Az elmúlt hetek történéseiről, az adományozás mögötti hozzáállásról és a Magyar Református Szeretetszolgálat (MRSZ) őszi terveiről is beszélgettünk az alapítvány kuratóriumának elnökével, Oláh István lelkésszel.

Mozgalmas hetek állnak az MRSZ mögött. Lezárult a Radírozzuk ki a különbségeket! elnevezésű tanszergyűjtési akció, elkészült az új logisztikai központ Ebesen, és milliós értékben osztottak ki higiénés adományt huszonöt intézmény között. Mi alapján döntenek arról, kinek segítenek?

Egyrészt fontos a személyes kapcsolat. Az MRSZ sok gyülekezettel, intézménnyel tartja a kapcsolatot az egyházon belül és azon kívül is. Megpróbálunk minden, a látókörünkbe kerülő rászorulónak segítséget nyújtani. De az elsődleges partnerek alapvetően a gyülekezetek és a református intézmények. Mivel az országban több helyen van irodánk – például Budapesten, Debrecenben, Szegeden, