Mikor és hogyan került először kapcsolatba a soroksári gyülekezettel?

Mondhatni beleszülettem. Apai nagyapám templomépítő presbiterként szolgálta az egyházat, majd nagymamámmal együtt egyházfiként tevékenykedett. Édesapám is oszlopos tagja volt a közösségnek, habár a munkája mellett nehezen tudott időt szakítani a gyülekezeti feladatokra. Jómagam a templom kertjében nőttem fel, ott játszottunk az öcsémmel, és minden vasárnap hallgattuk Galambos „tiszi bácsit”. A konfirmálás és a nősülés után, élsportolóként kevesebbet foglalkoztam a hittel. Harmincéves korom körül éreztem, hogy nem bírom az élet súlyát. A sportból adódóan egészségi problémáim voltak, és fiatalon lettem Soroksár első alpolgármestere. E felelősség nyomasztott, túlhajszolt életet éltem, ami a család rovására ment. Ekkor tértem haza újra, igazán a gyülekezetbe.

Mit jelent önnek a gyülekezeti szolgálat?

Elhivatottság, kötelezettség és élmény. Elhivatottság, mert erre meg kell érni, fel kell ismerni a szolgálatban rejlő örömöket, amelyeket mások által tapasztalhatunk meg. Kötelezettség, hiszen annyi mindent köszönhetek a gyülekezetnek, a református egyháznak, hogy kötelességemnek érzem a szolgálatot. Ma már a gondnoki feladatokat is ellátom, sőt az egyházmegyei tanácsba is beválasztottak, így ott is számítanak a munkámra.

Köszönet illeti Takaró Tamás esperest, aki már régóta bízik bennem, az ő terelgetése, tanácsai a polgári életemben is meghatározóak voltak. Végül, de nem utolsósorban élmény: mert látni lehet az embereket, amint a hit felé fordulva megtapasztalják Isten kegyelmességét és szeretetét.

Honnan merít erőt, ha mélyponton van a hitében?

„Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem.” (Fil 4,13) Ez volt a konfirmálási igém, és ezt vallom, amikor fáradt, kimerült vagyok – nem csak fizikai értelemben. Hiszem és vallom, hogy az Úr csak olyan feladattal bíz meg, amelyet képes vagyok teljesíteni. Ez minden ember számára más és más. Van, akinek kevesebb terhet kell cipelnie, és van, akinek több nyomja a vállát. Én talán sokat vállalok, de amíg bírom erővel, addig lelkiismeretesen végzem el a tennivalókat.

Melyik szó jellemzi a legjobban, és miért?

Sok pozitív és negatív jelzővel is illettek már. Nem vagyok álszerény, de öntelt sem vagyok. Kitartó, a munkában következetes és családszerető vagyok. A család a legkisebb egység a mai magyar társadalomban, amely nélkül lehetetlen létezni.

Nehézséget okoz összeegyeztetni a gondnoki szolgálatát a polgármesteri tevékenységével?

Rendkívül összetett egyszerre a település vezetőének és a gyülekezet világi vezetőjének lenni. Barta Károly lelkipásztorral jó együttműködésben végezzük a feladatainkat. Az időt be lehet és kell is osztani, hogy mindenre jusson belőle – nem csak vasárnap. El sem tudnám képzelni, hogy ne szolgálhassak, bármi legyen is a munkám. Hálás vagyok, hogy annyi erőt kapok, hogy talán még adni is tudok belőle. De mindez család nélkül elképzelhetetlen lenne. Görögkatolikus feleségem mindenben mellettem és a gyülekezetünk mellett áll. Együtt szolgáljuk az Urat, az egyházat és a gyülekezetet.