Gazdag tartalmú és többjelentésű szó. S ez a mi legfőbb óhajunk a vészhelyzetben. Minden megváltozott körülöttünk néhány nap alatt, és bennünk is kezd átértékelődni sok vágyunk, tervünk és gondolatunk. Más lett az érték, más lett a sürgős, amióta távolra kerültünk munkahelytől, iskolától, templomtól, szeretteinktől. Vajon közelebb kerülünk-e Istenhez?

„Ti vagytok azok, akik megmaradtatok velem kísértéseimben” – mondja Jézus a tanítványoknak (Lk 22,28). Annak a tizenegynek, akik pedig az utolsó vacsora után azon vitatkoznak és versengenek, hogy ki a nagyobb közöttük. Hát ez volt akkor a legfontosabb kérdés? Jézus mégis dicséri, és ezzel bátorítja is őket, hogy tartsanak ki. Pedig tudja, hogy mindegyik elalszik majd az ő halálos lelki vívódása és kísértése alatt a Gecsemáné-kertben. Tudja, hogy az árulója már úton van a papi vezetőkkel és vénekkel, hogy elfogassa őt. Tudja, hogy a hűségét leghangosabban bizonygató háromszor is letagadja, hogy valaha találkozott vele. Tudja, hogy mind szétszaladnak és bezárkóznak majd, amikor szenvedéseinek fizikai és lelki tetőpontjára ér, és bevégzi életét a földön. Tudja, hogy a hitetlenség és kételkedés akkor sem hagyja el őket, amikor a harmadik napon megmutatja majd magát nekik. Mégis.

Az Újszövetségben száztizenkét helyen szerepel a meno görög szó, amely azt jelenti: állhatatosan, hűséggel kitartani, megmaradni. „Ha megmaradtok énbennem…”; „…maradjatok meg az én szeretetemben!” (Jn 15,7.9) – visszhangozza Jézus kérését János evangéliuma, ahol összesen hatvanhatszor olvashatjuk a szót. Ne félelemből, konok megrögzöttségből vagy hagyományból, hanem hitből és szeretetben maradjatok meg! Jézus ígéretet is fűz ahhoz, ha valaki hűséges. Ő is velünk marad, ha kérjük és hívjuk a mi kísértéseinkben. Nem cserébe, hanem megelőlegezve és ajándékul, a világ végezetéig.

A mi kísértésünk, hogy Jézus útja nem olyan, amilyennek szeretnénk. A jót, a csodás gyógyulást kérjük, de nem szeretnénk vele menni és követni őt a nyomorúságba, elhagyatottságba, a keresztre. Pedig Isten útja a mélységen át vezet. Már az Ószövetségben is hangsúlyos fogalom a maradék. Aki a csalódásban, fogságban hűséggel kitart, az megmarad, és örökli az országot. Minket most bénít a tehetetlenség és félelem. Talán csak azért maradunk mellette, mert nincs más, nincs ami vagy aki életet, jövőt, biztonságot ígér? Pénz, hatalom nem segít. „Uram, kihez mennénk?” (Jn 6,68)

A feltámadt Jézus csatlakozik hozzánk, ha kérjük. „Bement hát, hogy velük maradjon.” (Lk 24,29)