A koronavírus terjedése miatt eddig számunkra ismeretlen helyzetbe kerültünk.

Próbatétel ez a járvány mindannyiunknak, de Isten nem próbál meg fölöslegesen, erőnkön felül. Ünnepelt írók publikáltak tanulmányokat arról, hogy a XIX–XX. század járványait legyőzte a modern emberiség, így bátran fordulhatunk más megoldandó problémák felé. Idegen számunkra, ami most történik, hogy korlátozzák a mozgásunkat, a kapcsolattartásunkat.

Az egészségügyre soha nem látott terhek hárulnak, a felelős döntéshozóknak pedig rossz és még rosszabb lehetőségek között kell mérlegelniük, miközben az emberek türelmetlenek. A modern kor elbizakodottsága elhitette velünk, hogy az állam, az orvosok, a hatóság majd mindent elrendeznek helyettünk, mi pedig úgy élünk, ahogy a kedvünk tartja.

Nagyjából így élünk, éltünk eddig.

Megkérdeztem egy tudós ismerősömet, hogy mi az oka a járványnak. Azt felelte, hogy az okát nem tudja, de megérdemeljük.

Püspök úr is úgy gondolja, hogy érdem kérdése a vírus?

Nehéz erről bármit is mondani. Sokan nem veszik figyelembe az emberi együttélés normáit. Az érdem mindig következmény.

Mi köze ehhez a koronavírusnak? Ha mindannyian jól és szépen élnénk, nem jött volna a járvány?

Lehet, hogy jött volna, de akkor próbatételként viszonyulnánk a helyzethez, nem csapásként. Kevesebb kétségbeeséssel, több józansággal; kevesebb istenkáromlással, több imádsággal; kevesebb mutogatással, több önfegyelemmel és reménységgel. A Bibliában benne van, hogy a nagy csapások idején az emberek egy része káromolja Istent. Most mindenki reszket a maga életéért, de közben felelőtlenül él, mintha a kormányzat nem veszélyhelyzetet, hanem háromhetes nyári vakációt hirdetett volna. Ki kell józanodnunk és tudomásul kell vennünk, hogy nem mi vagyunk a természet urai. Nem áll rendelkezésünkre minden, hogy a törékeny emberi létet veszélyeztető dolgokat egy csettintéssel legyőzzük. Nincs három életünk, mint a számítógépes játékokban. Nincs pótéletünk. Az életünk, a sorsunk, a kultúránk nem játszható újra, tehát jóval nagyobb alázatra van szükség abban, ahogy hozzáállunk a kialakult helyzethez.