Hívő családban nevelkedett, milyen volt már gyermekként megtapasztalni az élő hitet?

Erre a kérdésre csak úgy tudok válaszolni, ahogy arra szoktam, ha megkérdezik, hogy milyen érzés, hogy van ikertestvérem: milyen az, ha nincs ikertestvéred? Milyen érzés hitetlen családban felnőni? Nem tudom. Számomra a hit ugyanolyan magától értetődő valóság volt, mint minden más: hogy magyar vagyok, hogy lány vagyok, hogy iskolába kell járni. Inkább az volt a furcsa, hogy nem minden ember ilyen. Azonban egyre világosabbá vált számomra, hogy a családom és a gyülekezetünk hite védőháló, amely biztonságot teremt. De nem lehet a végtelenségig ebben a biztonságban maradni: személyesen kell elköteleződni Isten mellett.

Hétéves korában tért meg. Történt-e azóta olyan, ami megingatta vagy megerősítette hitében?

Ezt sokan kétkedve fogadják, hiszen kisgyermek voltam. És valóban, az élet szinte egyetlen területén sem tudtam még nagyjából semmit – a hit kivétel. Nem véletlenül mondja Jézus, hogy „engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket” (Mk 10,13). Tizenéves korom elejétől azonban a rendezett, precíz oldalam mellett egyre dominánsabban fejlődött a szabályokat megszegő énem. Hívő közegben felnőve egyszer csak elementáris erejű csata közepén találjuk magunkat: az eszemmel és a szívemmel tudom, hogy mit kellene csinálnom, de a gondolataim és a barátok, kulturális hatások mind azt harsogják, hogy ez bolondság, miért kötnéd meg magad, most vagy fiatal.

A gimnázium közepén-végén már súlyos lelki teherként nehezedett rám, hogy amit más velem egykorú könnyű szívvel megtesz, az nekem miért okoz komoly lelkiismereti kérdést. Még odáig is eljutottam, hogy meg akartam próbálni úgy tenni, mintha nem lennék keresztyén. De Isten valóságát nem lehet letagadni magunknak sem, amiért soha nem lehetünk eléggé hálásak. Így tehát minden óemberi törekvés megingat a hitben – legalábbis elsőre így érzem, de később rájövök, hogy csak a magamba vetett bizalomban. A felismerés, hogy csak Istennél van erre megoldás, mindig megerősít a valódi hitben.

Mióta presbiter és milyen feladatokat vállal az újpalotai gyülekezetben?

2017 óta vagyok presbiter, és próbálok minden olyan szolgálatban részt venni, amelyben segíteni tudok. Leginkább a szervezési és technikai feladatokban vállalok szerepet, ami a gyülekezeti honlap és a Facebook-oldal szerkesztését, illetve az alkalmak megszervezését és a vetítések elkészítését jelenti, de a gyermekek közötti és a zenei szolgálatban is szívesen veszek részt.

Melyik bibliai ige jellemzi önt a leginkább, és miért?

A keresztelésemkor kaptam a következő igét: „Úgy ragyogjon a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.” (Mt 5,16) Szeretném ezt valóságként megélni.

Van hobbija, hogyan tud kikapcsolódni?

Amikor a férjemnek felolvastam ezt a kérdést, viccesen megkérdezte, el fogom-e mondani, hogy nem tudok kikapcsolni. Sajnos valóban nem adok magamnak sok időt erre, de sok dolog érdekel.