Aki első akar lenni, az legyen a másik szolgája. Jézus az ő igazi követőit megváltotta, és erre a rendkívüli szolgálatra újjászülte, amikor a váltság keserű poharát kiitta. Igen, egyetlen megoldás ebben a világban a krisztusi szeretettel végzett szolgálat. Ez az isteni rend szerinti „elsőbbség” és „hatalom” (25–26). Ennek a szolgálatnak a vége pedig könnyen lehet halál, életünket adva a másikért szó szerinti vagy átvitt értelemben, hiszen a krisztusi szeretettel visszaélnek. Egy határig talán védekezhetünk, de a krisztusi szolgálat lényege mégis önmegtagadás és kereszthordozás. Az újjászületett ember nem is érzi jól magát egy olyan durva világban, ahol visszaélnek minden szeretettel, tehát boldogan megy haza, ha itt az idő. A szolgálat lényege, hogy életünket adjuk a másikért. Hiszen Jézus Krisztus már életét adta váltságul értünk, így a szolgálat soha nem értelmetlen (25–27). Ezzel nem kiérdemeljük az üdvösséget, mert azt az Atya annak adja, akinek akarja (23), de a krisztusi szolgálat a már kegyelemből megnyert üdvösség áldott gyümölcse. Csak valóban újjászületve fogadhatjuk be és élhetjük meg Jézus Krisztus szavait.

2Móz 14.

120. zsoltár

A két jerikói vak meggyógyítása. Ezek ketten betegek, testi betegek, vakok, de a lelkük is beteg, mert test és lélek nem választható el egymástól. Ketten voltak, többen voltak. Sokan vagyunk betegek, mind azok vagyunk, és csak idő kérdése, hogy ez kiderüljön. Ők tudták, mi a nyomorúság. Csak az tudja, mi az, aki volt már beteg. Az út mellett koldultak, könyörületért kiáltottak, Jézushoz kiáltottak, akit Dávid Fiának, azaz Messiásnak neveztek (30–33). Jézus most látványosan gyógyít, elfogadja a messiási felségjelzőt, hogy megmutassa, az ószövetségi ígéretek őbenne beteljesedtek (Ézs 35,5; Mt 11,5). De az igazi gyógyítás nem itt történt. Ez az, amit a világ és a technokrata kirakatkeresztyénség sem tud befogadni – emlegeti, de ízig-vérig csak „a földi tenyészetre” rezdül. Az igazi gyógyítás a megváltás: Jézus Krisztus kereszten elhordozott szenvedése és halált, emberi nyomorúságot legyőző feltámadása. Ez ma is botrány vagy bolondság, de nekünk Istennek ereje (1Kor 1,18). A hit embere szereti a földi életet, de mindig az örök élet tágasságában él, akkor is, amikor elmúlt a dicsőség, amikor már nincs „látványosság”, amikor már nem lesznek sokan körülöttünk, és gyógyulás sem adatik itt. Mi őt követjük, a Megváltót (34).

2Móz 15.

114. zsoltár

Jézus azért megy Jeruzsálembe, hogy isteni hatalmával újból rendbe hozza a világ sorát, amit emberi erővel soha nem lehet rendezni, csak hittel meg lehet ragadni ezt az isteni megoldást (1). Jézus elküldi a tanítványokat azért a szamárért, amelyen majd bevonul Jeruzsálembe (2). A tanítványok azzal indokolják a szamárnak és csikójának eloldását, hogy az Úrnak van szüksége rájuk, így a gazda elengedi azokat (3). Egyik testvérem említette szolgálatáról: „Örömöm van, hogy az Úrnak van szüksége rám. Nincs ennél nagyobb öröm. Mindenem ráment erre, ami a világ szerint szamárság, de nekem életem értelme és boldogsága a szolgálat, annak minden nehézsége dacára is.” Örüljünk ennek: az Úr szamarai lehetünk. A szamár gazdái felől fogalmazva meg az üzenetet: ha az Úrnak van szüksége életünkre, elengedünk minden mást. Ez kegyelmi állapot. Örömünk határtalan. Márk szerint az igében olyan szamárcsikóról van szó, amelyen még nem ült ember (Mk 11,2). Ezt jó tudni. Jézus Krisztusban gyermekké leszünk, életünk utolsó percéig hitben „fiatal csikók” maradunk, akik nem emberektől függenek. Az Úrnak van szüksége ránk mint szamárcsikókra. Nincs ennél nagyobb méltóság.

2Móz 16.

229. dicséret

Jézus megtisztítja a templomot. Igen, ilyen az élet nagy piaca: adni és venni. Nagy művészet, ma már „tudomány”: eladni, hogy megvegyék a portékát. A templom sem mentes ettől, hiszen embereket kell meggyőzni: megmagyarázni, érvelni, bizonyítani, hogy érdemes megvenni, elhinni, amit „árulunk”. „Zajlik a nagy színjáték, és te is hozzáírhatsz egy sort.” (Walt Whitman) Rettenetes innen nézni ezt az egészet. Márpedig Jézus innen nézi, és mindjárt minősíti is ezt a piaci szemléletet: rablók barlangja! Van ebben a forgatagban, zsibvásárban – még a legszentebb módon megjelenítve is – valami halálosan fals, ami tisztátalanná teheti az imádság házát. A „világpiszok” (Németh László), vagyis a bűn mindent beszennyez (13). Akkor fordulhat a kocka, amikor az Isten megállít bennünket, és nem tudunk már részt venni ebben a forgatagban: váratlan fordulat, baleset, betegség okán. Ilyenkor egyszerre magunkra maradunk. Kegyelmi állapot, ha ebben a nyomorúságban szembesülhetünk életünk csődjével, törékenységével, elveszettségével. Ilyenkor érkezik az Úr. Ilyenkor lesz megtisztított templommá az életünk.

