Online előfizetés
-
Online tartalmak elérése -
Digitális archívum
Rovatunk a mindennap közösen olvasott Ige mellé kínál bibliaolvasó és -értelmező útmutatót, emlékeztető gondolatokat és magyarázó lelki táplálékot. Ezen a héten Karsay Eszter nyugalmazott református lelkipásztor, egyetemi oktató osztja meg velünk gondolatait.
Az elhízás egyre súlyosabb népegészségügyi gond, a felnőtteket és a gyermekeket is érinti – legutóbb májusban tartott konferenciát a témát tanulmányozó európai szervezet Isztambulban. A jelenség hátterében egyaránt megtalálhatók az életmódbeli változások, a mozgásszegény mindennapok és a helytelen táplálkozási szokások. A Bethesda Gyermekkórház dietetikusa, Polonkai Zsófia már a kisgyermekkorúak körében meghatározónak tartja a prevenciót.
Az imádságban elkért megújulás sokkal inkább kötődik a pünkösd üzenetéhez, mint bármilyen társadalmi folyamathoz. Isten Lelke nem a választói akaratokhoz igazodik, hiszen „a szél arra fúj, amerre akar; hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön és hová megy”. Aki az egyház megújulását kívánja, az könyörögjék az Úrhoz, kérve a Lélek ajándékát.
A diaszpórában korholással nem lehet közösséget építeni – jelenti ki Fekete Károly. A tiszántúli püspök a közelmúltban Melbourne és Sydney magyar református közösségeiben szolgált. Vallja: a hitvallásos kegyességnek rendkívül erős a megtartóereje! A tavaly a Magyar Református Egyházhoz is csatlakozó Ausztráliai Magyar Református Egyházak Szövetségéről, a fiatalok megszólításáról, a lelki anyanyelvről és az ottani reformátusság jövőjéről is beszél.
A nyári táborok rendezésén kívül a szervezők gondoskodnak a munkatársak lelki és szakmai támogatásáról is. Ennek elemi eszközei a képzések, a lelkiségi alkalmak és a tavaly életre hívott Bárka Akadémia. Évente két szakmai napon olyan kérdéseket járnak körbe, amelyek a gyermekek jóllétéhez, fejlődéséhez és kíséréséhez kapcsolódnak, miközben a stábtagokat, a kísérőket és a szélesebb közösséget egyaránt megszólítják.
A XVIII. századi tudós, költő Kalmár György szép kifejezésével „drágakőnél gyönyörűbb” édes anyanyelvünket gyakran keseríti pontatlan, félreérthető fogalmazás, idegenszerűség, stílustalanság. A beszéd, az írás szürkül, gondot okoz a megfelelő szó meglelése. Anyanyelvi kapuőr rovatunkban Arany Lajos óvja-védi közös kincsünket.
A földrésznyi távolságok Ausztráliában a gyülekezeti életet is átformálják. Egy vasárnapi istentisztelet itt sokszor egész napos program. Van, aki három órát autózik Melbourne-be azért, hogy eljusson a templomba, majd ugyanennyit haza. Ilyen körülmények között az egyház több istentiszteleti helynél: találkozópont, közösségi tér, sokak számára lelki otthon.
Tömegeket emberi erővel és hatalommal imára parancsolni vagy attól eltiltani sokszor lehetett az évezredek folyamán, a szívünk belső szobájában elmondott őszinte, szívből jövő imádság lehetőségét azonban soha senki sem tudta-tudja elvenni a hívőtől. Isten a történelem ura, mindenható és gyengéden szerető Atya. Arra vár, hogy minden bajunkkal, bánatunkkal, félelmünkkel, bizonytalanságunkkal, kétségünkkel keressük őt, és bízzunk benne.
A konfirmáció vasárnapjára készülve hadd kezdjem személyes emlékkel. Lelkipásztorként magam is sokat vívódom, hogy a konfirmációi felkészítés mai gyakorlata, a tananyag, az életkor, a családi lelki háttér gyakori hiánya vajon mit eredményez. Min lehetne vagy kellene változtatni, hogy a gyermekek komolyabban vegyék, hogy megmaradjanak a gyülekezetben?
... olvassuk a római levélben, többen beleütköztek már. Egyeseket kiválaszt és kiemel Isten az emberek, népek közül, másokat pedig elvet? Jákób és Ézsau történetére utal Pál is: „…meg van írva: »Jákóbot szerettem, Ézsaut pedig gyűlöltem«.” A gyűlölet szó itt nem érzelmet, hanem mellőzést, a második helyre tételt jelenti, nem többet. Csak annyit, hogy noha ő az elsőszülött, mégsem ő viszi tovább az áldásvonalat.
A csodálkozás néha ilyen is lehet. Mintha az egész világ megállna körülötted egy pillanatra. Jézus tanítványai is így jártak egyszer. Majdnem másfél hónap telt el Jézus feltámadása óta. Negyven nappal húsvét után az Olajfák hegyén voltak Jézussal együtt. Jól ismerték ezt a helyet, hiszen már sokszor jártak itt. Akkor is itt éjszakáztak, amikor elfogták Jézust. Akkor a tanítványok azt hitték, mindennek vége. De Jézus feltámadt!
Krisztus mozgásban van. Visszatér, s ahhoz, hogy meglássuk őt, mint hamarosan, vagyis most és bármikor visszatérőt, fel kell emelnünk a fejünket. Nem a föld kövében rögzült lábnyomra kell merednünk, hanem az ég felhőinek bizonytalan alakú foszlányaiba kell fúrnunk a tekintetünket. A mi életünk a porhoz tapad, ezért van szükségünk a pünkösdre, hogy a Lélek felemelje a tekintetünket.