„Az a négy év, amelyet Emma néni keze alatt töltöttünk, meghatározó volt számunkra. Igazi nevelő volt. Rajongva szerettük, s az óraközi szünetekben minden ujján csüngött egy-egy kislány, a többiek pedig meleg kendője szélébe kapaszkodtak, míg végigment a tanáriba vezető folyosón” – emlékezik egyik tanítványa Czucza Emmára. Az első világháború után Erdélyből a Dunántúlra került egyedülálló tanítónő nem mindennapi tartású, lelkierejű, pedagógiai érzékkel és felkészültséggel rendelkező hölgyként él a pápaiak emlékezetében. Búcsúzását családjától, szenvedéssel, bizonytalansággal és reménnyel teli utazását, talpra állását a városi könyvtár által kiadott naplóiból ismerhetjük meg.