Online előfizetés
-
Online tartalmak elérése -
Digitális archívum
Rovatunk a mindennap közösen olvasott Ige mellé kínál bibliaolvasó és -értelmező útmutatót, emlékeztető gondolatokat és magyarázó lelki táplálékot. Ezen a héten Bereczky Ildikó nyugalmazott református lelkipásztor osztja meg velünk gondolatait.
Az Úr megtartja azokat, akik őt szeretik, de mi csak úgy tudjuk az Urat szeretni, ha tudjuk, ő már előbb szeretett bennünket. Mielőtt mi bármit is tudtunk volna cselekedni, ő már jelen volt és munkálkodott. A mi hitünk, a válasz is az ő ajándéka – hangzott el Steinbach József dunántúli püspök, a Zsinat lelkészi elnöke ünnepi beszédében a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa által rendezett Reformációi Gálán.
A választási időszakban bemutatjuk a Magyarországi Református Egyház négy egyházkerületének hivatalos püspök- és főgondnokjelöltjeit. Valamennyien ugyanarra az öt kérdésre válaszolnak. Ezúttal a Tiszántúli Református Egyházkerület jelöltjeinek válaszait olvashatják.
A választási időszakban bemutatjuk a Magyarországi Református Egyház négy egyházkerületének hivatalos püspök- és főgondnokjelöltjeit. Valamennyien ugyanarra az öt kérdésre válaszolnak. Ezúttal a Tiszántúli Református Egyházkerület jelöltjeinek válaszait olvashatják.
A választási időszakban bemutatjuk a Magyarországi Református Egyház négy egyházkerületének hivatalos püspök- és főgondnokjelöltjeit. Valamennyien ugyanarra az öt kérdésre válaszolnak. Ezúttal a Tiszántúli Református Egyházkerület jelöltjeinek válaszait olvashatják.
A keresztyén közösségekben természetes, hogy meghallgatjuk egymást, hordozzuk a másik terheit, együtt imádkozunk. De hogyan segíthetünk jól? Szabóné László Lilla református lelkész szerint sokszor már az is elég, ha osztozunk egymás örömében-fájdalmában. Vallja, a segítés kiváltsága nemcsak a szakembereké. Nem feltétlenül szükséges professzionális tudás birtokában lenni ahhoz, hogy vigasztaljuk, az Isten szeretetébe vezessük embertársunkat.
– Ma is ugyanaz a küldetésem: a megfáradtakat erősíteni egy-egy jó szóval. Örömmel kapcsolódtam be a városi ökumenikus beszélgetésekbe is, amelyek havonta egyszer adnak lehetőséget különböző felekezetű embereknek, hogy közösen gondolkodjanak hitről, életről, mindennapi kérdésekről. Nagyon értékes alkalmak ezek. A gyülekezettel is megmaradt a kapcsolatom. Ma már nem lelkipásztorként, hanem tagként vagyok jelen.
A néhány hete elhunyt Kósa László etnográfus, történész tanítványa, Földváryné Kiss Réka történész a tanárt, a mentort és a református értelmiségi örökséget idézi fel: – Nagy tudású, rendkívül művelt ember volt, szeretett anekdotázni. Nem a látványos előadásokkal ható professzorok közé tartozott. Inkább hatalmas ismeretanyaga, élettapasztalata és az ragadott meg benne, ahogyan összefüggéseiben látta a világot – hangsúlyozza.
A sajtó fontos szerepet kapott a református egyházban az 1956. évi forradalom és szabadságharc napjaiban. Nem csupán az egyházi, hanem az országos médiában is megszólaltak egyházi vezetők. A közösségi média és a digitalizáció korszakába belenőtt mai generációknak szükséges elmagyaráznunk annak jelentőségét, hogy november 1-jén a Szabad Kossuth Rádióban megszólalt mind Pap László teológiai dékán, mind Ravasz László püspök.
Az imádság a lélek beszélgetése Istennel, azzal az Úrral, aki magát a lelket teremtette. E belső párbeszédben az ember a Teremtőjéhez fordul, megosztva vele vágyait, kérdéseit, örömeit és fájdalmait. A kommunikáció formája lehet kérés, könyörgés, hálaadás, dicséret, magasztalás. Az imádság e heti gondolatait osztjuk meg, amelyek az Istennel való kapcsolat mélyítésére hívnak.
János nyomán azt gondoljuk, hogy könnyedén meg is lehet különböztetni a szeretetet és a gyűlöletet magunkban és másokban. Csakhogy úton-útfélen mindenki a szeretetről szónokol, mert az tetszetős, elandalító és romantikus hangulatba hozza hallgatóit, mert azzal mindenki egyetért, és az oldalukra áll. Megnyerték. Ha a szeretetet emlegetjük, abból nem lehet baj, jóindulatot mutat, és rokonszenvet ébreszt.
A sárvári gyülekezet történetének sarokpontja 1926. december 5. Ekkor alakult meg a Zalaegerszeg-Sárvári Református Anyaegyház. A más vidékről érkezők befogadása máig jellemzi a közösséget. Az egykori imaház életveszélyessé válása után a presbitérium 1995-ben döntött a templomépítésről. A Hajdú István tervezte épületet 1998. október 10-én szentelték fel, létrejöttét jelentős svájci és német egyházi támogatás segítette.