Élősködők

Előfizetek

A legtöbbünk számára talán még most sem cseng ismerősen Pong Dzsunho neve, aki filmtörténetet írt azzal, hogy legújabb alkotásával először nyerte el dél-koreai film a Cannes-i Filmfesztivál Arany Pálma-díját, a Golden Globe legjobb idegen nyelvű filmnek járó díját, valamint a legjobb filmnek és legjobb nemzetközi filmnek járó Oscar-díjat (további két Oscar mellett). Bemutatása óta száznyolcvan díjat kapott. A rendező két korábbi munkájához hasonlóan (Okja, 2017 és Túlélők viadala, 2013) az Élősködők (2019) is a kapitalizmus, az egyre szélesebbre nyíló társadalmi olló kritikája.

A film két család története, akikben a dél-koreai társadalom két véglete ölt testet. Az elején Kimék szöuli félszuterénjének rácsos ablakain keresztül szemlélhetjük mi is a világot. A család fiú- és lánygyermeke magasra tartott mobiljukkal járkálnak körbe-körbe a patkánylyukszerű lakásban azon méltatlankodva, hogy a fölöttük lakó jelszóval védte le a wifijét. A család mind a négy tagja munkanélküli, idejük nagy részét azzal töltik, hogy az ablak előtt együtt esznek, viccelődnek, pénzkereseti lehetőségeket eszelnek ki, és szidalmazzák azokat, akik az ő ablakuk előtti járdarészt újból és újból nyilvános vécének használják.

A Park család Kimék életének éppen a fordítottját éli. Magasan a város fölött, egyedi tervezésű, luxuskivitelű villában laknak, amelynek padlótól a plafonig érő ablaka kifogástalan pázsitra néz. Egy odaadó házvezetőnő, sofőr és magántanárok teszik még kényelmesebbé négyük életét. Amikor egy napon vihar zúdul a városra, Parkék a kanapén kényelmesen elnyúlva a nappaliból figyelik az égszakadást, miközben Kimék az életüket mentik a föld alatti lakásukba betörő eső- és szennyvíz elől.

Fotó: archívum

Kedves Olvasó!

A teljes cikk elolvasásához előfizetéssel kell rendelkeznie! Kérjük tekintse meg ajánlatunkat!