A keresztyén üzenet lényege, hogy egységes magyarázatot ad az emberi lét alapvető kérdéseire. Ezek a kérdések sokféle formában, de mindig ugyanarra az alapvető problémára vonatkoznak: vajon lehet-e a világ, s benne az emberi sors alakulására nézve valamiféle egységes rendező elvet találni? Magyarán, hogy lehet-e a létezők átláthatatlan forgatagában valamiféle célirányultságot felfedezni.

Mondhatjuk-e, hogy noha a dolgok mozgása sokszor kaotikusnak tűnik, mégis van valamiféle végső cél, amely felé az univerzum halad? Értelmes kérdés-e egyáltalán a „mivégre?”, vagy pusztán az emberi tudat kényszeres igénye, amely szeret a dolgok mögött valamiféle célt feltételezni?

Vannak nézetek, amelyek azt állítják, hogy a világ mögött valamiféle végső célt feltételezni illúzió. Szerintük ez csupán – görög eredetű szóval – a teleologikus gondolkodás sajátossága (a telosz célt jelent). Nem lehet a dolgok értelmét úgy magyarázni, hogy feltételezünk egy végső célt, s eme célra úgy tekintünk, mint valamiféle végső rendezőelvre, amelynek minden alá van rendelve. A teleologikus világmagyarázat tehát eleve téves, mert a dolgok értelmét nem lehet egy végső célra visszavezetni, mert ilyen cél nem létezik.