Hetvenöt évvel ezelőtt, 1945. augusztus 2-án jelent meg a potsdami konferencia zárónyilatkozata. Az amerikai elnök, a brit miniszterelnök és a szovjet diktátor tanácskozásán eldöntötték Európa és a világ sorsát. Ultimátumot adtak Japánnak, amely államot az elutasító válasza után az Amerikai Egyesült Államok vezetése két atombombával büntette. Európa sorsa pedig a végletes megosztás lett. Habár az nem kétséges, hogy a náci vezetőket a háborús bűneik miatt felelősségre kellett vonni, az már kérdéseket vet fel, hogy mi szükség volt nemzetek kollektív büntetésére. A záródokumentum 13. fejezete szerint Magyarországról is ki kellett telepíteni a német nemzetiségűeket. Vagyis olyan magyar állampolgárokat, akik évszázadok óta értéket teremtettek az országban, és hazájuknak tekintették a Kárpát-medencét.

Milyen okok váltották ki ezeket az érthetetlen döntéseket? Az egyik biztosan a harag volt. Nem a bűnre tekintettek, hanem a bűnösre, sőt olyanokat is megbélyegeztek, akiknek sem a bűnösökhöz, sem az elkövetett bűnökhöz nem volt közük. A nagyhatalmak haragja után pedig újabbak következtek – a harag haragot szült.