... lázadása című könyvében (alcíme: Ismerd meg a stresszbetegségeket, Libri Kiadó, 2019) Máté Gábor orvos azt fejti ki részletesen, több eset ismertetésével, hogy a lélek elnyomása és az érzelmek elfojtása megbetegíti a testet. A magyar származású tudós saját és mások kutatásai alapján arra az álláspontra jut, hogy a legtöbb betegség a gyermekkorban átélt negatív élményekre vezethető vissza. Családorvosként több mint húsz évig foglalkozott pácienseivel, és rengeteg beszélgetés, felmérés alapján elemezte az élettörténetüket. Végstádiumban lévő betegek között is dolgozva sokak történetével igazolja, hogy a krónikus betegségek és a rákos megbetegedések többsége pszichoszomatikus alapon alakul ki az emberekben. A magány, a stressz és az arra adott érzelmi reakciók erősen befolyásolják az ember immunrendszerét és egészségi állapotát. Így a szüleinktől, elődeinktől örökölt hajlam egyes betegségekre sokkal kevésbé számít, mint az életszemlélet, a hit, a múltból hozott emlékek és késztetések.

A nyugati orvoslás még ma is különválasztva vizsgálja a testet, sőt az egyes testrészeket, szerveket is, nem figyelve az egész emberre, életkörülményeire, lelkiállapotára, kapcsolatrendszerére. Az orvostudománynak azonban kialakult egy új területe, az úgynevezett pszichoneuroimmunológia, amely az ember lelki és testi kölcsönhatásait, érzelmi és fiziológiai állapotát egységbe foglalva vizsgálja.

A szerző Selye János ismert tanulmányára és munkásságára is hivatkozik, aki azt tanította, hogy a jó fajta stressz mozgásba és lendületbe hoz, elősegíti az aktivitásunkat, a megküzdési kedvünket, érzelmeink kifejezését, de ha túl sok feszültséget okoz, akkor megfélemlít, és éppen az ellenkezőjét okozza. A veszélyérzet, a veszteségtől való félelem – főként a szeretet elvesztésének kockázata – és a bizonytalanság tartós fennállása akadályoz, lebénít és megbetegít. Fontos tehát, hogy az ember ne tagadja le a negatív érzelmeit, a haragot, dühöt és a félelmet, hanem ismerje fel azokat, fejezze ki, és szabaduljon meg tőlük.

„Míg hallgattam, kiszáradtak csontjaim, egész nap jajgatnom kellett. Mert éjjel-nappal rám nehezedett kezed, erőm ellankadt, mint a nyári hőségben. Megvallottam neked vétkemet, bűnömet nem takargattam. Elhatároztam, hogy bevallom hűtlenségemet az Úrnak, és te megbocsátottad bűnömet, amit vétettem. Ezért hozzád imádkozzék minden hívő, amíg megtalálhat. Ha nagy vizek áradnak is, nem érik el őt. Te vagy az oltalmam, megóvsz a bajtól, körülveszel a szabadulás örömével.” (Zsolt 32,3–5)