Online előfizetés
-
Online tartalmak elérése -
Digitális archívum
Rovatunk a mindennap közösen olvasott Ige mellé kínál bibliaolvasó és -értelmező útmutatót, emlékeztető gondolatokat és magyarázó lelki táplálékot. Ezen a héten Bella Péter református lelkipásztor osztja meg velünk gondolatait.
Különleges helyet foglal el a Zsongom a hazai keresztyén könnyűzenei palettán. Új kislemezük, a Karc és fény a lelki érésről, a gyermekkorból hozott sebekről és a reménységről szól. Az alkotást július 24-én mutatják be a Művészetek Völgyében, taliándörögdi Lélekzet Református Udvarban. A tízéves zenekar énekese, Ercsey Gréti a dalok születéséről, a megzenésített versekről és a hit kapaszkodóiról vall.
Az egyik legősibb fogalom, amely az ember életéhez kötődik: az út, az életút. Az, amely megismertet bennünket önmagunkkal. A Biblia is több százszor emlegeti. A legtöbbször figyelmeztetésként, néha bátorításként. Sokak szerint maga az úton járás fontosabb, mint a megérkezés, mert úton lenni maga az élet. Addig tudunk dönteni, változtatni, megállni és átgondolni, amíg haladunk. Addig lehet irányt váltani, útjelzőtáblákat keresni és gyorsítani vagy fékezni is.
Gyerekkorom óta azt láttam, ha lehetőség van rá, segíteni kell. Ez azóta is átszövi napjaimat – szögezi le Büki László vegyészmérnök, a soltvadkerti egyházközség főgondnoka. Két éve vallott arról a Reformátusok Lapjában, miként emelte ki Isten az alkoholfüggésből. Amikor kiderült, a szerkesztőségi tördelőgép bármikor felmondhatja a szolgálatot, ő professzionális munkaállomással támogatta lapunkat. Interjúnkban arról is beszél, miként formálja hite a munkáját.
Amíg az ember szülő, sok mindent még tanul, kísérletezik. Az ötödik gyermekünknél már másképp folyt minden, mint az elsőnél. Nagyszülőként már másként látom: most elsősorban azt érzem feladatomnak, hogy támogassam a szülőket, segítsem őket ebben a nagy feladatban és egyben ajándékban, a gyereknevelésben – vallja Somogyiné Ficsor Krisztina lelkész, kilenc unoka mamája.
Rovatunk a mindennap közösen olvasott Ige mellé kínál bibliaolvasó és -értelmező útmutatót, emlékeztető gondolatokat és magyarázó lelki táplálékot. Ezen a héten Bella Péter református lelkipásztor osztja meg velünk gondolatait.
Milyen jó mozogni! Olyan jó, hogy az ember észre sem veszi, milyen nagy ajándék ez. Csak akkor, amikor nem teheti. Mondjuk egy hosszú autóúton, amikor be vagy kötve az ülésbe. Az borzasztó tud lenni, mert órákon keresztül csak ülni kell, és ülni. És hiába szép a táj, vagy hiába mesél apa vagy anya, hiába hoztatok kirakót vagy hallgattok hangoskönyvet.
A XVIII. századi tudós, költő Kalmár György szép kifejezésével „drágakőnél gyönyörűbb” édes anyanyelvünket gyakran keseríti pontatlan, félreérthető fogalmazás, idegenszerűség, stílustalanság. A beszéd, az írás szürkül, gondot okoz a megfelelő szó meglelése. Anyanyelvi kapuőr rovatunkban Arany Lajos óvja-védi közös kincsünket.
Sírok a sírókkal, örülök az örülőkkel, segítek fölemelni a lankadt kezeket, de a végső döntés nem az enyém – vallja Vassné Baki Ilona, Érd-Parkváros nyugalmazott lelkésze, aki világéletében drogfüggő fiataloknak, magányosoknak, hajléktalanoknak nyújtott támogatást, egy ideje pedig fogyatékossággal élőknek is. Olyanoknak, akik korábban sosem találkoztak Istennel.
Kimondhatatlan és kibeszéletlen volt a XX. század második felének kulturális átalakulása, a modern média megjelenése okozta változások sora és a kezdődő globalizáció megannyi problémája. Bár a történelmi egyházak tevékenykedhettek az országban, a szerzetesrendek, iskolák bezárva, az egyházak legfelső vezetői rétege pedig együttműködött az ateizmust (és persze a maxizmust) világnézetként hirdető politikai elittel.
A lelkünk háza ezért hasonlíthat a Kékszakállú herceg várára, amelynek hét ajtaja mögött lényének gyötrelme rejtőzött. Nem kellene ennek így lennie, ha lelkünk mélye nem valamiféle keserédes lomtár, hanem a szentek szentje volna. Hajdan a szent sátor, majd a templom mélyén volt ama szentély, ez a titokzatos hely, ahol Isten dicsősége, a Lélek jelenléte bizonyos volt népe számára.
Lantos, ami lírai (költészet, költő), és jelenti az énekét hangszerrel kísérő középkori zenészt is. E rovat a szót elsősorban az első, azaz melléknévi értelmében veszi, református hitű, klasszikus poéták verseit ajánlva az olvasók figyelmébe. S arra keres választ: miért szép, mitől örök érvényű a választott költemény.
– Jékely Zoltán: Vers a versről (1949)