Reformátusok Lapja

Rovatunk a mindennap közösen olvasott Ige mellé kínál bibliaolvasó és -értelmező útmutatót, emlékeztető gondolatokat és magyarázó lelki táplálékot. Ezen a héten Steinbach József református lelkipásztor, a Magyarországi Református Egyház Dunántúli Egyházkerületének püspöke osztja meg velünk gondolatait.

Nem hiszem, hogy az egyház bármikor igazán híd lehetne az emberek között, hiszen az egyházat maguk az emberek alkotják. A rasszizmus, fanatizmus, szexizmus sajnos az emberi természet része. Az egyház pedig mikrokozmosz, leképeződése és keresztmetszete az emberi valóságnak – hangsúlyozza Wylie Hughes, az Amerikai Presbiteriánus Egyház lelkésze.

Az enyém. A történetem. Visszatekintve látom, mennyiszer vitt tágas térre, mentett meg, gyönyörködött bennem. Visszatekintve látom: ott volt. Velem. Ő nem megszépíti ezeket az emlékeket, hanem ott volt! A nyár és a holnap szabadsága a visszatekintésben, és nem a felejtésben rejlik.

Különleges helyzetben van a Magyarországi Református Egyház: 30 milliárd forint vissza nem térítendő állami támogatásból hatvanhat helyszínen van lehetőség óvodaépítésre és a meglévő intézmények bővítésére. A beruházásoknak köszönhetően több mint háromezer-kétszáz új óvodai hely és csaknem ötszáz új munkahely jön létre.

Amikor felmerül a kérdés, mit tehetünk még, azt mondom: imádkozzunk! Én azért, hogy gyógyuljon meg, ő értem a műtét előtt, hiszen az orvostudományban is van egy pont, amelyen túl már nem tudjuk összefüggésekkel magyarázni a folyamatokat – tudatja Adorján Gusztáv, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Kórházak és Egyetemi Oktatókórház főigazgatója.

Az első parancsolatban a szabadító Isten bemutatkozik nekünk: „Én az Úr vagyok, a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptom földjéről, a szolgaság házából.” Minden további parancsa ebből következik, hogy ő a mi Istenünk, és mi az ő tulajdonai vagyunk. Ez ad erőt, hogy teljesítsük hivatásunkat, és ez ad garanciát arra, hogy velünk van ígérete szerint, vezet és tanácsol az úton.

Az imádság a lélek beszélgetése Istennel, azzal az Úrral, aki magát a lelket teremtette. E belső párbeszédben az ember a Teremtőjéhez fordul, megosztva vele vágyait, kérdéseit, örömeit és fájdalmait. A kommunikáció formája lehet kérés, könyörgés, hálaadás, dicséret, magasztalás. Az imádság e heti gondolatait osztjuk meg, amelyek az Istennel való kapcsolat mélyítésére hívnak.

A Biblia közös olvasása Isten üzenetének mélyebb megértését segíti, közösségi élményt is nyújt, erősítve a hívők kapcsolatát. Az együtt töltött időt gazdagítják azok az elmélkedések, amelyek közös gondolkodásra és párbeszédre ösztönöznek. A heti bibliai szakaszhoz Hodossy-Takács Előd írt jegyzetet, amely értékes iránymutatást ad a szöveg jobb értéséhez.

A történelmi Magyarország legtávolabbi határpontjaihoz stoppolt el Szűcs M. Sándor. A tiszafüredi vallástanár missziós lehetőségként tekintett e közlekedési módra. Az ötezer kilométeres útba, melyen megtapasztalhatta Isten gondviselő kegyelmét és egy román házaspár kedvességét is, hazája iránti szeretetből és a teremtett világ jobb megismeréséért vágott bele.

Mert a keresztyénséget nemcsak filozófiai-ismeretelméleti alapon lehet támadni, mondván, hogy Isten csak fikció, hanem úgy is, hogy el kell venni tőlük a múltjukat. A múlt elvétele úgy történik, hogy új elbeszélést kreál, és be akarja bizonyítani, hogy a keresztyénség múltja semmi más, mint az emberi hitványság története.

Mennyei Atyánk szemében olyanok vagyunk, mint a gyermekek: hiába bukunk el újra és újra, ő hozzánk hajol és magához ölel. Ő megbocsátja a tévedést, a hazugságot, a kételkedést, de a gyilkosságot, a lopást vagy erőszakot is. Azonban nem szabad elfelejteni: fel kell ismernünk a hibáinkat és bocsánatot kell kérnünk értük.

Új barátja jóvoltából részt vett egy evangelizáló csendeshéten, és az igék hatására átadta életét az Úrnak. Szívből hálát adtunk hármasban Istennek. Most már nemcsak azt kértük, hogy segítse tovább a fiatalembert hitben és a mindennapokban, hanem imádkoztunk azért is, hogy ajándékozza meg hozzáillő társsal.

Csendben maradni nem azt jelenti, hogy elhallgatunk valamit, hiszen ez a gyász hallgatása, ha jól értem. S ha még jobban értem, ez a gyász nem Bizánc néhai dicsőségét foglalta fohászba, hanem azt a nyugati kultúrát, amely már-már azt is roppant kegynek tartja, ha múzeumi relikviaként kezelheti a szeretet vallását, amit Krisztus keresztje hirdet.

Lelkészszenteléssel egybekötött ünnepi közgyűlést tartott a Kárpátaljai Református Egyház. A vírushelyzet miatt az eseményt szabadtéren szervezték. A rendhagyó istentiszteleten hat lelkipásztort szenteltek fel. A nyitóáhítaton Zán Fábián Sándor püspök rámutatott: a halál nem győzhet, hiszen maga a feltámadott Úr szól ma is hozzánk.

A filiszteus harcos nép volt. És a karavánút könnyen járható bármilyen sereg számára. – Nem lesz ez így jó – gondolta Isten. – Ha harcba keverednek a filiszteusokkal, még megbánja ezt a nép, és visszatér Egyiptomba. Ezért kerülő úton vezette Isten a népet, a Vörös-tenger felé, a pusztán át. Az Úr pedig előttük ment nappal felhőoszlopban, hogy vezesse őket, éjjel meg tűzoszlopban, hogy világítson nekik, és éjjel-nappal mehessenek.

Először ítéltek oda határon túli magyar aktivistának Jószolgálat-díjat. – Az elismerést nem én kapom, hanem a csapat, akikkel együtt végezzük a Kegyes munkáját. Én felelek a menedzsmentért, az irányításért, de az én érdem mindazoké, akik részt vesznek e munkában – nyilatkozta Sipos József tiszaújlaki és tiszakeresztúri lelkész.

– Éreztetni kell az emberekkel, hogy szükség van rájuk. Mindnyájunkra feladatot bíz Isten. Túl kellene lépnünk azon a sztereotípián, amely szerint a hívő élet kimerül annyiban, hogy vasárnaponként eljövünk a templomba, és meghallgatjuk a lelkipásztort. Ez nem ennyi. Az istentisztelet tulajdonképpen annak a végével kezdődik.