„Filózik” a szolin…

Beszéltünk már e hasábokon arról: a filozófia (magyarul bölcselet) tudomány. Ennélfogva tanácsos meghagyni e szót az eredeti értelmében. Ennek ellenére a társalgási és a médianyelv unos-untalan használja, túlontúl jelentésbővítő módon. Mulatságos, sőt nevetséges közlések születnek így. Például egy „tizenhét éves lány filozófiája: légy mindig mindenben őszinte”; egy úgynevezett celeb „filozófiája: a főiskolásokra ráfér az egészséges étel”.

Ugyanez az intelem vonatkozik a szó rövidített változata, a filó használatára. Még elfogadhatónak gondoljuk például a következőket: „filózás az élet apró, de jelentős dolgairól”; „A kisgyerekek folyamatosan filóznak. Később, ha szerencséjük van, meg tudják fogalmazni, és ha még szerencsésebbek, válaszokat is kapnak”; „azon filózik, neki mi is a helye az élet körforgásában”.

Ám az alábbi mondatok, mondatrészletek – a nagyigényű szóhasználat okán – mosolykeltően pontatlanok: „sokat filóztam, hogy nem lövetni, hanem szúratni kéne” a fülbevalót; „Nem filózik rajta, mit egyen másnap”; „hazafelé azon filóztam, mit is készítsek” a szép brokkolifejekből; „Egy hónapig filóztam azon, hogy vágjam-e le a hajamat, vagy menjek el fodrászhoz, vagy növesszem meg”; „Most aztán a fél világ azon filózik, hogy szerződése lejárta után hová mehet jövő nyáron az argentin futballista”; „Hű, de sokat filóztam, hogy kirakjam-e ezt a fotót!”; „Nekem már nincs műkörmöm, és szoktam filózni, hogy legyen-e újra, de mindig arra jutok, hogy nem lesz”.

Ha ezeket kiváló honi filozófusaink valamelyike, példának okáért Fülep Lajos, Hamvas Béla vagy Karácsony Sándor olvasná, lehet, irigység emésztené őket: ekkora gondolatok hogy nem jutottak eszükbe…

De félre a tréfát! Ne „filózzunk”, pontosabban ne habozzunk! Inkább cseréljük ki megfelelő szinonimákkal a filózik igét. Például: rágódik, tétovázik, ötletel, töpreng, tűnődik, eszébe jut, eszébe villan, töri a fejét, hezitál, vívódik és így tovább. És akkor mindjárt pontosan használtuk a szavakat.