Az Ég madarainak szeretetét két, erősen különböző természetű embertől tanultam meg: férfi dajkai lelkületű, minden fájdalmat és félelmet oldani tudó nagyapámtól, Pétertől, aki 1892-ben született, s egy 1912-ben a világra jött, 2000- ben, aggastyáni korban elhunyt, világhírű, látszólag nagyon komor walesi lelkipásztor-költőtől, R. S. Thomastól, akit 1995-ben, személyes találkozásunk évében költészeti Nobel-díjra is jelöltek.

Ő évtizedeken át kicsiny walesi hegyi falvak lelkésze volt, életének utolsó szakaszát pedig Anglesey szigetén, egy régi farmházban töltötte. De már korábban is a magányt kereste, egyfajta lelki karanténba vonult a walesi és a nemzetközi irodalmi élet sokszor vásári nyüzsgése elől. Mindennapjainak hű társa, a Biblia és a költészet mellett, Wales változatos madárvilága volt. Olyannyira, hogy egy idő után elnyerte a hivatalos brit „birdwatcher”, azaz madármegfigyelő rangot. Fennmaradt, nem túl nagy számú filmes-tévés szereplése közül éppen ezek a madaras epizódok a legmeghatóbbak.

Verseiből 2007-ben kötetet állítottam össze, Békési Sándor akkori teológiai dékán, jeles képzőművész varázslatos grafikáival. Ebben a kötetben A feketerigó éneke című Thomasvershez nem született illusztráció. Március 23-a hózuhogásos délelőttjén azonban egy kiváló énekes-képzőművész, Márk László kérésemre elkészítette a vershez illő szép tusrajzot. Most, amikor sokunk számára csak a madarak látványa jelenti-jelentheti a szabadság érzését, fogadják szeretettel ezt a gyönyörű, látványt és zeneiséget ötvöző walesi költeményt, s hozzá ezt a muzsikáló rajzot!