valódi kapcsolódásban rejlő erőt, ajándékot.
Szorongást keltettek ezen a nyáron a hírek a felmelegedésről, a víz- és energiahiányról. De a puszta aggódás helyett valamit meg kell tanulnunk mindnyájunknak. Imádkozzunk a teremtő Istenhez esőért, mint Illés, és bölcsességért, mint Salamon! Közben tanuljuk az olyan megelégedést, amilyet Pál apostol tudott. Az önmérséklet, a mértékletesség nem kényelmes, de meg lehet tanulni.
Mohács után a reformáció nélkül nem élt volna meg a nemzet. Amikor Isten összetörte a magyar fajtát, engedte, hogy kinőjön az új élet várományosa: a reformáció. A legrejtettebb erőit hozta fel a reformáció ennek az országnak, a magyar néplélek mélyén szunnyadó erőket. Ebből születik meg a magyar nemzeti irodalom, tudomány, a könyvnyomtatás révén a kultúra, melyet a protestantizmus tett népkultúrává.
Nem szárazon oktat, hanem élményszerűen nevel Czipri Andrea A mesélő szeretet című könyve. Tizennégy történettel bontja ki a szeretethimnusz egyes sorait. A kötetben az erdő lakói kerülnek olyan helyzetekbe, amelyekben megmutatkozhat a türelem, a jóság, az önzetlenség vagy éppen a megbocsátás. A szeretet itt olyan érték, amelyhez hozzátartozik a türelem, a segítőkészség, az elfogadás és az egymásra figyelés.
Istentisztelettel, zenei és kulturális programokkal, valamint beszélgetésekkel várta a IV. Protestáns Sokadalom az érdeklődőket augusztus 20-án a budai várban. Az egész napos ünnepen a sokféleségben megélt közösség és az Istenhez való közeledés állt a középpontban. A református, evangélikus, baptista és metodista felekezetek közös rendezvényén lelki alkalmak és kulturális események követték egymást.
Rovatunk a mindennap közösen olvasott Ige mellé kínál bibliaolvasó és -értelmező útmutatót, emlékeztető gondolatokat és magyarázó lelki táplálékot. Ezen a héten Gaál Sándor esperes-lelkipásztor (VIII. 31.ig), majd Bogárdi Szabó István nyugalmazott püspök (IX. 1-től) osztja meg velünk gondolatait.
Az imádság a lélek beszélgetése Istennel, azzal az Úrral, aki magát a lelket teremtette. E belső párbeszédben az ember a Teremtőjéhez fordul, megosztva vele vágyait, kérdéseit, örömeit és fájdalmait. A kommunikáció formája lehet kérés, könyörgés, hálaadás, dicséret, magasztalás. Az imádság e heti gondolatait osztjuk meg, amelyek az Istennel való kapcsolat mélyítésére hívnak.
A tanév kezdetén érdemes feltennünk a kérdést: milyen tartós hatást szeretnénk gyakorolni a református oktatásban? Mit vigyenek magukkal tanítványaink a felnőtt életükbe, családjukba, munkahelyükre és közösségeikbe akkor is, amikor a kémiaórán tanult képletekre vagy egy történelmi esemény pontos évszámára már nem emlékeznek? Milyen emberré szeretnénk segíteni őket válni?