Online előfizetés
-
Online tartalmak elérése -
Digitális archívum
Rovatunk a mindennap közösen olvasott Ige mellé kínál bibliaolvasó és -értelmező útmutatót, emlékeztető gondolatokat és magyarázó lelki táplálékot. Ezen a héten Fodorné Nagy Sarolta egyetemi tanár, református lelkész osztja meg velünk gondolatait.
A REND idei mottója: „Szó és csend”. A fesztivál vezérigéje Márk evangéliumából származik, abból a történetből, amelyben Jézus lecsendesíti a tengert: „És elült a vihar, és nagy csendesség lett.” Idén Veszprém ad otthont a Református Egyházi Napok Dunántúl fesztiválnak, amely június 26. és 28. között csaknem száz programmal várja az érdeklődőket.
A nemzeti összetartozás napja lehetőséget ad a gyászra és a veszteség elismerésére. Segít a történelmi sebek ismételt, létfontosságú kibeszélésében, amely a továbblépés feltétele. Felhívja a figyelmet a kulturális folytonosságra, hangsúlyozza: a nemzet jelen esetben nem politikai egységet, hanem közös jelrendszert (nyelv, irodalom, történelem) foglal magában.
Kilencven éve tapasztalom, hogy jó az Úr – vallja Kovács Imre miskolci lelkész. Nemrég Oláh Miklós-díjjal tüntették ki. A nyugalmazott lelkipásztor a személyes hangvételre és a családlátogatásokra alapozta szolgálatát, amivel a kommunista rendszer nemtetszését is kiváltotta, ám még élete e legnehezebb szakaszában is megtapasztalta a gondviselést.
A református egyház új online platformja, a Missziói Szolgálat gondozásában elindított belső kommunikációs felület, a Kálvin tér nemcsak információkat gyűjt össze, hanem közösséget is törekszik építeni lelkészek, presbiterek és szolgálattevők között. A felület egyszerre tudásbázis, belső fórum és digitális találkozóhely egy sokszor magányos szolgálatban.
Feltettem nyolc körül egy nagy fazék vizet melegedni, hogy forró legyen, mire édesanyámék hazajönnek a határból. Aztán egy vödör friss vizet kellett bekészítenem. (A százéves, téglafalú, mohás kút olyan hűs, ízes vizet adott, amilyet ma már nem ismernek az emberek.) A konyhát föl kellett mosnom a verandával együtt.
A pünkösdi csoda gyógyulást hozhat egyénnek, családnak, gyülekezetnek és egyháznak egyaránt – emelte ki a Zsinat májusi ülésén, Balatonszárszón Steinbach József lelkészi elnök. Emlékeztetett: nincs valódi megújulás bűnbánat – akár kitörő zokogás nélkül. Szólt a következő időszak feladatairól, a lelki megújulás szükségességéről, a pásztori vezetés felelősségéről, a Református Egyházak Világközössége körüli kérdésekről és az egyház társadalmi küldetéséről is.
Vajon mit adhatna ennek az embernek? Pénze neki sem volt. De még egy darab kenyér sem volt nála, amellyel jóllakathatta volna. Semmi olyasmi, amit ez az ember várt tőle. De tudta, hogy a koldusnak nem pénzre van igazán szüksége. Nem is kenyérre. Valami másra. – Ezüstöm és aranyam nincsen, de amim van, azt adom neked – mondta –, a názáreti Jézus Krisztus nevében kelj fel, és járj!
A hitbeli egység mindig megrendítő tapasztalatunk – vallja Harkai Ferenc Csaba, a budapest-kispest-központi eklézsia lelkipásztora. Évek óta látogatja a határainkon túli magyar területeket, segítséget visz a gyülekezeteknek. A nemzeti összetartozás napja alkalmán a közös hit és nemzeti identitás összetartó erejéről, az ottani magyar közösségekben szerzett tapasztalatairól osztja meg gondolatait.
A Balassagyarmati Református Egyházközséget május végén, Szentháromság vasárnapján a Kossuth rádió hallgatói is megismerhetik. Sokan valószínűleg nem is hallották még, hogy egyházunk – közvetlenül pünkösd után – a Szentháromságról emlékezik meg. Molnár Ambrus tágabb kontextusból közelít ennek megfejtéséhez: szerinte a keresztyén élet legnagyobb ünnepe elsősorban maga a vasárnap.
Rovatunk a mindennap közösen olvasott Ige mellé kínál bibliaolvasó és -értelmező útmutatót, emlékeztető gondolatokat és magyarázó lelki táplálékot. Ezen a héten (május 31-én) Karsay Eszter nyugalmazott református lelkipásztor, majd június 1-től Fodorné Nagy Sarolta egyetemi tanár, református lelkész osztja meg velünk gondolatait.
Fényes örökséget kaptunk Jézus Krisztustól. Nem tartozást, hanem tartást. Alázatos szívet, egyenes gerincet, emelt főt, tiszta tekintetet. Örömmel adunk, még annak is – öntudatos bolondsággal –, aki erőszakkal akarja elvenni tőlünk. Amíg a szegénységünk miatt kesergünk, ezt megtagadjuk, és elveszítjük a jó kedvet arra, hogy osztozzunk. Pedig arra kaptuk. A veszteségbe nem kell belerokkanni.