A koronavírus-járvány szerte Magyarországon és a Kárpát-medencében, így Kárpátalján is megbolygatta a megszokott életmódunkat. Fel tudtak készülni a nehezített körülményekre?

Amikor az év elején felröppent a hír, tudtuk, hogy a koronavírus előbb-utóbb el fogja érni Európa keleti részét – így minket is. Március közepén Ukrajna be is jelentette a karantént. Itt is megszűnt a járóbeteg-ellátás, csak a sürgősségi ellátórendszer működött. Így csaknem két hónapig mi sem rendeltünk. Persze a telefon működött, a betegek kerestek minket, és többek között azt a kérdést is feltették, hogy létezik-e a vírus. Hiszen a legtöbben nem hallottak megbetegedésről a környezetükben. Azonban április végéig mindenki betartotta a karantént.

De mivel nem történt jelentős változás a betegség terjedésében, nem lettek tele a kórházak fertőzöttekkel, nem volt tömeges elhalálozás, lassacskán lehűlt a kezdeti hév, az ország vezetése is enyhített a szigorításokon. Az emberek egyszerűen ráuntak a helyzetre, és elindultak az üzletekbe, a piacokra. Az egymásra vigyázás pedig finoman szólva sem volt a legerősebb erényünk: alig viselt valaki maszkot, őket is megszólták. Lazult a fegyelem, és talán ez volt a legnagyobb baj, mert májusban rohamosan nőni kezdett a fertőzöttek száma. De a teljes zárlat tarthatatlan volt, így a központban május óta – szigorú óvintézkedések mellett – dolgozunk.