Online előfizetés
-
Online tartalmak elérése -
Digitális archívum
Rovatunk a mindennap közösen olvasott Ige mellé kínál bibliaolvasó és -értelmező útmutatót, emlékeztető gondolatokat és magyarázó lelki táplálékot. Ezen a héten Fodorné Nagy Sarolta egyetemi tanár, református lelkész és Bella Péter református lelkipásztor osztják meg velünk gondolataikat.
A LéleKzet Református Udvar újra várja a Művészetek Völgyébe érkezőket Taliándörögdön. – Fő szempontunk, hogy a nevünkből fakadó üzenetet közvetítsük. Amint a levegővétel nélkülözhetetlen az élethez, hisszük, Isten Lelkének jelenléte híján sem teljes az ember élete. Szeretnénk megszólítani a kulturális élményekre és az elcsendesedésre vágyókat is – jelzi Zila Gábor, a Református Közéleti és Kulturális Alapítvány ügyvezetője.
Szükségesek az olyan alkalmak az életünkben, amikor megállunk. Hivatkozhatunk temérdek dolgunkra. Szoríthat minket a kérdés: mi lesz, ha mi nem vagyunk ott? Ezek az emberi gátak azonban stresszspirálba csalják a lelket. Mert ezeket a falakat mi emeljük! Jól akarjuk végezni a dolgunkat, és ez így helyes, de időnként megálljt kell parancsolnunk önmagunknak! Isten nem kiégett szolgálókat akar, hanem olyanokat, akik örömmel hirdetik az evangéliumot.
Ritkán látogatható terek, különleges kiállítások és élő történetek várták a Múzeumok Éjszakájának vendégeit. A református örökség Budapesten (a Bibliamúzeumban és a Ráday Könyvtárban), Pápán (a Pannonia Reformatában és a könyvtárban) és Debrecenben (a Kollégium múzeumában) is megnyitotta kapuit: a látogatók egyetlen este alatt, délutántól éjfél utánig, évszázadokat utazhattak vissza az időben.
Balatonbogláron, a tó partján új közösségi térrel gazdagodott a Dunamelléki Református Egyházkerület: ünnepi istentisztelettel vették használatba a Felüdülés Házát. Ezzel a Balaton partján olyan hely nyitotta meg kapuit, amely a református közösségeknek pihenésül, a találkozásaik és a lelki feltöltődésük terévé válhat. Ezeket az alkalmakat százszemélyes nagyterem és két, negyven ember kényelmes elhelyezésére alkalmas csoportszoba szolgálja.
Ahogy teltek a hónapok, már nemcsak a nyár örömei jutottak az eszünkbe egy-egy tanév végén, hanem az is, hogy elmaradoztak a hátunk mögött az önfeledt kisiskolás idők, és egyre nehezebb terhek várnak ránk a tanulásban. A szünidőt mégis valami különleges, gyermeki örömmel fogadtuk. Hosszú időre elfelejtettük a tankönyveket, füzeteket, és kezdetét vette a gondtalan szabadság.
A határmenti és a közeli felvidéki falvak közt ma is élő a kapcsolat, ahogy a Tornyosnémetiben tartott összetartozás napi megemlékezés is megmutatta. – Emlékszem, ahogy szaladok a nagyanyám vonata után, amelyik a nálunk tett látogatásból vitte őt haza Kassára. Addig futottam, amíg a szerelvény el nem hagyta a határt – idézi fel Zsuzsanna, akit családjával 1946-ban telepítettek ki Szlovákiából.
A Biblia közös olvasása Isten üzenetének mélyebb megértését segíti, közösségi élményt is nyújt, erősítve a hívők kapcsolatát. Az együtt töltött időt gazdagítják azok az elmélkedések, amelyek közös gondolkodásra és párbeszédre ösztönöznek. A heti bibliai szakaszhoz Győri István írt jegyzetet, amely értékes iránymutatást ad a szöveg jobb értéséhez.
Két ember életközösségét is Isten köti egybe, más fordítás szerint: egybeszerkeszti, ami azt is jelenti, hogy egy igába fogja a férfit és a nőt. Ha Krisztus áll a középpontban, őbenne és általa valósul meg az egység. Lelkével egyben tart és áthat, nekünk csak őriznünk kell ezt békességgel. Harmóniával önmagunkkal és egymással. Az eszünk, a szívünk, a tetteink összhangjával.
Ott álltam: új élet kezdődött el. Van gyerekem, akivel beszélhetek, aki figyel és reagál rám, keres, megnyugszik a karjaimban, mosolyog, ha meglát, később már kacajra fakad, ha mókázom. Aztán eszembe jutott, hogy nekem is volt apukám. Vajon ő mit érzett, amikor meglátott az elsőszülöttjeként? Vajon min gondolkodott, milyen tervei voltak?
A mindennapok megélése, a családi fészek hangulata a leginkább megtartó erejű a különböző élethelyzetekben. Ez tart benne az igazán lényeges gondolati és életformakörökben. Azt tapasztaltam meg édesapámnál, hogy nem csak a módszerek számítanak, legalább ennyire az is, hiteles és igaz-e mindaz, amit mondunk és teszünk – idézi fel Velkey György János, a Bethesda Gyermekkórház főigazgatója.
Menekültnek lenni – definíció szerint – soha nem választás kérdése. De az, miként reagálunk a menekültekre, már megválasztható. Ezért nem mindegy, milyen kérdést teszünk fel – azt kérdezzük: mi vagy, vagy azt, ki vagy? Minek nevezzelek, vagy mi a neved? A fogalmak, megnevezések – „menekültek”, „migránsok” – és az ezek körüli viták egyértelműen jelzik ezt a problémát.