Mikor döntött úgy, hogy a lelkészi hivatást választja?

Tizenhét éves voltam. A környezetemben élők észrevették, hogy fogékony vagyok a vallási kérdésekre, és mondogatták nekem: „Belőled úgyis lelkész lesz.” Azonban a tinédzserkori dac azt mondatta velem, hogy lehetek más is. Viszont pályaválasztás előtt álltam, el kellett döntenem, milyen irányba megyek tovább. Ekkor értette meg velem az Úristen, hogy a boldogság nem azon múlik, hogy az ember milyen hivatást választ, sokkal inkább azon, jól érzi-e magát abban, amivel foglalkozik.

Volt más foglalkozás is, amely érdekelte?

Igen, a gimnáziumban például érdekelt a földrajz. Olyannyira benne voltam a tanulásban, hogy már az érettségi éve előtt felvettek a Debreceni Egyetem geográfus szakára. Nagyon szerettem matematikával és történelemmel is foglalkozni, de ezek olyan dolgok voltak, amelyekről úgy éreztem, hogy egy ideig biztosan örömöt szereznek nekem, de hosszú távon nem feltétlenül.

Hová járt teológiára, és utána hogyan alakult az élete?

A Debreceni Református Hittudományi Egyetemen (DRHE) tanultam, majd ösztöndíjat kaptam az Egyesült Államokba, Washingtonba. Ott a helyi teológia mesterszakos hallgatója és a magyar gyülekezet lelkipásztora voltam. Miután hazatértem, beiratkoztam a DRHE doktori iskolájába, és kétszer hat hetet tanultam Heidelbergben is.

Milyen volt az élet Washingtonban? Mekkora ott a magyar közösség?

Meglepően nagy, viszont a távolságok is nagyok. Volt olyan gyülekezeti tagunk, aki három-négy órát autózott azért, hogy eljöjjön az istentiszteletre. Óriási igény volt a részükről arra, hogy magyar nyelven hallhassák Isten Igéjét.

A gyülekezeti szolgálat mellett igyekeztünk arra is odafigyelni, hogy a magyarságunkat több síkon is meg tudjuk élni: olykor a nagykövetséggel közösen is szerveztünk kulturális eseményeket, vagy magyar ételekkel vendégeltük meg a gyülekezet tagjait.