Petrócziné Petrov Anita
Életüket, munkájukat, szabad óráikat szentelik oda Istennek, a református egyháznak és gyülekezetüknek. Öt kérdés – öt válasz rovatunkban hétről hétre lelkipásztorokat, gondnokokat és presbitereket mutatunk be. Ezúttal Petrócziné Petrov Anitát, a Bagaméri Református Egyházközség beosztott lelkipásztorát.
Négyéves kisfia és tíz hónapos kislánya mellett végzi a gyülekezeti szolgálatot férjével együtt. Nap mint nap megtapasztalják a közösség szeretetét és erejét, amely a Krisztusba vetett hitből fakad.
Hogyan kapta az elhívást a lelkészi pályára?
A debreceni református gimnáziumba jártam, ahol részt vettünk a kórházmisszióban. Sok olyan beteggel találkoztunk, aki már több hónapja ágyban feküdt. Ennek ellenére, amikor bementünk hozzájuk beszélgetni, sokszor tapasztaltuk, hogy ők lelkileg jobban voltak, mint sok egészséges ember. Ezek az alkalmak irányítottak szép lassan a teológia felé. Sokáig orvosnak készültem, a gimnázium utolsó évének első hónapjaiban tudatosult bennem, hogy inkább lelkész szeretnék lenni, és az emberek lelki egészségével szeretnék foglalkozni.
Mit tart a teológiai évek legnagyobb áldásának?
Ott ismerkedtem meg a férjemmel, így társat kaptam a szolgálathoz, és most már családot is. A teológia első évében ismerkedtünk meg, és végig segítettük egymást. Támaszkodhattunk a másikra a vizsgákra készüléskor, vagy épp a szakdolgozat íráskor is. Kaptunk barátokat is, akikkel mind a mai napig jó leülni beszélgetni.
Az első szolgálati helyükön milyen tapasztalatokat szereztek?
Nekünk az Úristen nagy lehetőséget kínált fel. Amikor végeztünk a teológián, és összeházasodtunk, felajánlották a férjemnek Fehérgyarmaton, ahol a segédlelkészi évét töltötte, hogy maradjunk ott beosztott lelkészként. Engem is szeretettel, a szatmári emberekre jellemző nyitottsággal fogadtak.

Akkor kezdtem el a doktori iskolát a teológián, Fehérgyarmaton pedig a hitoktatásban vettem részt. Nagyon szeretem a gyerekeket, örültem, hogy közöttük szolgálhatok. 2018-ban jöttünk Bagamérba, ahol már lelkészi munkát is végzek, istentiszteleteket is tartok.
Hogyan osztják fel a szolgálatot?
Én tartom a hittanórákat, azzal a lelkipásztortársunkkal megosztva, aki tavaly itt segédlelkész volt. A gyülekezet fenntartásában működő idősek otthonába felváltva járunk át a férjemmel, mivel Johannára, a tízhónapos kislányunkra egyikünknek vigyáznia kell. Az istentiszteletekkel párhuzamosan én tartom a gyermekfoglalkozást, bár most a járvány miatt ez szünetel, mert olyan sokan vagyunk, hogy nincs akkora termünk, ahol az előírt távolság betartható lenne. Így most az istentiszteleteket tartjuk felváltva a férjemmel.
Hogyan tud készülni két kisgyermek mellett a szolgálatokra?
Az ünnepi szolgálatok alatt édesanyám vigyáz a gyerekekre, készülni pedig az éjszaka csendjében és a délutáni alvásidőben szoktam. Néha én is elfáradok, de ilyenkor előjönnek a bátorító Igék, és a hit, az imádság erőt ad. Sosem maradok válasz nélkül, mindig kimozdít valami ebből a helyzetből. Hálát adok azért is, hogy jó édesapjuk van a gyerekeknek: amiből csak tudja, kiveszi a részét. Amikor az első gyermekünk kicsi volt, három hetet kettesben töltöttek, mert a doktori iskola részeként kimentem Skóciába. Hozzá kell tenni, hogy közben az Úr segítőket is küldött. A hit cselekedetekben nyilvánul meg, és mi ezt megtapasztaltuk a sok önzetlen segítségen keresztül. Ugyanezt érezzük itt, Bagamérban is: a gyülekezeti tagok szeretettel és segítőkészséggel fordulnak felénk, ami csak hálára adhat okot.