Ez drasztikus!

Tárgyaltuk már e hasábokon, hogy dudvaként szaporodnak napjaink nyelvhasználatában az agresszív tartalmú szavak (kirúg, brutális, horrorisztikus, páros lábbal beleszállni valakibe).

E támadó élű lexémák közé tartozik a drasztikus melléknév. Jelentése elsősorban ez: ’kíméletlen, durva, erőszakos, nyers, alantas’ (magatartás, viselkedés, beszéd), ’erőteljes, túlzó’ (cselekedet). Lépten-nyomon találkozunk vele például a médiában: „drasztikus fogyás”, „drasztikus lépés”, „drasztikus változások”, „drasztikus hidegfront”, „drasztikus kávéárak” stb.

Divatszóként burjánzik a határozóragos változat is: „drasztikusan nő a dohányosok száma a fiatalok körében”; „drasztikusan nő a járatkésések száma Európa légterében”; „drasztikusan nő azon tizenöt éves magyar gyerekek aránya, akik már egyszerű feladatok megoldására sem képesek”; „drasztikusan nőnek a tejtermelők költségei”; „drasztikusan növekszik a kamionosok ellen elkövetett bűncselekmények száma”; „WHO: drasztikusan növekedni fog a demencia”; „drasztikusan csökken a madarak száma”; „drasztikusan csökkenhet a Föld biológiai sokfélesége, ami ugyanolyan fenyegetést jelent az emberiségre nézve, mint a globális felmelegedés” – kiáltja világgá a média.

Mondtuk már itt: az erőszakos jelentésű szavak nemegyszer olyan közlésekben is felbukkannak, amelyekben egyébként nincs szó semmiféle erőszakról, sőt olykor ennek éppen az ellenkezőjéről, pl.: brutálisan kedves; horrorisztikus hiba; embertelen (értsd: bámulatos) énekhang.

A média annyira belejött a „drasztikus” unos-untalan ismételgetésébe, hogy már fel se tűnik, ha akkor is használja, amikor éppen nem kellene: „drasztikusan növeli a szókincset a meseolvasás”; „drasztikusan csökken az üzemanyagok ára”. És: „drasztikusan csökkent az ózonlyuk mérete” – írják, s meg is magyarázzák: „Az Antarktisz fölötti szokatlan időjárás drasztikusan csökkentette az ózonveszteséget szeptemberben és októberben.” Ez utóbbi idézeteket olvasva nagy kérdés: miért is ’kíméletlen’ vagy éppen ’túlzó’ a számunkra, ha valami jó történik?