2010 tavaszán találkoztak először ebben a formában a Zsinati Ifjúsági Iroda szervezésében a református fiatalok közötti szolgálatot végző egyházmegyei referensek, lelkipásztorok és ifjúsági szervezetek képviselői. A folyamatosan formálódó közösség tagjai azóta évente kétszer összegyűlnek a Kárpát-medence különböző településein, hogy a közös munkáról, nehézségekről, áldásokról és a jövőről beszéljenek, továbbképezzék magukat. Idén márciusban Piliscsabán adtak hálát az elmúlt évtizedben elvégzett feladatokért, és kérték az Úr segítségét a következő évekhez. Az együtt töltött időről és az ifjúságról kérdeztük őket.

MINDIG VAN OK AZ ÖRÖMRE

A legelső Csillagpont Református Ifjúsági Találkozó résztvevőjeként és a Gekib egyik alapító tagjaként Márkus Mihály dunántúli lelkipásztor hosszú évek óta figyeli az ifjúsági munka helyzetét. – A ’90-es években sok lehetőség nyílt meg, ahogy az utóbbi tíz évben is, de miközben örömmel látjuk egyházunk ifjúságát, a kutatások azt igazolják, csökken a hívő fiatalok száma – osztja meg tapasztalatait. Ebben a valóságban kell tevékenykedniük az ifjúsági szervezeteknek és a fiatalokkal foglalkozó lelkészeknek. Olyan környezetben, amelyben olykor nehéz követni azokat a változásokat, hogy a ma fiataljait milyen módszerekkel lehet megszólítani. – Leginkább a konfirmandusokon látom az idő múlását, abban, hogyan viselkedtek tíz évvel ezelőtt és milyenek ma. Közben mi nem igazán változunk – folytatja a lelkipásztor, akinek a változás „sosem azt jelenti, hogy minden igényt ki kell szolgálni, de azt igen, hogy a kapcsolódási pontokat meg kell találni”.

A lelkész szerint saját gyülekezetében lelkesek a fiatalok, nekik köszönhetően jó ifjúsági csoportok működnek, de gondot jelent, amikor nagyvárosi egyetemen tanulnak tovább, és új közösségbe kerülnek. – A Dunántúlon azt tapasztaljuk, hogy alacsony a növekedés, a falusi gyülekezetek lassan elfogynak, akik pedig beköltöznek a városokba, nem feltétlenül keresik az egyházat. Ugyanakkor a nagyobb közösségekben, hála Istennek, van ifjúság, és bástyát jelent az öt iskolánk is Neszmélyen, Tatán, Pápán, Csurgón és Kaposváron. Őszintén hiszem, hogy az egyházi oktatás nem elkedvetleníti, hanem megerősíti az oda járókat – hangsúlyozza Márkus Mihály. Egyházkerületében szerveznek felső tagozatos hittanos találkozót, amelyen alkalmanként háromszáz-ötszáz gyermek vesz részt, kétévente pedig megtartják a REND-et. A dunántúli Református Egyházi Napok kiemelt célja az egyházi iskolák megszólítása. – Mindig abban reménykedünk, hogy sikerül megérintenünk néhány fiatal szívét. Hiába tűnik gyakran kilátástalannak a harc, az Ige azt üzeni nekünk, hogy az Úrban van okunk örülni – foglalja össze a lelkipásztor.

NEM LEHET VÉLETLEN

–Azért tartom fontosnak ezt a fórumot, mert az ifjúsági munka felelősségét hordozzuk, a fiatalabb generációknak is útirányt kell mutatnunk mindazzal, amit Istentől ajándékba kaptunk – hangsúlyozza Fazekas László, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház püspöke. – Az Ószövetségben is szerepel, hogy Isten törvényeit a szemünk előtt tartva tanítsuk és neveljük a fiatalságot – fogalmaz a vezető, aki szerint együtt kell továbbadnunk, amit mi is az idősebbektől tanultunk: – Nagyon örülök, hogy az ifjúsági munka saját egyházamban és szerte a Kárpát-medencében odáig fejlődött, hogy tudunk egymásról. Szükség van erre a fórumra, ahol kiléphetünk az egyházkerületekből, és össze tudjuk hangolni a szolgálatunkat.