Online előfizetés
-
Online tartalmak elérése -
Digitális archívum
Rovatunk a mindennap közösen olvasott Ige mellé kínál bibliaolvasó és -értelmező útmutatót, emlékeztető gondolatokat és magyarázó lelki táplálékot. Ezen a héten Gaál Sándor esperes-lelkipásztor osztja meg velünk gondolatait.
Hogyan jut el a jelöléstől az új Zsinat megalakulásáig a református egyház? Infografikán mutatjuk be a tisztújítás teljes folyamatát: kik döntenek, mikor születnek meg az eredmények, és milyen állomások vezetnek a következő hat év vezetőinek megválasztásáig.
Az árvák, a kórházban „felejtett” újszülöttek és a gyermekotthonban élők különösen vágynak a törődésre. Kenyeret tenni az asztalukra, biztos fedelet borítani a fejük fölé, szeretettel gondoskodni róluk humanitárius kötelesség és bibliai parancs – hangsúlyozza Jakab Lajos családorvos. A hőség, az aszály és a háború közepette is helytálltak a kárpátaljai gazdák: száz tonna gabonát ajánlottak fel a Nagydobronyi Irgalmas Samaritánus Református Gyermekotthonnak.
Napjainkban egyre ritkábban találkozunk azokkal az erényekkel, amelyek egykor természetes részei voltak az emberi életnek és a közösségek rendjének. Vajon az igazságosság csupán törvények és szabályok kérdése, vagy sokkal mélyebbről fakad? – Nem az érzelmeinkből fakad az igazságosság, hanem Isten igazságából, amely Krisztusban teljesen megmutatkozott – vallja Bogárdi Szabó István, a Károli-egyetem rektorhelyettese .
A helyi istenházát szokás tréfásan az ország legkisebb kéttornyú templomaként is emlegetni: a régi torony nyolcszáz, az újabb százötven éves. Innen, egy szeretetteljes közösség gyönyörű templomából közvetít istentiszteletet augusztus 9-én a Duna televízió. Zánkán nem csupán egy-két ember viszi előre a közösséget, hanem többek szolgálata: a hívek maguk is meglátják a tennivalót. Ha az Úr is úgy akarja, jövő nyárra pedig elkészül az új közösségi tér.
Kirándulás és a találkozás, a megerősödés ünnepe is az országos református gyermekvédelmi találkozó. – A legnagyobb nehézség országszerte ugyanaz: egyre kevesebben jelentkeznek nevelőszülőnek, miközben egyre több gyermek vár családra.
„Egyetlen dolog állandó, a változás”. Milyen igaz! S milyen jó, ha a folyton változó, megújuló, a régiből merítő, azt újragondoló vibrálást, az élet elevenségét, a feje tetejére állított gondolatokat, értékeket mégis az egyedül állandó szövetség ölelésében tudjuk látni és hinni! Hiszen „az Úr szeretete mindörökké az istenfélőkkel van, és igazsága még az unokáikkal is; azokkal, akik megtartják szövetségét, és törődnek rendelkezéseinek teljesítésével”.
Ahhoz, hogy az építészetben rejlő kincseket, egy-egy tervező munkájának a velejét megértsük, nekünk, befogadóknak is tennünk kell. Fontos, hogy a megrendelő maga is formálhassa a teret, amely neki készül. Nem az épület visz közelebb Istenhez, hanem a hitünk látszik meg a környezetünkön – vallja Berzsák Zoltán építész, számos szakrális tér tervezője.
A testi és lelki szomjúságot mindenki ismeri. A Biblia ezért gyakran használja a lelki sivárság, míg a vizet az élet jelképeként. Mózes által az Úr vizet fakaszt a pusztában kiszáradva tévelygő népnek. Jézus pedig azt mondja: aki szomjazik, jöjjön hozzám és igyék. Nem erővel önti ránk, hanem megvárja, amíg magunktól kérünk. Nem is lehet fontosabb szolgálatunk: készenlétben állni a friss, tiszta vízzel.
Rovatunk a mindennap közösen olvasott Ige mellé kínál bibliaolvasó és -értelmező útmutatót, emlékeztető gondolatokat és magyarázó lelki táplálékot. Ezen a héten Gaál Sándor esperes-lelkipásztor osztja meg velünk gondolatait.
– Hat éve indult a Cukrászálom című sorozatom a Békési Újságban. Mivel a férjem ekkor már két évtizede szerkesztette a békési gyülekezet újságját, elgondolkodtunk, miképp jelenhetnének meg náluk is ezek az ételleírások. A szívemben forgattam ezt a témát, és elkezdtem nyomozni, miként kapcsolódik össze a gasztronómia a teológiával... Rájöttem, a Biblia tele van olyan apró részletekkel, amelyek tökéletes alapjai lehetnek egy-egy receptnek.
A Magyar Nemzeti Múzeum főlépcsőházában körbefutó fríz egyik festménye, Than Mór műve a múzeum születésének pillanatát örökíti meg. A kép jobb szélen egy képeket cipelő, rejtélyes alak áll. Némelyek szerint a férfi a múzeum munkatársait szimbolizálja, de valószínűbb, hogy a szabadságharc festője szimpátiája jeléül Kiss Bálintot, a Magyar Képtár őrét és rendezőjét festette az alkotásra.