Alföldy-Boruss Áron
Életüket, munkájukat, szabad óráikat szentelik oda Istennek, a református egyháznak és gyülekezetüknek. Öt kérdés – öt válasz rovatunkban hétről hétre lelkipásztorokat, gondnokokat és presbitereket mutatunk be. Ezúttal Alföldy-Boruss Áront.
Negyvenéves, házas, két gyermek édesapja. Családjával a gyúrói gyülekezethez tartozó Tordason él. 2019 novemberétől a gyúrói gyülekezet megválasztott gondnoka.
Volt ön előtt családi példa, amikor elvállalta a megbízott gondnoki tisztséget?
Családi örökségként is tekintek erre a megbízatásra, hiszen édesapám, Alföldy-Boruss Dezső 1997- ig volt a gyülekezet lelkésze, és én is itt nőttem fel. Természetesen más családi példák is sorakoznak előttem, keresztanyám, Alföldy-Boruss Csilla a Budapest-Kelenföldi Református Egyházközség orgonista-kántora és presbitere, Dániel testvérem pedig Szalkszentmárton lelkésze. Arról nem tudok, hogy lett volna gondnok a családban, de családi környezetem mindig is elhivatott volt különböző közösségekkel kapcsolatban. Nagyapám és dédapám is református lelkészek voltak. Időközben a megbízott gondnoki tisztségből megválasztott gondnoki tisztségre tartott érdemesnek a gyülekezet.
Ön szerint mi a gondnokok legnehezebb feladata?
A sokféle lehetséges szolgálati terület közül a gyülekezet-presbitérium-lelkész háromszögben folytatott kommunikáció a leginkább az, amely nagy körültekintés igényel. Itt sokszor kell arra törekedni, hogy a különböző meglátásokból a mindenki számára megfelelő megoldást tudjuk megtalálni úgy, hogy közben mindenkire odafigyeljünk.

Ahhoz, hogy ezzel jól tudjak megbirkózni, szükséges, hogy mindegyik résztvevővel sikerüljön minőségi időt tölteni. Ez talán a második legnehezebb: előteremteni a minőségi időt. Valódi összetartó közösség a miénk, így a nehéz helyzetekben is mindig van megértő fül és segítség. Azt gondolom, hogy így sokkal könnyebb a gondnoki teendőket ellátni.
Tudja kamatoztatni világi hivatását a gyülekezeten belül?
A hétköznapokban egy svájci autóipari cég magyarországi leányvállalatát vezetem. Napi munkámban sok az egyeztetés, szervezés és a kommunikációs feladat, illetve a vezetői teendők, nagy a felelősségvállalás.
Ezek olyan gyakorlatok és tapasztalatok, amelyeket nagyon jól lehet alkalmazni akár a gyülekezeten belül is. Akkor is, amikor stratégiát alkotunk, de akkor is, amikor kármentést szervezünk rögtön az árvíz levonulása után, vagy akkor, amikor éppen egyvalakire odafigyelek, vagy nehéz helyzeteket kezelek.
Van olyan igeszakasz a Bibliában, amely leginkább jellemzi önt, vagy amelyet mottójának tart?
Az, hogy jellemez-e, azt inkább a környezetemtől kellene megkérdezni, de számomra fontos az, amit a 34. zsoltár 8–10. verseiben olvashatunk: „Az Úr angyala őrt áll az istenfélők mellett, és megmenti őket. Érezzétek és lássátok, hogy jó az Úr! Boldog az az ember, aki hozzá menekül. Féljétek az Urat, ti, szentjei, mert nem szűkölködnek az istenfélők.”
Mi a hobbija, hogyan kapcsolódik ki?
A lehetőségekhez képest sok időt töltök a szűkebb és a tágabb családommal egyaránt. Sokat mozgok, hajnalban rendszeresen kerékpározom, a hét fénypontja ilyen szempontból a szombat és a vasárnap, amikor a Velencei-tó körbetekerésével kezdem a napot. Sokat segít a feltöltődésben a baráti társaságom, illetve szívesen olvasok is egészen különböző könyveket. A zenehallgatás pedig mindig jót tesz.