Misszió tranzitzónán kívül is
Hite miatt megkínozták, gyülekezete templomát lerombolták – ilyen sorsokkal is találkoztak az elmúlt években a tranzitzónákban misszionáló reformátusok. Hogyan érinti munkájukat azok bezárása? Hogyan segítenének az itt megtért keresztyéneknek szülőföldjükre visszatérni? Dobos Ágoston békésszentandrási lelkészt, a református menekültmisszió csoportvezetőjét kérdeztük.
Mit szól ahhoz, hogy az EU Bíróságának ítélete nyomán a kormány felszámolja a tranzitzónákat?
Átéreztem az ott élők reményvesztett, hosszú várakozását. Együtt örülök a tranzitzónákban megismert sok kedves emberrel, akik jártak a bibliaóráinkra. Ők örülnek, hogy nyílt táborba kerülnek, viszont szakmailag nem tudom megítélni a döntést. Amit tehetek, hogy imádkozom a döntéshozókért (Tim 2,1).
Milyen volt a tranzitzóna belülről?
Újságírókat sosem engedtek be oda. Nézőpont kérdése. Hosszú ideig ingerszegény környezetben lenni lelkileg-idegileg megterhelő, viszont a rendszeres étkezést, szállást, a tisztálkodás lehetőségét biztosították számukra. A gyerekek alapfokú oktatásban részesültek. A mi jó életkörülményeink felől nézve ez nagyon rossz, más országok zsúfolt menekülttáboraihoz viszonyítva óriási minőségi többlet.
Milyen lehetőségei voltak lelkészként?
Jézus a szívünkre helyezte, hogy hirdessük az evangéliumot minden nemzet között. Tálcán kínált lehetőség volt ez: nem kellett Afganisztánba utaznom, elég volt két órát autózni, és mégis hetente „afgán faluban” hirdethettem az Igét – a magyar határon. Európában egyedülállónak látom, hogy nyíltan, korlátozás vagy probléma nélkül beszélhettünk Jézusról, a Megváltóról, és ehhez kapcsolhattuk a szeretet cselekedeteit. Ezek az emberek éhesek a barátságra, hálásak a közeledésünkért, és a maguk egyszerű módján, meghatóan viszonozzák is. Általában ketten-négyen jártunk be hozzájuk, csúcsidőszakban huszonöt különböző felekezetű önkéntes. Tartottunk bibliaórát, énekeltünk, hegedültem. Volt, aki focizott, más pingpongozott a gyerekekkel. Egyik önkéntesünk csak a szeretet nemzetközi nyelvét beszélte, az ölelése mégis felbecsülhetetlen volt azoknak, akiket évek óta nem ölelt át senki.
HELYI GYÜLEKEZETEK BEVONÁSA
Vámosszabadi és Balassagyarmat nyílt táboraiba a koronavírusjárvány elcsendesedése után kérhet belépési engedélyt a lelkész, addig táboron kívül tarthatnak foglalkozást. Pünkösdkor a balassagyarmati reformátusoknál hirdette az Igét angolul, amit perzsa és kurd nyelvre fordítottak a résztvevőknek. – Ki kell dolgozni a szolgálat folytatásának módját a helyi gyülekezetek bevonásával – mondja a lelkész, akit a Magyar Református Szeretetszolgálat, a Református Missziói Központ, a Bibliatársulat, egyházkerülete, egyházmegyéje és egyéni adakozók is segítenek a menekültek között végzett munkájában
Találkoztak keresztyén menekültekkel?
Kevéssel, de igen. Volt, akit szülőföldjén megkínoztak a hitéért, lerombolták a templomát. Mások útközben tértek meg. Aki keresztyénnek vallja magát, annak a menekültügyi eljárás keretében keresztyénségi vizsgálaton is át kell esnie. Az Európában megtérőket sokszor elutasítják.
Kiknek segítene az Onézimusz Oázis, az ön által megálmodott keresztyén vendégház?
Menekülttáborokban lehet látni egy szervezet plakátjait, amely ingyen segít azoknak, akik mégis haza akarnak menni. Ha iskolák, kórházak, idősotthonok lehetnek egyházi fenntartásban, egy hazaküldő szolgálatunk is lehetne, hogy az itt megtérőket megerősítsük, és otthon keresztyén közösséghez irányítsuk (Filem 1,8–20). Az Onézimusz Oázis a puszta ügyintézésen túl keresztyén vendégház is lehetne, ahol a hazatérők lelki megerősítése folyna. Átengedném erre a célra a földemet és a házamat Szarvas közelében. Ennek megszervezéséhez keresek partnereket és imatámogatást.