Várják az egyházi ösztöndíjasokat a diaszpórába

Előfizetek

Európába, de akár Ázsiába, Észak- és Dél-Amerikába, Dél-Afrikába, Ausztráliába és Új-Zélandra – összesen huszonkilenc célországba – várják a Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasainak jelentkezését. Az állami program célja, hogy a diaszpóramagyarság életét kilenc hónapon keresztül támogassák, szervezzék. Három éve már egyházi ösztöndíjasok is utazhatnak – azaz lelkészek, teológusok, hitoktatók, vallástanárok is csatlakozhatnak a diaszpórában élő gyülekezetekhez. Jelenleg öt egyházi ösztöndíjas vesz részt a programban, a Brüsszelben szolgáló Ratkovics Petra lelkésszel és az ausztráliai Adelaide-ban ösztöndíjas Nyakas Gergő teológussal beszélgettünk tapasztalataikról.

Ratkovics Petra júniusban szerzett teológiai oklevelet a budapesti Károli Gáspár Református Egyetemen. Most a doktori fokozat megszerzését tervezi, de arra is vágyott, hogy aktív lelkészi tapasztalata legyen. Teológusévei alatt járt már külföldön, a genfi magyar gyülekezetben, ahol tetszett neki a különleges hangulat. Jelentkezett a programra, amely által Brüsszelbe került, és egyáltalán nem bánta. Az ottani állandó lelkész épp új szolgálati helyre ment, ezért segítségként érkezett a Kőrösi Csoma Sándor Program. Ratkovics Petra szeptember elején érkezett a Brüsszeli Magyar Protestáns Gyülekezetbe, ahogyan ő mondja, mindenféle elvárás nélkül. Ösztöndíjasként sokat tanult a lelkészi munkáról, és igazán örül, hogy a közösségnek szinte minden tagját megismerhette.

MAGYARUL SZÓL AZ IMÁDSÁG BRÜSSZELBEN

A brüsszeli gyülekezetet többségében diplomaták, az Európai Parlamentben dolgozók, hivatalnokok alkotják, akik azért jöttek a városba, mert az Európai Unióhoz vagy a NATO-hoz köti őket a munkájuk. Többségük Magyarországról érkezett, de sokan vannak a Kárpát-medence más részéről is, például Kárpátaljáról, Felvidékről. – A gyülekezet éppúgy színes kavalkádja az embereknek, ahogy maga Brüsszel is – fogalmaz a lelkipásztor.

Fotó: Korosiprogram.hu

A közösség fő alkalma a vasárnapi istentisztelet, amelyet eddig kéthetente tartottak, márciustól pedig átállnak heti rendszerességre – ettől kiszámíthatóságot is vár a lelkész. Ugyanis a gyülekezeti tagok istentisztelet-látogatása eléggé hektikus. Sokan úgy élnek Brüsszelben, hogy a hétvégéken hazarepülnek Magyarországra. Mások az iskolai nyári szünet idején utaznak haza, vagy éppen ünnepekkor. Karácsonyi istentiszteletüket ezért nem is december 25-én vagy 26-án tartották, hanem advent negyedik vasárnapján.

– Nehéz itt folyamatosságot biztosítani, de a heti istentisztelettel mégiscsak ebbe az irányba teszünk lépést – mondja az ösztöndíjas lelkész. Emellett tartanak gyülekezeti tagok otthonában bibliaórákat, és havonta vannak előadással egybekötött találkozásaik, ahol például az imádságról, a családról, a házasságról, a Bibliáról beszélgetnek. A brüsszeli gyülekezet már szervezi a tavaszi kirándulását, amelyet az Ardennekben tartanak majd. (Az Ardennek hegyes, erdős régió Belgium, Luxemburg és Franciaország határán.) Itt három napig lesznek együtt – az áhítatokkal, kirándulásokkal tarkított program lényege a közösségépítés.

A gyülekezet fő alkalma a vasárnapi istentisztelet, amelyet eddig kéthetente tartottak, márciustól pedig átállnak heti rendszerességre – ettől kiszámíthatóságot vár a lelkész.

A gyülekezetet körülbelül hatvan ember alkotja. Az istentiszteleteket egy tradicionális belvárosi protestáns templomban, az Église Protestant de Bruxelles Musée Chapelle Royale-ban tartják vasárnap délután. Amikor koncert vagy más program miatt mégsem kapják meg a templomot, a Brüsszeli Magyar Házban gyűlnek össze. Az istentiszteleteken átlagosan húszan vannak, de mindig más-más húsz ember.

A gyülekezet hivatalos elnevezése nem református, hanem protestáns, az előző lelkészük például evangélikus volt. Most a református liturgiát használják, a közösség fő támogatója a Magyarországi Református Egyház, de Ratkovics Petra – mint mondja – el tudja képzelni, hogy jövőre akár evangélikus ösztöndíjas vigye tovább a közösséget. Hozzáteszi: a gyülekezeti életet egyáltalán nem határozzák meg a felekezeti különbségek. – Én örülök ennek a sokszínűségnek, mert sok mindent tanulhatunk egymástól – hangsúlyozza.

Kedves Olvasó!

A teljes cikk elolvasásához előfizetéssel kell rendelkeznie! Kérjük tekintse meg ajánlatunkat!