Online előfizetés
-
Online tartalmak elérése -
Digitális archívum
Rovatunk a mindennap közösen olvasott Ige mellé kínál bibliaolvasó és -értelmező útmutatót, emlékeztető gondolatokat és magyarázó lelki táplálékot. Ezen a héten Czanik Péter nyugalmazott református lelkipásztor osztja meg velünk gondolatait.
Időszaki kiállítás nyílt Kondor Béla, a modern magyar művészet egyik meghatározó alakja életművéről, Ki hengeríti el nekünk a követ? címmel. A Bibliamúzeum több mint száz alkotást mutat be. A keresztény ikonográfia erőteljes jelenléte arra utal, a művészben élhetett a hit, a meggyőződés: létezik valami a szemmel látható világon túl, mert „több az élet” – véli a tárlat kurátora, Horváth Gyula és a múzeum vezetője, Timár Gabriella Ulla.
Némely kérdések a gyülekezet lényegét alkotják: az evangélium, a hit, a megtérés, a Krisztus személyéről és művéről szóló tanítás. Ezekben nem lehet relativizmus. Ezek határozzák meg, ki tartozik hozzá. Ha azonban egy politikai kérdést a hit lényegi feltételeként kezdünk kezelni, akkor észrevétlenül kizárunk másokat a közösségből – ha nem formálisan, akkor szívben.
Jézus meggyógyította azok szemét, akik erre kérték őt. A helyreállt vizualitás hozzájárulhat ahhoz, hogy örömteli, kiegyensúlyozott Krisztus-követők legyünk. Ez pedig szorosan összefügg Isten megszentelő akaratával: a szentség és boldogság nem választható el egymástól – mondja Békési Sándor teológus és rajzfilmrendező a reformátusság és a vizualitás, a kegyesség és a művészet kapcsolatát tárja elénk.
Példává vált számomra a XVII. századi prédikátorok és tanítók helytállása az üldöztetésben. Ez az érzékenység is motivált abban, hogy programok szervezésével is tisztelegjek a protestáns mártírok előtt. „Akikre nem volt méltó a világ…” Egyházunk székháza zsinati nagytermének bejáratánál – egyebek mellett – ez az Ige méltatja a gályarabokat. A nápolyi behajózás emlékére rendezett zarándoklat első programja az indulás előtti napon e helyszínen zajlott.
A húsvéti családi ebédek kedvence nálunk az ananászos csirketekercs, akár hidegen salátaágyon, akár melegen petrezselymes törtburgonyával igazán finom választás. Nagykamasz keresztfiam mióta csak szilárdat eszik mindig ezt kéri ha hozzánk jön.
Három református kamasz vall arról, mit jelent számukra a nagyböjt, és hogyan próbálnak helyet teremteni Istennek a figyelmünkért versengő világban. Ez az időszak hagyományosan a lemondás ideje, de legalább ennyire szól arról is, mire figyelnek a fiatalok, és mire nem. A kérdés így már nem csupán az, miről mondanak le, hanem az is, mit nyernek vele.
A rákoscsabai reformátusok március 15-én nem csupán fennállásukért adtak hálát, hanem azért a közösségért is, amely négyszáz éve írja saját történetét. – Amikor néhány éve, még az itteni szolgálatom előtt eljöttünk, ez jutott először eszembe: ez inkább falu, mint város – idézi fel Balogh Márk Dávid lelkipásztor. A gyülekezetben is közvetlenséget tapasztal, ráköszönnek az utcán, megállnak vele beszélgetni.
A római levél 13. fejezete szerint Isten azért rendelt uralkodókat, elöljárókat és más hatalmasságokat, hogy általuk békét, igazságot és biztonságot adjon. Pál e helyen polgári engedelmességre hív, mivel Isten a politikában is munkálkodik – emlékeztet Mark Meynell. Az angol teológussal és íróval a keresztyénség és politika kapcsolatát, a felelős választás és társadalmi részvétel lehetőségeit jártuk körül.
Ez a neve a tiszáninneni egyházkerület agrármissziója programjának, amelyik gyülekezeti közösségekben indít méhészeteket. A Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyei Arnót községben három család közösen vágott bele, és saját tapasztalataik által tanulják a méhészkedést. A kaptárak mézet adnak, közösséget formálnak, és egyszerre nyújtanak örömöt és adnak feladatot a résztvevők számára.
Lelkészi hivatását is feladva kezdett új életet az Egyesült Államokban Ágoston-Palkó Attila Károly. Gyermekkori vágya és magánéleti válsága okán került a tengerentúlra. Két és fél évig fizikai munka után újra a küldetésének él: lelkipásztorként hat, esperesként pedig tizenegy magyar gyülekezetért felelős, rengeteget utazik, és mindenhol örömmel várják.
Nagy Heródes nem a szabadítót látta Jézusban, hanem a trónját fenyegető veszélyt. A zsidó nép messiási várakozásai ugyanis nem túlvilági megváltóra, hanem nagyon is e világi, politikai és katonai vezetőre irányultak, aki helyreállítja Dávid házának dicsőségét és a zsidó nemzeti önrendelkezést. Éppen ezért tűnhetett úgy sokak szemében, hogy Jézus kereszthalála nem igazolja, hanem kizárja messiási küldetését.