Ez a fontos kérdés izgatta Jézus tanítványait is, amikor Mesterük tanítását hallották. A kérdést ugyan Péter teszi fel, de most is a tanítványok szószólójaként szerepel. „Péter odament hozzá, és ezt kérdezte tőle: Uram, hányszor kell megbocsátanom az ellenem vétkező testvéremnek? Még hétszer is? Jézus így válaszolt: Mondom neked, nemhogy hétszer, hanem még hetvenszer hétszer is.” (Mt 18,21–22)

Péter a megbocsátásra való készségét akarja kifejezni azzal, hogy a kérdésében jelzi is: ő hétszeri megbocsátásra gondolt. A hetes szám akkoriban a teljességet jelezte, de még megszámolható, számon tartható. Jézus válaszában a mértéket jóval feljebb teszi, a hetvenszer hét már alig követhető szám, ez már a végtelen sokat jelentette az akkori gondolkodásban. Hasonlóan ahhoz, mint amikor ma azt mondjuk: „százszor kértem”. Senki sem ellenőrzi, de azt jelenti, hogy végtelenül sokszor.

Jézus példázattal világítja meg, mi áll ennek az első hallásra igen nehéz követelménynek a hátterében. Más példázatokhoz hasonlóan itt is a mennyei Atyával azonos a király, akinek az egyik szolgája megfizethetetlenül nagy összeggel tartozik neki. Ekkora adósságot csak úgy lehetett összehozni, ha hűtlenül bánt a rábízott pénzekkel.

Talán a király hivatalnoka volt, aki fontos célra kapott nagy összeget, és azt valamilyen okból eltékozolta vagy elvesztegette, így lett többszörösen is vétkes, és adós a gazdájának. Mivel ekkora adósságot nem lehet ledolgozni, a király megbocsát neki, ő pedig megkönnyebbülve kimegy. Ő azonban nem tud megbocsátani az egyik szolgatársának, aki kisebb összeggel tartozik neki. Végül a király megbünteti ezt a szolgát.

Amikor megértjük, hogy a mi Atyánk mekkora bűnadósságot engedett el nekünk, az számunkra lehetőség a megbocsátásra. A kérdést így is feltehetjük: hányszor lehet megbocsátani?