Reformátusok Lapja

Rovatunk a mindennap közösen olvasott Ige mellé kínál bibliaolvasó és - értelmező útmutatót, emlékeztető gondolatokat és magyarázó lelki táplálékot. Ezen a héten Steinbach József református lelkipásztor, a Magyarországi Református Egyház Dunántúli Egyházkerületének püspöke osztja meg velünk gondolatait.

Református fenntartású diakóniai szolgálatok csaknem negyvenezer embernek segítenek az országban, majdnem hatezer munkavállalóval. Beszterczey Andrást, egyházunk Diakóniai Irodájának vezetőjét kérdeztük.

Megváltónknak valamilyen titokzatos módon úgy tetszett, hogy itt, a földön minket más emberekre bízzon rá. Hogy az ő egy másik gyermeke hordjon minket, tápláljon testéből, szolgáljon, óvjon, tanítson, kísérjen bennünket életünk első szakaszában. Emberi felfogásunkhoz alakította azt is csodálatos gondviselése által, hogy mi, akik a bűn miatt elszakadtunk tőle, újból közeledhessünk hozzá.

Az osztálytermek zsibongását felváltotta saját lakásuk és a nebulók otthonának csendje vagy épp zaja, az internetes felületek személytelen ridegsége. A szülőknek többnyire legalább három munkakörben kell helytállniuk egyszerre: megpróbálják összeegyeztetni az otthoni munkát, azaz a home office-t, az otthoni oktatást és a házimunkát.

A világjárvány gazdasági visszaeséssel fenyeget, és átírta a történelmi egyházak liturgiáit is, elvette a gyülekezetektől a találkozás, a közös istentisztelet lehetőségét. A végzős diákokat is megfosztotta attól, elődeikhez hasonlóan vegyenek búcsút az iskolájuktól. Igazgatókat, tanárokat és diákokat kérdeztünk.

...védjük a vírusoktól és a fertőződéstől maszkkal, kézmosással, ruhánk lecserélésével és fertőtlenítéssel. De a belsőnket hogyan védjük? Pál apostol beszél arról a kettősségről, hogy van külső emberünk, és van belső emberünk. Magáról beszél, és úgy biztat másokat: „Ha a külső emberünk megromlik is, a belső emberünk mégis megújul napról napra.”

Az imádság a lélek beszélgetése Istennel, azzal az Úrral, aki magát a lelket teremtette. E belső párbeszédben az ember a Teremtőjéhez fordul, megosztva vele vágyait, kérdéseit, örömeit és fájdalmait. A kommunikáció formája lehet kérés, könyörgés, hálaadás, dicséret vagy magasztalás. Most az imádság e heti gondolatait osztjuk meg, amelyek az Istennel való kapcsolat mélyítésére hívnak.

A Biblia közös olvasása Isten üzenetének mélyebb megértését segíti, közösségi élményt nyújt, erősítve a hívők kapcsolatát. Az együtt töltött időt gazdagítják azok az elmélkedések, melyek közös gondolkodásra ösztönöznek. A heti bibliai szakaszhoz Hodossy-Takács Előd írt jegyzetet, mely értékes iránymutatást ad a szöveg jobb értéséhez.

A rendkívüli jogrend és veszélyhelyzet bevezetése előtt gyűltek össze a Kárpát-medence református szőlészei és borászai a BORUM-on. A tapasztalatcserére, Erdőbényére a Magyarországi Református Egyház fehérbora 2017 címet elnyerő Dávid Rémusz borász és a helyi református közösség hívta meg a fórumot.

Az egyház titka abban van, hogy mi vagyunk az egyház. Te és én. Ez tényleg felfoghatatlan, hiszen pontosan tudjuk, kik vagyunk mi: bűnös és gyarló emberek, akik Isten ítélőszéke előtt nem állhatunk meg. Ám Istennek mégis úgy tetszett, hogy embereket hív el az ő egyházába, hogy emberekből építi fel az ő lelki házát.

Vajon hol van az öntudatos – vagy inkább hittudatos – reformátusság, az alulról építkező és magára hagyatottságában is önszerveződő református közösség? Hol érvényesülnek a sokszor hivatkozott történelmi mintáink által kínált cselekvési és gondolkodási modellek a mindennapjainkban? És egyáltalán: mit ér a keresztyénségünk?

A szívünkbe jutott Ige egyik jele, hogy nyugtalanná tesz a bűneink miatt. Elrontott dolgaink, bűneink, megromlott természetünk jelez. – Ez történt önnel is. Azért jó jel ez, mert van megoldása a bűneinknek. Egyetlen. A bocsánat. Jézus azért jött, hogy átvegye bűneink büntetését.

A szőlőtő nem mi vagyunk. De a szőlővesszők és a reménykedő, kicsiny szőlővirágfürtök, Isten rendelése szerint: igen. Emberi cselekedeteink, vállalásaink békeidőben és vészhelyzetben egyaránt nagyon fontosak ugyan, de termőre csakis akkor fordulhatnak, borrá csakis akkor nemesedhetnek, ha az első, a döntő helyre Teremtőnk szándékait állítjuk.

P+R, vagyis Pray and Rejoice! (Imádkozz és örvendj!) címmel hirdette meg a Budai Református Egyházközség a szabadtéri alkalmat, de az istentisztelet mottója akár a Parkolj és remélj! is lehetett volna. A gyülekezeti tagok ugyan csak autóik biztonságos távolságából integettek egymásnak, sokan már ezt is rég nem tapasztalt szabadságnak élték meg.

– Nekik még mindig nagyobb szerencséjük van, mint a zsidóknak – húzta el a száját keserűen a hercegnő, amikor arra gondolt, apja parancsára a zsidó fiúcskákat megölik, alighogy megszülettek. – A núbiai kisfiúk legalább élhetnek néhány évet. Ez a kicsi viszont már most halálra van ítélve. A hercegnő könnyes szemmel nézett a babára: – A héberek gyermekei közül való ez.

Interjúink alapján a legtöbb helyen kevesebb a temetés, és gyakori, hogy a hamvasztás utáni szertartást a járvány utánra halasztják. A legtöbb temetésen alig néhányan vesznek részt, a lelkészek mégis ragaszkodnak a teljes szertartáshoz, esetleg kevesebbet énekelnek, rövidebben imádkoznak, de nem hagynak el liturgiai elemeket.

– Nem volt saját kátém, közkézen forgott belőle néhány, ezért igyekeztünk mindent még az órán elsajátítani. A lelkipásztorom ebben az időben jegyezte meg édesapámnak – akitől ezt csak később, teológusként tudtam meg –, hogy akár még lelkész is válhatna belőlem.