... olyan, mint Mózesnek és népének vándorlása Egyiptomból az ígéret földje felé. Hasonlóságot és párhuzamot láthatunk abban, ahogyan Isten életünk egy pontján megszólít, feladatot ad, útnak indít, és emberi vezetőkön keresztül irányít, hogy segítse fejlődésünket, emberré és néppé, nemzetté érlelődésünket.

Az első hatalmas állomás a Sínai-hegy, a puszta, az a szent hely, ahol a Teremtő először megmutatta magát Mózesnek, és azzal a hatalmas feladattal bízta meg, hogy hozza ki, szabadítsa meg népét a rabszolgalétből. Ilyen nagy megbízatást persze mi nem kapunk, de Mózes küzdelme, ahogyan megbirkózik az emberfeletti hivatásával, kicsiben mégis ismerős.

A vándorlás első szakasza három hónapig tartott, de már akkor föltört a zúgolódás és elégedetlenség az emberekben a körülmények, az éhség és szomjúság miatt. Mi lesz velük? Megkapták a szükséges eledelt minden napra, éppen annyi mannát és vizet, amennyi kellett, de a régi félelmek és a mindig új kétségek gyötörték a népet. A szent hegy lábánál lesátoroztak, ott Isten szövetséget kötött velük, kijelentette akaratát, az élet igéit, a tíz igét és parancsolatot. Mózes elmondja, közvetíti a népnek: ez az a rend, amely szabályozza és védelmezi életünket és kapcsolatainkat.

Az első parancsolatban a szabadító Isten bemutatkozik nekünk: „Én az Úr vagyok, a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptom földjéről, a szolgaság házából.” (2Móz 20,2) Minden további parancsa ebből következik, hogy ő a mi Istenünk, és mi az ő tulajdonai vagyunk. Ez ad erőt, hogy teljesítsük hivatásunkat, és ez ad garanciát arra, hogy velünk van ígérete szerint, vezet és tanácsol az úton.

Messze nem látszik még a cél. A táborhelyen kitör a türelmetlenség és bizalmatlanság, mert Mózes hosszú időre újra fölmegy a hegyre, és elbizonytalanodnak az emberek, hogy egyáltalán visszatér-e még. Áron van kéznél, a másik vezető, hogy csináljon valamit, készítsen nekik kézzelfogható, látható istent, egy aranyborjút, akit ünnepelhetnek, maguk előtt vihetnek. „Mert nem tudjuk, hogy mi történt ezzel a Mózessel, aki felhozott bennünket Egyiptomból.” (2Móz 32,1) Hát eddig tartott, ennyit ért Mózes vezetői szerepe? Sokat tett értük, közbenjáró volt a fáraónál és Istennél.

De mit lehet tenni, amikor nincs látható, megfogható bizonyíték Isten jelenlétére és segítségére? Mózes eltűnt. Olyan isten kellene, amilyen Egyiptomnak és más népeknek van. Ki a hibás? Ki a felelős a bálványokért? A szabadság útján rettenetes a kísértés, hogy visszatérjünk a megszokott rosszhoz.