Online előfizetés
-
Online tartalmak elérése -
Digitális archívum
Rovatunk a mindennap közösen olvasott Ige mellé kínál bibliaolvasó és -értelmező útmutatót, emlékeztető gondolatokat és magyarázó lelki táplálékot. Ezen a héten Bella Violetta református lelkipásztor osztja meg velünk gondolatait.
Az óvodától az érettségiig kíséri a diákokat a Budapest-Fasori Református Kollégium Julianna Gimnáziuma, Általános Iskolája és Csipkebokor Óvodája, a növendékek így egyetlen intézményen belül, biztonságos, szerető és megtartó közösségben nőhetnek fel. Az új gimnázium november 19-én tart nyílt napot. Ezen – nyílt angolóra mellett – közös iskolabejárásra is várják az érdeklődőket.
Keresztyén hitünk nem statikus, így értelemszerűen az imaéletünk is dinamikus. Az imádság egyben állandó és folyamatosan változó. Állandó az, akihez szólunk: Isten. Folyamatos párbeszéd, amely közben változást, formálódást, fejlődést, küzdelmet és megnyugvást élünk át. Szívünk kiöntése Isten előtt az őszinte érzéseink feltárását jelenti, amelyek gyakran viharosak, kétségbeesettek vagy felszabadultan örvendezők.
Vajon tudjuk még, miért és hogyan imádkozzunk? Milyen szerepet tölt be az imádság a családok és a gyülekezetek mindennapjaiban? Vladár Gábor szerint e kérdések a teológiai gondolkodástól sem választhatók el. A Doktorok Kollégiumának elnöke rávilágít a tudományos munka és a hitélet összefüggéseire, az ökumenikus együttműködés jelentőségére, az egyház mai felelősségére, és betekintést enged a szervezet sokszínű tevékenységébe, az egyházért végzett szolgálatába.
Van, akinek hosszú idő után megadatik a gyermek, másnak, bármilyen nehéz is, el kell fogadnia, hogy természetes úton nem lehetséges. Úgy vélem, mindegyik helyzetben az adhat békességet, ha hiszünk Isten gondviselésében – vallja Kolumbán Vilmos. Az Erdélyi Református Egyházkerület püspökével azt a kérdést jártuk körbe, hogyan válhat áldássá a várakozás, segíthet-e közelebb kerülni az Úrhoz.
A XVIII. századi tudós, költő Kalmár György szép kifejezésével „drágakőnél gyönyörűbb” édes anyanyelvünket gyakran keseríti pontatlan, félreérthető fogalmazás, idegenszerűség, stílustalanság. A beszéd, az írás szürkül, gondot okoz a megfelelő szó meglelése. Anyanyelvi kapuőr rovatunkban Arany Lajos óvja-védi közös kincsünket.
– Elsőként Barta Ferenc nyugdíjas lelkipásztor szólított fel: – Nándi, menj a teológiára! – Cukrász mivoltomra utalva viccesen még azt is mondta, hogy „az evangélium édesebb a szénhidrátnál”. Tizenöt évig dolgoztam cukrászként, szerettem a szakmámat, de egyre inkább megfogalmazódott bennem, vágyom emberekkel foglalkozni. Aztán 2014-ben az Úr váratlanul és határozottan megszólított a lelkészi pályával kapcsolatban. Annyira drámai volt ez, hogy először nem is akartam indulni.
Rovatunk a mindennap közösen olvasott Ige mellé kínál bibliaolvasó és -értelmező útmutatót, emlékeztető gondolatokat és magyarázó lelki táplálékot. Ezen a héten Bella Violetta református lelkipásztor osztja meg velünk gondolatait.
Kolozsváron ma is előfordul, hogy ha szóba kerül a diakónia, valaki visszakérdez: – Ez a Sárosi-féle? – Sárosi Arthur családorvos azonban soha nem gondolta úgy, hogy létezne ilyen. Azt viszont megerősíti, hogy meghatározó szerepet játszott a kezdetekben és a diakóniai munka kiépülésében Kolozsváron és környékén. Meggyőződése: a hivatásos diakóniai munkának és a gyülekezeti önkéntességnek kart karba öltve kell járnia.
A játékfilmek halálértelmezése hozzájárul a bennünk kialakult elképzelésekhez, hiedelmekhez. Keresztyénként is szembesülünk ezekkel a kérdésekkel. Mi is szeretnénk megnyugtató választ kapni szeretteink halál utáni állapota felől. Engem sokáig zavart, hogy a Szentírás keveset beszél a halottak helyzetéről. Aztán megértettem: nekünk elsősorban arra kell koncentrálnunk, hogy a földi életben Krisztusban járjunk, mert akkor „akár éljünk, akár haljunk, az Úréi vagyunk”.
Az Úr megtartja azokat, akik őt szeretik, de mi csak úgy tudjuk az Urat szeretni, ha tudjuk, ő már előbb szeretett bennünket. Mielőtt mi bármit is tudtunk volna cselekedni, ő már jelen volt és munkálkodott. A mi hitünk, a válasz is az ő ajándéka – hangzott el Steinbach József dunántúli püspök, a Zsinat lelkészi elnöke ünnepi beszédében a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa által rendezett Reformációi Gálán.
Az emlékezés sokszor évekkel-évtizedekkel szerettünk elvesztése után is fájdalommal teli, és a világ ezerféle jó szándékú vigasszal próbál enyhíteni bánatunkon. A valódi vigasztalás azonban csak az lehet, ha tudjuk, hogy a halottunk Isten drága áron megváltott gyermekeként aludt el. Ezért fontos, sőt életbevágó, hogy még e földi pályafutásunk alatt eldöntsük, akarunk-e a bűn rabságából felszabadult életet kezdeni Krisztussal, vagy elfordulunk, ha meghalljuk a szavát.