Tóth Károly

Életüket, munkájukat, szabad óráikat szentelik oda Istennek, a református egyháznak és gyülekezetüknek. Öt kérdés – öt válasz rovatunkban hétről hétre lelkipásztorokat, gondnokokat és presbitereket mutatunk be. Ezúttal Tóth Károlyt, a Mezőörsi Református Egyházközség gondnokát.

Ötvenhét éves, harminc éve házas, két gyermek édesapja. Korábban bátyja, Tóth Sándor is gondnoka volt a mezőörsi gyülekezetnek, míg nővére, Horváth Tivadarné Tóth Ágnes jelenleg is a Péri Református Egyházközség gondnoka.

Mi volt az első meghatározó emléke Istennel vagy a református egyházzal kapcsolatban?

1963. március 10-én születtem Győrben. Már megkeresztelve hoztak haza Mezőörsre, a szülői házba. Családunk régi, nagy református família. Szüleim fontosnak érezték, hogy vallásos nevelést kapjak. Első élményeim az istentiszteletek és a hittanórák, amelyeket Mátyás Lajos esperes úr tartott, aki majdnem negyven évig szolgált Mezőörsön. Örömmel emlékszem a szentestékre, amikor zsúfolásig megtelt a templom, a mendikálásokra, amikor házról házra jártunk, és elvittük a családokhoz a karácsonyi örömhírt.

Több mint egy évtizede áll helyt gondnokként. Milyen tapasztalatai vannak?

Szőke Barnabás lelkész úr felkérésére lettem a gyülekezet gondnoka tizenegy évvel ezelőtt. Ekkor nagy megtiszteltetés ért: Steinbach József püspök úr és Huszár Pál főgondnok úr előtt tettem esküt. Nem volt egyszerű a munkám mellett végezni a szolgálatot, hiszen Győrben dolgoztam egy internetszolgáltató cégben műszerészként, és ez néha a hétvégéket is lefoglalta. Egyházközségünk immár öt intézményegységből álló szeretetotthon fenntartója, amelyet a közeljövőben szeretnénk tovább bővíteni. Az óvoda átvétele óta pedig még több, a gondnoki szolgálattal összefüggő feladatot kell megoldani.

Most már főállású gondnok. Mit jelent ez pontosan, és mit változtatott a feladataiban?

Harminchat év után munkahelyet váltottam, és 2019 májusától a gyülekezet főállású gondnoka lettem. A feladatok az egyházi óvoda és a szeretetotthonunk karbantartási munkáira, a működésükkel kapcsolatos feladatokra, az idősek és gyermekek szállítására, majd a hamarosan épülő új óvoda és bölcsőde építésének felügyeletére is kiterjednek.

Tóth Károly Fotó: Polgár Szilárd

Habár ez nem változott, de még most is megtiszteltetés és öröm számomra, hogy gyülekezetünk örömteli és életfontosságú eseményein – keresztelőkön, konfirmációkon, esküvőkön – köszönthetem az ünnepelteket, és átadhatom gyülekezetünk ajándékait, az emléklapot és a Bibliát.

Van olyan Ige, amely nagy hatással volt önre?

Három olyan bibliai ige is van, amely fontos számomra. 1975. március 30-án konfirmáltam. Az emléklapon található ige meghatározó lett az életemben és a gondnoki szolgálatomban is: „… igyekezzenek jó cselekedetekkel elöljárni azok, a kik Istenben hívőkké lettek.” (Tit 3,8) A sok munkához erőt ad a fiam konfirmációi emléklapján szereplő ige is: „De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el.” (Ézs 40,31) Egyházam és gyülekezetem iránti elkötelezettségemet a következő Ige fejezi ki leginkább: „Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját.” (Jel 2,10)

Mi a hobbija, hogyan kapcsolódik ki?

Vasárnaponként a templomban feltöltődöm Isten igéjével. Kikapcsolódás még számomra az úszás, a kirándulás, az olvasás. Szeretek főzni, feleségemnek besegíteni a vasárnapi ebéd elkészítésében is, hogy mindketten ott tudjunk lenni az istentiszteleteken. A presbiteri gyűlések utáni vacsorát is együtt készítjük el.