Amikor péntek délután beszélgetünk, még lehet istentiszteleteket tartani, bár száz embernél többen már nem tartózkodhatnak egy helyen, zárt térben. A budapesti Pozsonyi úti református gyülekezetben azonban több százan látogatják vasárnaponként az alkalmakat. Milyen megoldásokat alkalmaznak most?

A helyzetünk speciális, mert van egy nagy terű templomunk, amely alatt altemplom van, ahová hangszórókkal és kivetítőkkel tudjuk közvetíteni a fenti alkalmat – így ezt a két helyet egyszerre is tudjuk használni. A helyzetre tekintettel most bevezetünk egy reggeli istentiszteletet is fél kilenctől a korán kelőknek, majd utána tíz órakor megtartjuk a főalkalmat, így meg tudjuk akadályozni, hogy feltorlódjon a tömeg.

Ellentmondásos helyzet, hogy épp a közösség megóvása érdekében kell elkerülni a közösségi alkalmakat. Állandó téma a közbeszédben, hogy be kellene-e zárni a templomokat, amíg el nem csendesedik a járvány.

A történelem során már többször meg akarták szüntetni, el akarták hallgattatni az egyházat. Ez eddig nem sikerült, és én most sem tartok tőle. Mi is közzétettük az interneten a változásokat, amelyeket most szükséges bevezetnünk, de azt kértük a testvérektől, hogy jöjjenek nyugodtan istentiszteletre – mindent megteszünk, amit kell, hogy itt, az Isten házában ne féljenek.

Itt, a Pozsonyi úton egyáltalán nem érezhető a pánikhangulat?

Nem. Mivel ismeretlen dolog számunkra ez a vírus, oda kell figyelnünk, amíg nem lokalizálódik, de pánikról nincs szó.

A Magyarországi Református Egyház Zsinatának elnöksége is arra hívja a gyülekezeteket, hogy vezessenek be óvintézkedéseket, például a nagykelyhes úrvacsora helyett kis kelyhekbe porciózzák a bort, illetve a kézfogásokat is mellőzzék. Mit gondol erről?

Világéletemben inkább nagykehelypárti voltam. Nem vagyok ellene a kis kehelynek sem, de olvassuk a nagycsütörtöki történetet, ahol Jézus a nagy kelyhet adta körbe a tanítványok között, aztán az első keresztyének szintén így vették magukhoz az úrvacsorát, és nem kaptak herpeszt, nem lettek influenzások. Az úrvacsora nem más, mint emlékvacsora. Másrészt bűnbánat és bűnbocsánat, ha azt komolyan vesszük. Olyan furcsán hat, hogy ha úrvacsorát veszek, akkor Istentől kapok bűnbánatot és influenzát. Én ettől nem féltem eddig. De nyilván most más a helyzet. Azért is kell ezt komolyan venni, mert a mi felelősségünk az is, ha valaki emiatt nem jön el a templomba. Ez missziós feladatunk is, ezért mi is beszerezzük a kis kelyheket.