Reformátusok Lapja

Rovatunk a mindennap közösen olvasott Ige mellé kínál bibliaolvasó és - értelmező útmutatót, emlékeztető gondolatokat és magyarázó lelki táplálékot. Ezen a héten Steinbach József református lelkipásztor, a Magyarországi Református Egyház Dunántúli egyházkerületének püspöke osztja meg velünk gondolatait.

Nekünk most megadatik, hogy belépjünk a kórtermekbe, de sokan nem tehetik ezt. Lehet, csak pár perc jut egy beszélgetésre, de tegyük meg! Ez most sokat jelenthet a kórházban fekvőknek – tanácsolja Gál Judit, a Református Missziói Központ Kórházlelkészi Szolgálatának vezetője.

Várakozás közben leleplezem saját magam. Itt van idő az önvizsgálatra, az imádságra, a bűnbánatra. Itt van idő a kapcsolat építésére a másikkal. A nagy várakozásban Isten formál. Az első napi önzetlenség felismerése micsoda győzelem egy keresztyénnek! S egy nap sem kell, máris megfordul a dolog. Lehet ajándékként is nézni ezekre az órákra?

– Amikorra várható volt a betegség nagyobb arányú megjelenése hazánkban, kialakult a kezeléséhez szükséges ellátórendszer, döntéshozatali mechanizmus, tájékoztatási protokoll – mondja Velkey György, a Bethesda gyermekkórház főigazgatója. Mit tanácsolnak az orvosok a szülőknek, nagyszülőknek? Erről is kérdeztük a főorvost.

Magyarország köztársasági elnöke a március 15-i nemzeti ünnep alkalmából kitüntetéseket adományozott. A koronavírus-járvány miatt az állami ünnepségek elmaradtak, így a díjátadót is elhalasztották, a díjazottak listája a Magyar Közlönyben jelent meg. Az elismert közéleti személyiségek, szakemberek, művészek és sportolók között több református is van.

Próbatétel ez a járvány mindannyiunknak, de Isten nem próbál meg fölöslegesen, erőnkön felül. Ünnepelt írók publikáltak tanulmányokat arról: a XIX–XX. század járványait legyőzte a modern emberiség, így bátran fordulhatunk más megoldandó problémák felé. Idegen számunkra, ami történik, hogy korlátozzák a mozgásunkat, kapcsolattartásunkat – mondja Bogárdi Szabó István református püspök.

A Magyarországi Református Egyház elnöksége kéri, további intézkedésig szüneteltessenek minden egyházi alkalmat: istentiszteletet, áhítatot, jegyesoktatást, bibliaórát, konfirmációi előkészítőt, ifjúsági alkalmat, baba-mama kört, egyházi testületi ülést.

... nem tehetünk? Vagy minden rajtunk múlik? E két szélsőség között feszülünk gyakran, már a mindennapi küzdelmekben és döntésekben is ezek a kétségek bénítanak minket. Ha az üdvösségünkről gondolkodunk, ugyanerre a következtetésre jutunk, így foglyul ejthet minket az érzés: tehetetlenek vagyunk. Most, a világjárvány terjedésének rémületében ezt a tehetetlenséget éljük át.

Az imádság a lélek beszélgetése Istennel, azzal az Úrral, aki magát a lelket teremtette. E belső párbeszédben az ember a Teremtőjéhez fordul, megosztva vele vágyait, kérdéseit, örömeit és fájdalmait. A kommunikáció formája lehet kérés, könyörgés, hálaadás, dicséret vagy magasztalás. Most az imádság e heti gondolatait osztjuk meg, amelyek az Istennel való kapcsolat mélyítésére hívnak.

A Biblia közös olvasása Isten üzenetének mélyebb megértését segíti, közösségi élményt nyújt, erősítve a hívők kapcsolatát. Az együtt töltött időt gazdagítják azok az elmélkedések, melyek közös gondolkodásra ösztönöznek. A heti bibliai szakaszhoz Pap Ferenc írt jegyzetet, mely értékes iránymutatást ad a szöveg jobb értéséhez.

Magyarországra is megérkezett a koronavírus-járvány. Mi ez a vírus, ami miatt lezárták az országhatárokat? Fokozatosan egyre szigorúbb óvintézkedéseket vezetnek be, már istentiszteleteket sem lehet tartani. A gyülekezetek már a száztagú limit bevezetése után tömegesen elkezdték online platformokon közvetíteni hétközi és vasárnapi alkalmaikat, tagjaikat az interneten elérni lelki tartalommal.

Ha Isten „megszűnik”, és immár nem abszolút viszonyítási pont, akkor a „jó” viszonylagossá válik, az emberi önkény szabad prédájává, és már nem marad semmiféle tájékozódási pont az erkölcsi értékítéletben. Ha az ember úgymond felszabadul az „ítélkező Isten” hite alól, akkor a jó és rossz kérdése emberi, vagyis szubjektív ítéletalkotás tárgya lesz Isten objektivitása helyett.

Minden sírkő arra emlékeztet, hogy régen volt valaki, aki itt élt, erre járt, álmokat álmodott, félt, remélt és szeretett, de már nem mondhatja el a történetét. Ilyenkor félni kezdek: én is ugyanilyen ismeretlen emlékké válok. De ezekben a hetekben megéreztem, hogy minden aggodalmam ellenére időről időre eszembe kell jutnia, hogy egy napon muszáj lesz megállnom és számot vetnem...

Péter meglelte Jézusban a többet, a szántóföldbe rejtett kincset, a Fiúság ajándékát. Jézus is megtalálta Péterben a kincset, amelyet kősziklának nevezett, és amelyre egyházát építette. Erre épült és épül az egyház ma is, erre a néhány szóra: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten fia.” Péter vallomása nemcsak Jézusról, de róla és rólunk is szól. Mert Krisztus által mi is fiak és leányok vagyunk.

Nem félek a kézfogástól, megszoktuk, jólesik – a szó után ez a tett gyógyító gesztus: sokan mondják, a kézfogásnak, az ölelésnek gyógyító ereje van. Én mindenkinek nyújtom a kezem. Igyekszem persze többször kezet mosni egy nap, nem játszunk a tűzzel, de nyugodt a lelkem ebben a kérdésben – mondja Berkesi Gábor református lelkész, a budapesti Pozsonyi úti gyülekezet vezetője.

– József él! József él! – kiáltozták nagy örömmel. Jákób nem akart hinni a fülének: – Micsoda? Tán a nap sütötte meg a fejeteket, hogy ilyeneket beszéltek? – De a fiúk boldogan mesélték el, hogy a kormányzó bizony nem más, mint a testvérük, József. Jákób egy pillanatra megtántorodott, aztán magához intette a fiait: – Hogy lehet ez? Mondjatok el mindent!

Az emberek nehezen mozdíthatók. Amikor meglátogatom őket, általában érdeklődéssel és szeretettel fogadnak, viszont nehezen tudjuk bevonni őket a gyülekezetünkbe. Ezért igyekszünk olyan programokat, előadásokat szervezni, amelyek köz érdeklődésre tarthatnak számot. Természetesen mindig bibliai válaszokat próbálunk adni a ma emberét foglalkoztató kérdésekre.