Online előfizetés
-
Online tartalmak elérése -
Digitális archívum
Rovatunk a mindennap közösen olvasott Ige mellé kínál bibliaolvasó és -értelmező útmutatót, emlékeztető gondolatokat és magyarázó lelki táplálékot. Ezen a héten Fodorné Nagy Sarolta egyetemi tanár, református lelkész osztja meg velünk gondolatait.
A REND idei mottója: „Szó és csend”. A fesztivál vezérigéje Márk evangéliumából származik, abból a történetből, amelyben Jézus lecsendesíti a tengert: „És elült a vihar, és nagy csendesség lett.” Idén Veszprém ad otthont a Református Egyházi Napok Dunántúl fesztiválnak, amely június 26. és 28. között csaknem száz programmal várja az érdeklődőket.
A nemzeti összetartozás napja lehetőséget ad a gyászra és a veszteség elismerésére. Segít a történelmi sebek ismételt, létfontosságú kibeszélésében, amely a továbblépés feltétele. Felhívja a figyelmet a kulturális folytonosságra, hangsúlyozza: a nemzet jelen esetben nem politikai egységet, hanem közös jelrendszert (nyelv, irodalom, történelem) foglal magában.
Kilencven éve tapasztalom, hogy jó az Úr – vallja Kovács Imre miskolci lelkész. Nemrég Oláh Miklós-díjjal tüntették ki. A nyugalmazott lelkipásztor a személyes hangvételre és a családlátogatásokra alapozta szolgálatát, amivel a kommunista rendszer nemtetszését is kiváltotta, ám még élete e legnehezebb szakaszában is megtapasztalta a gondviselést.
A református egyház új online platformja, a Missziói Szolgálat gondozásában elindított belső kommunikációs felület, a Kálvin tér nemcsak információkat gyűjt össze, hanem közösséget is törekszik építeni lelkészek, presbiterek és szolgálattevők között. A felület egyszerre tudásbázis, belső fórum és digitális találkozóhely egy sokszor magányos szolgálatban.
Az egy, igaz Isten, a Fiú mellénk lépett, de úgy, ahogyan csak ő tud. Társunkká vált, magára vette a tér és idő kabátját, ugyanazt, amit mi hordunk születésünktől halálunkig: az Örökkévaló egy testben szorította be magát a világunkba. Lehajolt, hogy felemeljen, kirántson a veszélyből.
A református hitét a vörös világban is megtartó szatmári községben természetesen még a népköztársaság idején sem lehetett hatalmi szóval megakadályozni a vallás gyakorlását, legfeljebb a párttagsági könyvvel elérhető boldogulásban hívők meggyőzésével, így a gyülekezeti teremben tartott hitoktatáson rendszeresen népes gyereksereg vett részt. A konfirmáció pedig az egész falut megmozgató ünnepélyes alkalomnak számított.
A klasszikus tiramisu üdébb, nyári változata a mangómisu. A kávé és a kakaó helyét itt a lédús mangó, a narancslé és a rum veszi át, így olyan friss, gyümölcsös desszertet kapunk, amelyben a vaníliás mascarponekrém és a puha babapiskóta tökéletesen harmonizál.
Százhúsz éve született Gárdonyi Zoltán zenetudós és zeneszerző. Fia, Gárdonyi Zsolt orgonaművész-zeneszerző idén tölti 80. életévét. A jubileum jegyében szervezik meg az idei Református Zenei Fesztivál orgonamaratonját. Mitől európai és magyar az ő zenei világuk? Hogyan szólítja meg ugyanaz a mű a templomba nem járót és az istentiszteleten éneklő hívőt? Választ keresünk arra is, miért érdemes ma is felfedezni az apa-fia zeneszerzőpáros gazdag örökségét.
Tapasztalati megfigyelés, hogy az élő és élettelen világban egyaránt minden változik, de hitünk és vallásunk lényegi vonása az el nem múlón való gondolkodás, a kapcsolat keresése hozzá. Ebből viszont nem következik automatikusan az, hogy a folyton átalakuló világot is magától értetődő módon megalapozottan vonjuk ítélet alá. Különösen élesen mutatkozik meg ez a probléma viszonyulásunkban a fiatalokhoz, az ifjúsági kultúrához és a gyermekneveléshez.
– A gyerekekkel való foglalkozás természetes közegnek számított, mégsem volt egyértelmű, hogy nekem is erre kell elindulnom. A döntés fohászkodásokban, belső harcok árán formálódott meg. Közben egyre erősebbé vált bennem a vágy, hogy segíthessek a gyerekek szívébe eljuttatni Isten üzenetét. Ez azóta is hajtóerő az életemben. A kicsik közötti szolgálat rendkívül termékeny, olyan magokat vetünk el, amelyek később gyümölccsé fejlődhetnek.
Fényes örökséget kaptunk Jézus Krisztustól. Nem tartozást, hanem tartást. Alázatos szívet, egyenes gerincet, emelt főt, tiszta tekintetet. Örömmel adunk, még annak is – öntudatos bolondsággal –, aki erőszakkal akarja elvenni tőlünk. Amíg a szegénységünk miatt kesergünk, ezt megtagadjuk, és elveszítjük a jó kedvet arra, hogy osztozzunk. Pedig arra kaptuk. A veszteségbe nem kell belerokkanni.