Hite, reformátussága a szülői ház öröksége?

Egy Borsod-Abaúj-Zemplén megyei faluban, Hernádnémetiben nőttem fel. Az Úristen jelenléte gyermeki napjaim szerves része volt az első perctől kezdve. A családunk az 1700-as évek elején a Rákóczi-birtokokra érkezett hugenották leszármazottja, akik mindig is ragaszkodtak hitvallásukhoz. Miskolc körzete akkoriban eléggé „vörös” környéknek számított, ahol „kistrigulázták” azt, aki templomba járt. Amikor pedig az iskolában megtudták, hogy a Debreceni Református Gimnáziumban tanulok tovább, nem igazán örültek neki.

Hogyan lett önből lelkipásztor?

Nem akartam a teológiára menni, sok minden történt velünk akkoriban: elhunyt édesapám, édesanyám a traumák miatt idegbénulást kapott, idősebb testvéreim már önálló életet éltek. Én lettem a kereső a családban. Édesapám halála után eszméltem rá, hogy Istennek célja van velem, ő vezetni akar, mint egykor Sault is a damaszkuszi úton.

Ezzel fordulat következett be az életemben. Voltak ugyan továbbra is próbák, terhek, veszteségek, mégis teljesen másképpen mentek a dolgaim. Amit az ő kezébe tettem, azon áldás volt. Az áldáshoz át kell adni a vezetést az Úrnak, vetni kell, és majd Isten megadja, hogy szépen növekedjen, amin munkálkodtunk.

Több verseskötetet írt. Mikor mutatkozott meg ez a tálentuma?

Mindig is része volt az életemnek. Nyolcévesen már előadtam saját verseket az iskolai ünnepségeken, de jelentek meg írásaim különböző egyházi folyóiratokban, verseskötetem diákként a Debreceni Református Kollégiumban. Történelmi regényeim és novelláim egyelőre a fiók mélyén vannak, rendszeresen írok színdarabokat a kecskeméti országos bibliaismereti versenyekre, Zsoltármeditációk címmel pedig karácsonykor jelent meg a százötven zsoltár minden egyes versét feldolgozó áhítatoskönyvem. Az írás nem valamilyen plusz, hanem a mindennapjaim része. Nem tudok úgy verset írni, hogy abban valahol ne jelenne meg az Úristen. Olyan Atyánk van, aki megadja nekünk a lehetőségeket, a tálentumokat, és megmutatja, hogyan használjuk ezeket.

Tanulmányai elvégzése után volt elképzelése arról, hol szeretne szolgálni?

A kutatás és az írás volt a fő célom. Ösztöndíjat nyertem az Amerikai Egyesült Államokba, Princetonban tanultam. Amikor hazajöttem, másként alakult az életem. Egy pici faluban, Erdőhorvátiban kezdtem a szolgálatot, utána tizenkét évre a szülőfalum szomszédságába, Hernádkakra kerültem, ahol szerető társsal és gyermekekkel ajándékozott meg az Úr. 2006- ban hívott el bennünket Veresegyházra, ahol feleségemmel mindketten megtaláltuk a magunk szolgálatát.

Hogyan szokott kikapcsolódni?

Szeretek kertészkedni, és a feleségemmel, gyermekeinkkel – amennyire a lelkészi fizetésből futja – sokat utazunk. Ennek a gyülekezet is aktív részese, hiszen Isten kegyelméből lehettünk már zarándokutakon Izraelben az Úr Jézus, Törökországban pedig Pál apostol nyomában. Emellett folyamatosan építkezünk: szeretnénk befejezni az iskola építését, elindítani az óvodát és a templom felújítását. Krisztusunk arra figyelmeztet: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés: kérjétek tehát az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az aratásába.” (Mt 9,37)