„Semmi esetre sem maradok el egyetlen helyről sem, ahol a vidékieknek megjelenni illik, hogy a fővárosi életet Szent István napján tanulmányozzák” – mondta Szindbád régi ismerősének, amikor több esztendő után, 1931-ben ismét a régi, szép Budapestre érkezett. „Lemegyek a budai forrásokhoz is, ahol ingyen lehet Szent Istvánkor megfürödni. Felmászok a Városligetben a virslivel koszorúzott póznára, és részt veszek a lepényevésben is, amelynek közepébe egy körmöci arany van belesütve.

Felmászok a Gellérthegyre, hogy közelről láthassam a tűzijátékot. Viszek fáklyát a kezemben, amikor fáklyásmenetet rendezünk a Vár alatt” – sorolta önérzetesen Krúdy legendás hőse augusztus 20-ai programjait. Amelyek között tehát már akkor is elmaradhatatlan látványosság volt a gellérthegyi tűzijáték.

Aligha van olyan magyar széles e világon, aki ne tudná, hogy augusztus 20. nincs tűzijáték nélkül. Már a reformkorban rendeztek különféle tűzijátékokat Szent István napján, amelyet 1891-ben nyilvánított a magyar képviselőház hivatalos állami ünneppé és munkaszüneti nappá.

A Rákosi-rezsim cinikusan államalapító királyunk napjára helyezte a sztálini mintájú „népköztársasági alkotmány” ünnepét, a tűzijátékot pedig áttette április 4-ére, Kádárék azonban az 1960-as évek közepétől ismét engedélyezték az augusztus 20-ai tűzijátékot.