Első kötete, az 1931-ben megjelent A jó pásztor volt, amelyben alapértékeiről tett hitet: „Református vagyok, / Református magyar. / Azt hiszem és teszem, / Mit az Isten akar. / Vallásom szeretem és magyar hazámat, / Érte háladásra nyitom szívem, számat…” További könyvei is elmélyült hitéletű magvetőt mutatnak fel: írt evangéliumi színdarabokat, párbeszédeket, evangelizáló és iskolai használatra szánt köteteket, éneket szerzett. Számos verset írt, többek között 1960-ban a Tahitótfalui Református Egyházközség történetét, amely nyolcvan négysoros versszakból áll.

Írt Péter vallástételéről, a Vigasztaló Szentlélekről, Cirénei Simonról, több tízoldalnyi versben emlékezett meg a két világháború eseményeiről és helybeli áldozatairól. 1939-ben megírta Tahitótfalu történetét a római időktől a 20. század elejéig, majd sorba szedte a falu eseményeit, az 1945–1970 közöttieket felölelő, Huszonöt esztendő Tótfaluban című írásában.

A reformáció 500. évfordulója alkalmából megjelent gyülekezeti kiadványban ezt olvassuk Ecsedy Aladárról: „A gyülekezetben bibliakört vezetett, színdarabokat tanított be ifjaknak, az országos gyermekmissziós munka titkára volt, járta az országot evangelizálva. 1946 és 1952 között az egyházmegye esperese volt…”