Hogyan változtak meg a hétköznapok hazánk második legnépesebb településén az elmúlt hónapban?

Azt tapasztalom, hogy lelassult az élet, a korlátozásokkal kisebb lett a forgalom, az utcákon leginkább a kisgyermekes szülőket és a kutyasétáltatókat lehet látni. A közhangulat viszont frusztráltabb, az emberek türelmetlenebbek egymással, de arra figyelnek, hogy a szabályokat betartsák. Az egyetemi városrész, a campusok és a kollégiumok teljesen kiürültek.

Az egyetemistáknak hirtelen kellett hazatérniük, a szemesztert otthonról tudják folytatni. Hogyan fogadták a digitális oktatást?

Változó, hogyan érinti őket a távoktatás: a végzősöknek nagyon megnehezíti a mindennapokat, nem tudnak könyvtárba menni és a szokásos módon elkészülni a szakdolgozattal, felkészülni a záróvizsgáikra. Akinek nincs ilyen kötelezettsége, keresi a megoldást arra, hogy minél felelősségteljesebben használja ki a mindennapokat. Nehézség azonban, hogy aki nem otthon lakott, de egyik napról a másikra el kellett hagynia a kollégiumot, visszacsöppent a korábbi körforgásba: hiába örülnek, hogy a családjukkal lehetnek, egyszer már elszakadtak otthonról, és nem egyszerű visszaállni. Folyamatosan érkeznek hozzánk imakérések, ezekből tudjuk, hogy próbatétel ez a helyzet azok számára is, akik a kollégiumból kiköltöztek, de nem tudtak hazamenni, így albérletben vagy ismerősöknél laknak. Nehéz megélniük a távolságot, és nehéz így az ünnepre készülni. Értük is imádkozunk hetente tartott virtuális imaközösségünkben.

A koronavírusról hangsúlyozzák, hogy veszélyesebb az idősekre. Mi a fiatalok felelőssége ebben a helyzetben?

Ahol tudnak, segítsenek az idősebbeknek bevásárlásban, gyógyszerkiváltásban – a megfelelő távolságból. Türelem kell ehhez a helyzethez, és meg kell értetni azt is, hogy muszáj komolyan vennünk a szabályokat.

A mostani helyzet hogyan befolyásolja az egyetemi gyülekezet életét?

Nekünk mindig is nagyon fontos volt, hogy valódi közösséget építsünk, legyenek személyes találkozásaink és kapcsolatunk a gyülekezeti tagokkal, de folyamatosan jelen voltunk az online felületeken is. Most visszaszorultunk ezekre, ezért kicsit olyan, mintha csupán virtuális közösséget építenénk, de valójában ez ugyanaz a gyülekezet, csak most így tudunk találkozni.

Három különböző közösségben veszünk részt az egyetemen, ezért hiányoznak a személyes találkozások és a bensőséges hangulat, de minden napra tervezünk valamit online felületeinken. A fiatalok aktívan jelen vannak a virtuális térben, és most különösen is szomjaznak az Igére, a bátorításra és a támogatásra. Ezekben a hetekben felerősödött a spiritualitás iránti igény: online igehirdetéseinket többen hallgatják, mint ahányan az alkalmainkra járnak. Jó, hogy most még több emberhez eljuthatunk.