Lassan másfél éve már annak, hogy riportunkból megismerhették a felvidéki Hanva gyülekezeti életét és Tompa Mihály egykori otthonát. Már akkor megtudtuk, hogy a lelkipásztor-költő Keleméren is szolgált, ezért idei első utunk a határ menti településre vezetett – ahol azonban sokkal többre leltünk, mint a múlt egy darabkájára.

ÉLŐ KAPCSOLAT KELL A GYÜLEKEZETEKKEL

Szoboszlai Beáta két éve szolgál Keleméren és Gömörszőlősön, míg férje, Szoboszlai Miklós öt éve lelkész Bánrévén és Hétben. Beáta a Szatmárnémeti melletti Dobráról, Miklós pedig Nyírtétről származik, a Sárospataki Református Teológiai Akadémián ismerkedtek meg. – A családom református, az otthoni gyülekezet aktív tagjai, ezért nekem természetes volt a templomba járás. Nagyon szerettük az idős lelkészünket, de utána egy fiatal lelkészházaspár érkezett hozzánk. Az ő tevékenységük formálta a települést, szolgálatuk számomra is minta lett – idézi fel Beáta pályaválasztásával kapcsolatos emlékeit. Férjét is hasonló élmények indították a lelkészi hivatás felé. – Engem is a lelkészem példája motivált. A mai napig mindkettőnket támogatnak a lelkipásztoraink, azt próbáljuk továbbadni, amit tőlük láttunk – mondja Miklós.

Mindketten úgy látják, hogy sok lelkésznek készülő fiatal számára a teológiai tanulmányok valamiféle burkot jelentenek, amelynek védelmében hajlamosak elhinni, hogy majdani gyülekezetükben tele lesz a templom, és alig akadnak majd nehézségek a szolgálatukban.