Online előfizetés
-
Online tartalmak elérése -
Digitális archívum
Rovatunk a mindennap közösen olvasott Ige mellé kínál bibliaolvasó és -értelmező útmutatót, emlékeztető gondolatokat és magyarázó lelki táplálékot. Ezen a héten Bella Violetta református lelkipásztor osztja meg velünk gondolatait.
Az óvodától az érettségiig kíséri a diákokat a Budapest-Fasori Református Kollégium Julianna Gimnáziuma, Általános Iskolája és Csipkebokor Óvodája, a növendékek így egyetlen intézményen belül, biztonságos, szerető és megtartó közösségben nőhetnek fel. Az új gimnázium november 19-én tart nyílt napot. Ezen – nyílt angolóra mellett – közös iskolabejárásra is várják az érdeklődőket.
Keresztyén hitünk nem statikus, így értelemszerűen az imaéletünk is dinamikus. Az imádság egyben állandó és folyamatosan változó. Állandó az, akihez szólunk: Isten. Folyamatos párbeszéd, amely közben változást, formálódást, fejlődést, küzdelmet és megnyugvást élünk át. Szívünk kiöntése Isten előtt az őszinte érzéseink feltárását jelenti, amelyek gyakran viharosak, kétségbeesettek vagy felszabadultan örvendezők.
Vajon tudjuk még, miért és hogyan imádkozzunk? Milyen szerepet tölt be az imádság a családok és a gyülekezetek mindennapjaiban? Vladár Gábor szerint e kérdések a teológiai gondolkodástól sem választhatók el. A Doktorok Kollégiumának elnöke rávilágít a tudományos munka és a hitélet összefüggéseire, az ökumenikus együttműködés jelentőségére, az egyház mai felelősségére, és betekintést enged a szervezet sokszínű tevékenységébe, az egyházért végzett szolgálatába.
Van, akinek hosszú idő után megadatik a gyermek, másnak, bármilyen nehéz is, el kell fogadnia, hogy természetes úton nem lehetséges. Úgy vélem, mindegyik helyzetben az adhat békességet, ha hiszünk Isten gondviselésében – vallja Kolumbán Vilmos. Az Erdélyi Református Egyházkerület püspökével azt a kérdést jártuk körbe, hogyan válhat áldássá a várakozás, segíthet-e közelebb kerülni az Úrhoz.
A gyász nem olyasmi, amin egyszerűen túljutunk: megtanulunk együtt élni a hiánnyal, miközben helyet keresünk a reménységnek is. Balogh-Horváth Mariann református lelkipásztor édesanyja elvesztéséhez kapcsolódva beszél a gyász hullámzásáról, a búcsúzás jelentőségéről, a hit fájdalmat nem elfedő, mégis megtartó erejéről és arról, hogyan tanuljuk újra az életet azok nélkül, akiket szeretünk.
Rengeteg munka és támogatás szükséges ahhoz, hogy az október elején leégett radostyáni templom újjáépülhessen. Várady Zsolt lelkipásztor ottani szolgálata több mint harminc éve alatt nem akadt arra példa, hogy ekkora nehézséggel nézzen szembe a gyülekezet. Azonban áldást is találni a veszteségben: a történtek a gyülekezetbe nem járókat is megmozgatták.
Az Úr megtartja azokat, akik őt szeretik, de mi csak úgy tudjuk az Urat szeretni, ha tudjuk, ő már előbb szeretett bennünket. Mielőtt mi bármit is tudtunk volna cselekedni, ő már jelen volt és munkálkodott. A mi hitünk, a válasz is az ő ajándéka – hangzott el Steinbach József dunántúli püspök, a Zsinat lelkészi elnöke ünnepi beszédében a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa által rendezett Reformációi Gálán.
A XVIII. századi tudós, költő Kalmár György szép kifejezésével „drágakőnél gyönyörűbb” édes anyanyelvünket gyakran keseríti pontatlan, félreérthető fogalmazás, idegenszerűség, stílustalanság. A beszéd, az írás szürkül, gondot okoz a megfelelő szó meglelése. Anyanyelvi kapuőr rovatunkban Arany Lajos óvja-védi közös kincsünket.
Az imádság a lélek beszélgetése Istennel, azzal az Úrral, aki magát a lelket teremtette. E belső párbeszédben az ember a Teremtőjéhez fordul, megosztva vele vágyait, kérdéseit, örömeit és fájdalmait. A kommunikáció formája lehet kérés, könyörgés, hálaadás, dicséret, magasztalás. Az imádság e heti gondolatait osztjuk meg, amelyek az Istennel való kapcsolat mélyítésére hívnak.
Kolozsváron ma is előfordul, hogy ha szóba kerül a diakónia, valaki visszakérdez: – Ez a Sárosi-féle? – Sárosi Arthur családorvos azonban soha nem gondolta úgy, hogy létezne ilyen. Azt viszont megerősíti, hogy meghatározó szerepet játszott a kezdetekben és a diakóniai munka kiépülésében Kolozsváron és környékén. Meggyőződése: a hivatásos diakóniai munkának és a gyülekezeti önkéntességnek kart karba öltve kell járnia.
Volt mit ünnepelnie a kelenföldi gyülekezetnek a századik évfordulós hálaadó istentiszteletén: a közösség végigélt templomépítést, háborús pusztítást, újrakezdést, de a nemzedékek sora kitartott. Nem csak a múltat idézték fel: a szolgálat valódi indítékairól, a Krisztushoz tartozás szabadságáról, az egyház felelősségéről is szó esett. Az egyik legfőbb kérdésként nem az fogalmazódott meg, hogyan maradt meg a közösség, hanem képes-e továbbadni mindazt, ami megtartotta.