A kórházi koszt kifejezést többnyire nem dicséretnek szánjuk, épp ellenkezőleg. De úgy tudjuk, hogy ez a Bethesda Gyermekkórház szakácsainak főztjére nem igaz. Mitől más az itteni étkeztetés?

Magam is több kórház menüjét kóstoltam. Egy-két helyen finomakat ettem, de sajnos többnyire tényleg nem jó a menü. Az itteni jó koszt egyik oka szerintem az, hogy mindenkire hatással van, hogy gyermekeknek készül az étel. Persze a felnőtteknek is járna a jó, de szerintem ez még motiválóbb. Nekünk, dietetikusoknak az osztályon és a konyhában is sokat kell tevékenykednünk.

A konyhai dolgozók nem látják, hogy a kórtermekben mi történik. Sokszor tapasztalom, hogy ha átjövök hozzájuk, és elmagyarázom, hogy egy-egy gyerkőcnek milyen diétára van szüksége, mi az a különleges étel, amelyet el kell készíteni neki – például azért, mert aznap pont olyat főznek, amit nem szeret, viszont fontos lenne, hogy étkezzen, vagy mert olyan súlyos betegsége van, hogy csak bizonyos ételeket tud bevinni a szervezetébe, vagy például csak pépes eledelt tud elfogyasztani –, akkor ők is jobban átérzik a helyzetet, és még jobban odafigyelnek arra, hogy finomakat tálaljanak.

Arra is figyelnek, hogy kifejezetten egészséges ételeket tegyenek az asztalra. Ez egy kórházban talán nem annyira meglepő, de az azért nem általános, hogy kuszkuszt vagy bulgurt ajánljanak köretnek.

A közétkeztetési rendelet a rizs, a tészta és a burgonya fogyasztásának mennyiségét határozza meg. A bulgur és a kuszkusz szabadon beilleszthető az étrendbe. Mivel sok előnyös tulajdonságuk van, és azt tapasztaljuk, hogy nagyon sok család nem használja ezeket otthon, ezért mi igyekszünk ezeket is megismertetni az itt tartózkodó gyerekekkel és felnőttekkel. De salátabárunk is van, amelyet az életmódprogramunknak köszönhetően alakítottunk ki.

Pontosan miből áll ez a program?

Tavaly év elején indítottuk el. Úgy kezdődött, hogy a dolgozók új munkaruhát kaptak. Amikor a vezetőség összeírta, hogy kinek milyen méretű ruhára van szüksége, az ápolási igazgatónk észrevette, hogy szinte minden munkatárs egy számmal kisebb méretet adott meg annál, mint amekkorát valójában visel. Kiderült: ennek az az oka, hogy újévkor megfogadták, életmódot váltanak, fogyókúrázni fognak. Innen jött az ötlet, hogy segítsük őket. Engem arra kértek, hogy dietetikus szempontból támogassam a kezdeményezést, legyen a dolgozóknak lehetőségük segítséget kérni a táplálkozásuk kialakításában. Elgondolkodtunk, hogy mivel tudnánk kiegészíteni a munkatársaknak készülő A és B ebédmenüt, így ötlött fel a salátabár lehetősége. Erre van igény, hiszen a pörkölt–nokedli kombinációhoz is szívesen fogyasztunk salátát. Emellett a B menüt megpróbáltuk kicsit egészségesebbé alakítani. Mindezek mellett masszázsra és heti négy alkalommal edzésre is van lehetőség a kórház falai között: hétfőn és szerdán zumbaoktató tart foglalkozást, kedden és csütörtökön – a másik végzettségemből adódóan – erősítő edzést tartok az érdeklődő kollégáknak. A program viszonylag rövid, három hónapos időtartamú kísérletként indult.

Öttagú csapatokban jelentkezhettek résztvevőnek, és körülbelül nyolcvanan éltek a lehetőséggel. Az a csapat, amely a három hónap alatt a legtöbb kilót leadta, pénzjutalomban részesült. Június elején családi sportnapot tartottunk, ekkor hirdettünk eredményt. A tizenhat csapat összesen százhatvan kilogrammtól szabadult meg. A programnak olyan sikere volt, hogy októberben újra elindítottuk. Ezúttal már százkilencvenen jelentkeztek, hat hónap elteltével hirdetünk eredményt. A nevezők okosórát is kaptak, hogy az elégetett kalóriák és a lefutott, lesétált, leúszott kilométerek nyomon követése is motiválja őket. Ezeket az adatokat havonta kell leadniuk. Tehát igyekszünk motiválni a munkatársainkat az egészséges életre, és úgy látjuk, lelkesek.