Online előfizetés
-
Online tartalmak elérése -
Digitális archívum
Rovatunk a mindennap közösen olvasott Ige mellé kínál bibliaolvasó és -értelmező útmutatót, emlékeztető gondolatokat és magyarázó lelki táplálékot. Ezen a héten Czanik Péter nyugalmazott református lelkipásztor osztja meg velünk gondolatait.
Időszaki kiállítás nyílt Kondor Béla, a modern magyar művészet egyik meghatározó alakja életművéről, Ki hengeríti el nekünk a követ? címmel. A Bibliamúzeum több mint száz alkotást mutat be. A keresztény ikonográfia erőteljes jelenléte arra utal, a művészben élhetett a hit, a meggyőződés: létezik valami a szemmel látható világon túl, mert „több az élet” – véli a tárlat kurátora, Horváth Gyula és a múzeum vezetője, Timár Gabriella Ulla.
Némely kérdések a gyülekezet lényegét alkotják: az evangélium, a hit, a megtérés, a Krisztus személyéről és művéről szóló tanítás. Ezekben nem lehet relativizmus. Ezek határozzák meg, ki tartozik hozzá. Ha azonban egy politikai kérdést a hit lényegi feltételeként kezdünk kezelni, akkor észrevétlenül kizárunk másokat a közösségből – ha nem formálisan, akkor szívben.
Jézus meggyógyította azok szemét, akik erre kérték őt. A helyreállt vizualitás hozzájárulhat ahhoz, hogy örömteli, kiegyensúlyozott Krisztus-követők legyünk. Ez pedig szorosan összefügg Isten megszentelő akaratával: a szentség és boldogság nem választható el egymástól – mondja Békési Sándor teológus és rajzfilmrendező a reformátusság és a vizualitás, a kegyesség és a művészet kapcsolatát tárja elénk.
Példává vált számomra a XVII. századi prédikátorok és tanítók helytállása az üldöztetésben. Ez az érzékenység is motivált abban, hogy programok szervezésével is tisztelegjek a protestáns mártírok előtt. „Akikre nem volt méltó a világ…” Egyházunk székháza zsinati nagytermének bejáratánál – egyebek mellett – ez az Ige méltatja a gályarabokat. A nápolyi behajózás emlékére rendezett zarándoklat első programja az indulás előtti napon e helyszínen zajlott.
– Az imádság számomra nem mindig megfogalmazott kéréseket vagy kérdéseket jelent. Néha nincs is szükség arra, hogy bármit szavakba öntsek. Az Úristen úgyis jobban ismer, mint én magamat: jobban látja és tudja, mi van a szívemben, még akkor is, ha én ezt nem tudom megfogalmazni. Talán szavaim sincsenek rá, vagy ha igen, nehéz kimondani, de az imában az ő jelenlétében lehetek.
Rovatunk a mindennap közösen olvasott Ige mellé kínál bibliaolvasó és -értelmező útmutatót, emlékeztető gondolatokat és magyarázó lelki táplálékot. Ezen a két héten Czanik Péter nyugalmazott református lelkipásztor osztja meg velünk gondolatait.
Az imádság a lélek beszélgetése Istennel, azzal az Úrral, aki magát a lelket teremtette. E belső párbeszédben az ember a Teremtőjéhez fordul, megosztva vele vágyait, kérdéseit, örömeit és fájdalmait. A kommunikáció formája lehet kérés, könyörgés, hálaadás, dicséret, magasztalás. Az imádság e heti gondolatait osztjuk meg, amelyek az Istennel való kapcsolat mélyítésére hívnak.
A Biblia közös olvasása nemcsak Isten üzenetének mélyebb megértését segíti elő, hanem közösségi élményt is nyújt, amely megerősíti a hívők közötti kapcsolatot. Az együtt töltött időt gazdagítják azok az elmélkedések, amelyek közös gondolkodásra és párbeszédre ösztönöznek. Az e heti bibliai szakaszhoz kapcsolódóan Pap Ferenc írt jegyzetet, amely értékes iránymutatást nyújt a szöveg mélyebb megértéséhez.
Lelkészi hivatását is feladva kezdett új életet az Egyesült Államokban Ágoston-Palkó Attila Károly. Gyermekkori vágya és magánéleti válsága okán került a tengerentúlra. Két és fél évig fizikai munka után újra a küldetésének él: lelkipásztorként hat, esperesként pedig tizenegy magyar gyülekezetért felelős, rengeteget utazik, és mindenhol örömmel várják.
A templom szükségességéről azzal győzte meg a kálvinista Haller professzor az elöljárókat, hogy az amúgy evangélikus, de nyitott szellemű egyetem vonzani fogja a református hitű diákokat is. Ez így is történt, a XVIII. században például összesen kétszázötven magyar diák iratkozott be, nagyjából kétharmaduk, főleg az erdélyiek, reformátusok. Az 1752–53-ban épült Istenháza máig otthont ad a helybeli német és magyar gyülekezet alkalmainak.
Épített örökségünk ezer arcát és történetét hozta közelségbe egyházunk Pályázati és Beruházási Szolgálatának Református épített örökség programja. Arra keresünk választ: mondhatnak-e bármit Istenről és a generációk hozzá fűződő kapcsolatáról régi falak, padok, mennyezetek? Nem ellentmondás-e ezekből leltárt készíteni abban az egyházban, amely tudatosan Isten Igéjére, nem pedig az ember alkotta keretekre helyezi a hangsúlyt?