Szuszogva állok meg a Budapest-Fasori Református Egyházközség temploma előtt. Késésben vagyok, mert a szombat délelőtt ellenére alig sikerült parkolóhelyet találnom a Városligeti fasorban. El sem tudom képzelni, mi lehet itt hétközben, amikor nagyobb forgalom van a városban, és több száz diák érkezik a Fasori Református Kollégium intézményeibe. A több mint száz éve felszentelt templomra is csak sietve pillantok fel. Valakitől egyszer azt hallottam, hogy ez a város egyik legszebb temploma, és most igazat kell adnom neki. A tervező, Árkay Aladár görögkereszt alaprajzú, késő szecessziós épülete üde színfoltja a protestáns templomépítészetnek, gazdagon díszített belső tere pedig már-már szembemegy a református puritánsággal.

CSENDESNAP

Azért sietek, hogy odaérjek az egyházközség férfiaknak szóló csendesnapjára, amelyet Férfiközömbösség, avagy a passzivitás veszélyei címmel tartanak. Habár most járok először itt, meglepően gyorsan megtalálom a programnak helyet adó termet.

A helyiség előtt összefutunk valakivel, aki ismeretlenül is barátságosan invitál. A teremben közel hatvan férfi figyel feszülten Somogyi Péter előadására. A gyülekezet elnök-lelkésze a bűnbe esés története alapján arról beszél, milyen veszélyeket rejt magában az erősebbik nem passzivitása.

ÁDÁM, HOL VAGY?

„De az Úristen kiáltott az embernek, és ezt kérdezte: Hol vagy?” (1Móz 3,9) – olvasható az esemény meghívóján. Somogyi Péter szerint a bűnbeesés története egyben a férfipasszivitás őseredete is. Ez „átkos nyomorúság, hiszen láthatjuk, hová vezet”, utal a vezető arra, ahogyan Ádám passzívan tűri a Sátán kísértését, és még el is fogadja a tiltott gyümölcsöt Évától, holott Isten már teremtése után tudomására hozta, hogy arról a fáról nem ehet. A lelkész úgy véli, nincs jó passzban az a férfi, aki nem vállalja a küzdelmet, a védekezést. – Ez a nemtörődömség a lagymatag hozzáállás jele. Nem lehetünk és nem is vagyunk semlegesek – mondja a hallgatóságnak, és a Jakab leveléből vett idézettel világítja meg a passzivitás álságos mivoltát: „Aki tehát tudna jót tenni, de nem teszi: bűne az annak.” (Jakab 4,17)

– Mi az oka a közömbösségünknek? – teszi fel a csendesnap kulcskérdését Somogyi Péter, majd rögtön meg is válaszolja azt: a hitetlenségünk. Szerinte a közömbösség egyfajta menekülés, passzív rejtőzködés. Majd Ézsaiást idézi, aki azt írja: „Aki hisz, az nem menekül el!” (Ézs 28,16) – Tagadjuk meg hitetlenségünket, félelmeinket és ezáltal közömbösségünket, passzivitásunkat, hogy ne hozzunk veszélyt önmagunkra, szeretteinkre, gyülekezetünkre! – tanácsolja a lelkész, aki szerint ma ellenkultúrát jelent a hitvalló keresztyénség, a valódi Krisztus-követés, amiért nem lelkesedik a tétlen és engedékeny világ, amelyik elnézi a bűnt, sőt zászlójára tűzi. Somogyi Péter reménységét fejezi ki arra nézve, hogy Jézus minket is fel tud támasztani a tehetetlen közömbösségből, hiszen neki semmi sem lehetetlen. – „Ne félj, csak higgy!” (Mk 5,36) – zárja előadását a gyülekezet elöljárója.