2Móz 17.

63. zsoltár

Bármit kérünk, megadja nekünk az Úr, ha hittel kérjük. De aki hittel kér, valójában csak azt kérheti, hogy mindenben legyen meg az Úr akarata (Mt 6,10), mert ő mindent jól, javunkra és üdvösségünkre cselekszik. Mi egyebet kérhetnénk még, hiszen minden kérésünk annyira emberi, gyarló, telítve van vágyainkkal és gyengítve kétségeinkkel. Az Úr akaratára hagyatkozva azonban bátran megnyílhatunk őelőtte emberként is, mintegy megvallva és egyben az ő színe elé letéve mindazt, ami bennünk hullámzik, feszül (21–22). Szükségünk van erre a megnyílásra, és még inkább arra, hogy az Úr tökéletes, megváltó akaratára hagyatkozzunk. Életünk ugyanis terméketlen fügefa, kora tavaszi gyümölcskezdemény vagy tavalyról maradt, most beérő gyümölcs sem található rajta, amely apró enyhet nyújthatna a mellettünk éhezőnek. Szép a fügefa, terebélyes, leveles, de gyümölcstelen. Ha ebben az állapotban rögzül az életünk, elsorvadunk, és másokat is elsorvasztunk. Kívül még minden rendezettnek tűnik, pedig már terméketlen, sorvadt az életünk. Vigyázzunk, mert aki mellettünk él, pontosan azt kell táplálnunk! Példaként egyetlen kérdés: mivel tápláltad, éltetted ma a házastársadat, mivel örvendeztetted meg? (18–20)

2Móz 18.

273. dicséret

Honnan való Jézus? (23–25) Honnan való a küldetése, a felhatalmazása, a hatalma? Honnan való mindaz, amit Jézus mond és tesz? Mindezek alapkérdések. Jézust Isten küldte vagy emberek? Isteni hatalommal cselekszik, vagy nem? Jézus személyére nézve a lényegi kérdés így fogalmazható meg: ő Isten, vagy „csak” egy ember? A kérdésre adandó válasz is döntő. Ezért érkeznek Jézushoz a zsidó vezetők. Ő pedig ezért utal Keresztelő János küldetésének eredetére, hasonló összefüggésben, hogy a maga küldetésének lényegére mutasson rá (23–25). A kérdésre csak az adhat választ, akinek Jézus megválaszol. Ebben az esetben Jézus nem válaszol, és marad a bizonytalanság (25–27). Ez a felismerés – őbenne meglátni az Istent – azért életmentően döntő, mert egyébként maradunk abban a bizonytalanságban, amelyben eltávoztak Jézus elől az akkori kérdezők (27). A bizonytalanság pedig öl, felemészt. Életünk nem más, mint bizonytalanság. Ha pedig Jézus nem az Isten Fia, ha ő csak egy nagy ember, akkor nincs megváltás, nincs segítség, és marad a kínzó bizonytalanság, majd legyőz minket a halál. Áldott legyen az Isten, hogy mi megkaptuk a választ, kicsoda Jézus Krisztus, és minden bizonytalanságon átsegít bennünket a bizonyosságunk!

2Móz 19.

99. zsoltár

Vannak olyan „jó fiúk”, akik pontosan tudják a leckét, és mindenkor, mindenkinek úgy felelnek, ahogyan éppen kell. Ezek minden helyzetben és rendszerben lefölözik a tejet. A „kegyesek” között szintén vannak ilyen jó fiúk, akik az Isten ügyében is pontosan tudják a szerepüket, minden kérdésre megtanulták a feleletet, és ezt pontosan felmondják, de az életük semmiben sem különbözik a világ fiainak életétől (28–29). Jézus példázata szerint vannak olyan „rossz fiúk”, akik sokáig nemet mondanak az Isten hívó szavára: nyíltan és látványosan engedetlenek. A példázat kifejezéseivel élve: ezek vámszedők és paráznák. De életük egy pontján ők valóban megtérnek, igazán hisznek az Úrban, és nemcsak mondják, „Uram, Uram” (Mt 7,21), hanem cselekszik is a mennyei Atya akaratát (30). Ki a jó fiú, és ki a rossz fiú? Egy bizonyos: nem mi fogjuk eldönteni, hiszen nem az a döntő, amit az adott pillanatban látunk. Isten hatalma sokakat életük végén is megnyerhet az üdvösségnek, akkor is, amikor mi már lemondtunk az illetőről. Az Úrnak van hatalma arra, hogy emberek később meggondolják magukat, és noha először nemet mondtak, végül úgy mondjanak igent, hogy azonnal „el is indulnak az Úr szőlőjébe” (32). Mindig gyarló marad az életünk, de hitben járva nemcsak beszélünk az Isten szeretetéről, hanem mi magunk is engedelmeskedünk az Úr szavának, vagyis vannak látható, másokat tápláló gyümölcseink.

2Móz 20.

473. dicséret