Online előfizetés
-
Online tartalmak elérése -
Digitális archívum
Rovatunk a mindennap közösen olvasott Ige mellé kínál bibliaolvasó és -értelmező útmutatót, emlékeztető gondolatokat és magyarázó lelki táplálékot. Ezen a héten Bella Péter református lelkipásztor osztja meg velünk gondolatait.
Hogyan tekinthetünk a népesedési válságra keresztyénként? Parancs vagy áldás Isten teremtéskor elhangzó felszólítása, a „szaporodjatok, sokasodjatok”? Béres-Áfra Zsuzsa debreceni szociológussal vizsgáljuk Magyarország évek óta csökkenő népességszáma mögött húzódó okokat, többek közt a posztadoleszcencia jelenségét is.
A magyar szóhasználatban az üdülés leginkább a vakációs időszak programjait jelöli. A kiszakadást a megszokott hétköznapi környezetből, idegen tájak felfedezését, vagy éppen a jól ismert vidékek újralátogatását. Erre szükségünk is van ahhoz, hogy ép ésszel túléljük az élet küzdőterén vívott csaták sorozatát, esetleg győzedelmeskedjünk is ezekben. Isten azonban jóval többet kínál nekünk ennél.
Teológusok, történészek, lelkipásztorok kutatják, miként vált a csatavesztés után kibontakozó reformáció a reménység egyik forrásává. Ötszáz évvel a mohácsi vész után is élő közösség fogadja az érkezőt a Duna partján. – A tragédia után nemcsak politikai és társadalmi átrendeződés indult el, hanem lelki megújulás is – magyarázza Wébel Zsolt lelkipásztor, a baranyai egyházmegye esperese. A gyülekezet nemcsak emlékezik, hanem közösséget formál és fiatalokat hív szolgálatba.
Ha egy gyerek fejlődése eltér az átlagostól, a családok számára a bizonytalanság a legnagyobb nehézség. Ezért vágyhatnak a diagnózisra, csakhogy a segítség nem abban rejlik – magyarázza Siteri Erika pszichopedagógia szakos gyógypedagógiai terapeuta. Megítélése szerint a szakma szemlélete is változik: egyre inkább a gyermek és családja szükségletei, nem pedig a kórisme kerül a középpontba.
Először adott otthont Kárpátalja többnapos Bárka tábornak. Nyolcvan iskolás hagyhatta maga mögött ez időre a háború árnyékát, hogy újra önfeledt gyerekek lehessenek. Kimondhatták félelmeiket, szomorúságukat, haragjukat is, miközben egymáshoz és Istenhez is közelebb kerülhettek. A Nagyberegi Református Líceumban tartott tábora olyan hetet tervezett a gyerekeknek, amely tele van önfeledt játékkal és közösségi élményekkel.
Az imádság a lélek beszélgetése Istennel, azzal az Úrral, aki magát a lelket teremtette. E belső párbeszédben az ember a Teremtőjéhez fordul, megosztva vele vágyait, kérdéseit, örömeit és fájdalmait. A kommunikáció formája lehet kérés, könyörgés, hálaadás, dicséret, magasztalás. Az imádság e heti gondolatait osztjuk meg, amelyek az Istennel való kapcsolat mélyítésére hívnak.
A háború kitörése után családjával egy időre Magyarországra költözött, mégis hazatért Kárpátaljára, hogy ott szolgáljon, ahová Isten állította. S mint vallja, hiányzott neki a család, a falu – az a közeg, ahol „otthon vagyunk”. Sápi Attila szőlősgyulai diakónus időseket gondoz, ügyeket intéz, lelki támaszt nyújt, miközben a fogyatkozó közösség reménységéről is tanúságot tesz.
– Minden időmet a gyermekeim segítésére, fejlesztésére fordítom: együtt törekszünk kamatoztatni a talentumaikat. Persze adódnak nehézségek az életünkben, mint mindenkiében. De ha törekszünk az értéket, az örömöt, a lehetőséget, a csodát, az áldást keresni, megtaláljuk! A próbatételeket azért kapjuk, hogy azok által is megmutatkozzék, mekkora Isten kegyelme és szeretete.
Rovatunk a mindennap közösen olvasott Ige mellé kínál bibliaolvasó és -értelmező útmutatót, emlékeztető gondolatokat és magyarázó lelki táplálékot. Ezen a héten Bella Péter református lelkipásztor osztja meg velünk gondolatait.
A bírák könyve aktuális olvasmány. Az életünk céljához kétféleképpen is viszonyulhatunk, ha az időfelfogásunk fókuszából közelítjük meg a kérdést. A lineáris időfelfogás értelmében életünk valamely forrásból ered, és egy végső cél felé tart, vagyis azt feltételezhetjük, hogy az idő előrehaladtával egyre közelebb kerülünk a célhoz – ha nem feledjük, honnan jöttünk és hová tartunk.
Sokan vannak, közöttük családtagok, pályatársak, lábbal szavazó ezrek, kritikus értelmiségiek, általam is tisztelt teológusok, akik józan vagy indulatos, helyenként cinikus hangon állapítják meg, hogy az egyház a maga intézményes struktúráiban nem alkalmas a megújulásra. Nem hibáztatom őket, mint aki magamról sem tudom eldönteni olykor, hogy a magam választotta vakság vagy a reménytelenség ellenére való reménység kategóriáiban mozgok-e.