Kosár a nád között

Amikor levitték a Nílus partjára a szurokkal bekent kis bölcsőkosarat, Jókebednek majd megszakadt a szíve, hogy ott kell hagynia a fiát a nádasban. De nem volt más választása, mert tudta, odahaza előbb vagy utóbb halál várna a kisfiúra. Sírva futott haza Jókebed, és nem is akart arra gondolni, hogy mi történhet a gyerekkel a Nílus partján.

Mirjam azonban képtelen volt otthagyni az öcscsét.

– Nem hagylak ám egyedül – vette karjára a kisfiút –, senki sem fog bántani.

Persze Mirjam nem tudta, hogyan is fogja megvédeni az öccsét a katonáktól, de abban biztos volt, hogy nem engedi elpusztulni.

„Ha kell, világgá megyünk!” – határozta el magában, de erre már nem jutott ideje, mert zajt hallott az út felől.

„Az egyiptomiak!” – vágott Mirjamba a felismerés, amikor meghallotta a közeledő hangokat. De túl gyorsan közeledtek. Mirjamnak annyi ideje sem volt, hogy jól el tudja rejteni a bölcsőt, épp csak behúzta a nádasba, már meg is jelentek az egyiptomiak. Ő maga mélyen behúzódott a több méter magas nádrengetegbe, de a szemét le nem vette a kistestvéréről.

Az egyiptomiak hangja egyre közelebbről szólt. Mirjam várta a vezényszavakat, a kardcsörgést, ám ehelyett nevetés, viháncolás hangja csapta meg a fülét. Kikukucskált a levelek közül. A parton fiatal lányok fürödtek, visítozva csapkodták egymásra a vizet. Előkelő személyek lehettek, mert több szolga is volt velük. Odébb egy hordszék mellett négy fekete núbiai pihent, mellettük négy lándzsás őr. A lányok ruháira is egy szolga vigyázott, és egy másik külön őrzött egy arannyal kivert ládikót, amelyben az ékszerek lehettek.

„Ó, értem!” – villant át Mirjam agyán a felismerés – „Akkor ez a hely is egy hercegnői fürdő!”

A városban ugyanis régóta járt a hír, hogy a hercegnőknek külön helyeket alakítottak ki a Nílus partján a fürdőzésre. A város ugyan még csak épült, de már most olyan fennkölt és csodálatos, mint a névadója, Nagy Ramszesz. A királyi palota már készen áll, de a tavak, medencék még hiányoznak, így az építőmérnökök a Níluson alakítottak ki fürdőhelyeket a hercegnőknek. Többet is, mert hercegnő volt számos Ramszesz udvarában. A fáraónak fő felesége is öt volt, mellékfelesége pedig tíznél is több. Azt beszélik, hogy ötven fia és ötven lánya született a különböző feleségeitől. Ha annyi nem is, de jó sok lehet, úgyhogy a királyi udvarban nem nehéz egy-egy hercegnőt találni.

Damó István rajza

Mindezt azonban végiggondolni sem maradt ideje, mert ahogyan a lányok a vízben lubickoltak, a hullámzás kisodorta a partra a bölcsőkosarat. Az egyik szolgálólány azonnal észrevette:

– Nézd csak, hercegnőm, mit sodor felénk a víz – érintette meg az egyik hölgy vállát a szolgálója, amikor meglátta a kis gyékénycsónakot.

– Menj, és hozd elém! – utasította szolgálóját a hercegnő. – Nem tudhatjuk, hátha ajándékot küldtek nekünk az istenek.

A szolgáló elindult a nád felé. Amikor levette a kosár tetejét, a nádast betöltötte a csecsemősírás. Mert a kis csónakban egy kisfiú volt.