Online előfizetés
-
Online tartalmak elérése -
Digitális archívum
Rovatunk a mindennap közösen olvasott Ige mellé kínál bibliaolvasó és -értelmező útmutatót, emlékeztető gondolatokat és magyarázó lelki táplálékot. Ezen a héten Fodorné Nagy Sarolta egyetemi tanár, református lelkész osztja meg velünk gondolatait.
Az apák napját hazánkban június 21-én tartják. Az utóbbi évtizedekben vált széles körben ismertté. De vajon meddig kíséri az embert az apai példa? Victor Zsófia tizenhét gyermekes lelkészcsaládban nőtt fel tizedikként, ma Kuvaitban vezeti az általa alapított óvodát. – Édesapám mindig nagy tisztelettel és gyengédséggel fordult édesanyám felé. Az apró gesztusok a mindennapok részei voltak, mélyen belém ivódtak – vallja az ünnep alkalmán.
Ott álltam: új élet kezdődött el. Van gyerekem, akivel beszélhetek, aki figyel és reagál rám, keres, megnyugszik a karjaimban, mosolyog, ha meglát, később már kacajra fakad, ha mókázom. Aztán eszembe jutott, hogy nekem is volt apukám. Vajon ő mit érzett, amikor meglátott az elsőszülöttjeként? Vajon min gondolkodott, milyen tervei voltak?
A múltidézés mellett Isten megtartó hűségére is emlékeztet a dunamelléki egyházkerület fennállásának 450. évfordulójára szervezett kiállítás és emlékjelavatás. A tájegység történetében sok olyan időszak akadt, mely emberi szemmel szikkadt talajhoz hasonlít, reménytelennek neveznénk, mégsem következett be olyan helyzet, amelyben ne fakadt volna fel újra az élet – emlékeztetett Timár Gabriella Ulla lelkipásztor-múzeumvezető a megnyitón, a Ráday Házban.
A határmenti és a közeli felvidéki falvak közt ma is élő a kapcsolat, ahogy a Tornyosnémetiben tartott összetartozás napi megemlékezés is megmutatta. – Emlékszem, ahogy szaladok a nagyanyám vonata után, amelyik a nálunk tett látogatásból vitte őt haza Kassára. Addig futottam, amíg a szerelvény el nem hagyta a határt – idézi fel Zsuzsanna, akit családjával 1946-ban telepítettek ki Szlovákiából.
Mai keresztyénként tudjuk: Isten természetesen mindenütt megtalálható. Azt is, a templom Isten háza. Önmagában e két megállapítás is feszültséget hordozna. De valójában nekünk van szükségünk arra, hogy megkülönböztetett helyen találkozzunk vele. Ő csakugyan mindenütt jelen van, de az ember az Úr jelenlétét is egy adott ponton tudja a leginkább átélni, mert térhez kötötten tapasztaljuk meg a létet. Nekünk van szükségünk arra, hogy összpontosítsuk a figyelmünket az Úrra.
Itt a csersznyeszezon! A minap az anyukám meglepett egy doboz cseresznyével, de olyan apró szeművel, amelynek friss fogyasztása élvezhetetlen. Több sem kellett nekem, kimagoztam, és mivel valami csokoládésat akartam készíteni, ez sült ki belőle. Kiderült, hogy kiváló együtt az étcsoki és a cseresznye.
Különleges összefogás eredményeként elevenedett meg a Pötyi és Pille című zenés mesejáték Debrecenben, a Csokonai Fórum nevű színház egyik termében. Az előadás nem csupán beszél az értékekről, hanem meg is mutatja azokat. A színpadon ugyanis halmozottan fogyatékos diákok és többségi tanulók játszottak együtt. A produkció így a történettel és a megvalósítással egyaránt hitelesen közvetítette az elfogadás és az egymás iránti tisztelet üzenetét.
A skót Mr. Stewart, aki labdarúgóból lett keresztyén evangélista, sokakat megragadott a lelkületével, még könyv is megjelent róla hazánkban, Krisztus középcsatára címmel. A múlt század harmincas éveiben hosszú időt töltött Magyarországon, előadásaira a következő évtizedekben többen hivatkoztak. Még Karácsony Sándor neves pedagógus is megemlítette egyik könyvében a skót labdarúgó-evangélistát.
... vagyunk, panaszoljuk sokszor kifakadva. De mivel? Néha önmagunkkal, dicsekedéssel vagy éppen gyógyítatlan elégedetlenséggel, önostorozással. Tele vagyunk szorongással és félelemmel, sérelemmel a körülményeink és mások miatt. Sértettséggel és csalódottsággal, amelyeket emberek gonoszsága okoz. Tele a kapcsolati, a munkahelyi konfliktusokkal, haraggal és a politikai szócsatákkal.
Szeretem a hajnalokat. Korán kelő típusként általában öt óra körül már ébren vagyok. Ezek a nyugodt reggeli órák sokat jelentenek nekem: ilyenkor szoktam elolvasni a napi igeszakaszt, elcsendesedni. A családunk ünnepei szintén közel visznek Istenhez, a feleségem igazán meghitt légkört teremt.
A református zene ezerszínű, tekintélyes múltra néz vissza, de folyamatosan megújul. A segítségével könnyebben megtaláljuk az utat Istenhez és egymáshoz. A Református Énekek koncert-istentisztelet a mi zenénk ünnepe. Miért katartikus egy gyönyörű teremben, határainkon innen és túlról érkezve, együtt zengeni református zsoltárainkat és dicséreteinket? Erről is vall Berkesi Boglárka karnagy, a Cantus Dei keresztyén dzsesszformáció énekese.