Lapszél. Ezt jelenti a „margó” főnév. Illyés Gyula írja: „Megfordult-e Kosztolányi fejében, hogy a nyelvről s a nyelvtisztító mozgalom érdekében írt műveit könyvben kiadja? A nyomtatásban megjelent cikkeken ejtett kisebb-nagyobb javításokból, a margóra írt kérdő- és felkiáltójelekből erre lehet következtetni.”

Kifogástalan a ragozott változat, az átvitt értelmű „margójára” is, ha írással, írott alkotással kapcsolatban alkalmazzák. Krúdy Gyula például e címmel közölt publikációt a Nyugatban: „Tizenhárom magyar nő mennybeszállása – Jegyzetek egy történelmi könyv margójára”. „Stilisztikai széljegyzetek egy regény margójára”, „A magyar helységnév-azonosító szótár margójára...” – olvashatjuk másutt. Pilinszky János egyik versének címeleme is ez: „Egy szenvedély margójára”. Nagyszerű cím, hiszen a versben foglalt szenvedély legelsősorban maga az írás. A költői képet erősítő, a szemléletességet szolgáló szerepe is lehet a szónak: a kínai Tu Fu egyik versének részlete Faludy György fordításában: „Az áprilisi eső / diszkréten lopódzik be / a fák közé – széljegyzet / a természet margóján.”

Napjaink nyelvhasználatában a képtelenségig elharpódzott a „margójára”. A szerzők modoros, mesterséges, sőt olykor mulatságos kifejezéseket gyártanak ennek a – jellel és raggal is toldalékolt – főnévnek a felhasználásával, efféle jelentésben: ’vélemény, álláspont; kommentár, reflexió, észrevétel, megjegyzés’ a szóban forgó témáról, illetve témára. Például: „A tegnapi nagy vihar margójára”; „A road show margójára”, „Egy árvíz margójára”; „A PIN-kód-lopás margójára”, „A buli margójára”; „A takarékos fűtés margójára”; „A kalciumhiány margójára”; „Egy kirándulás margójára” stb.

Ez utóbbi, címszerű közlések a képzavar gyanúját keltik. Ennek elkerülésére – és a további felesleges jelentésbővülés megállítására – a kifejezés helyettesíthető például ezekkel: ürügyén, tekintetében, vonatkozásában, apropójából, illetően, összefüggésében.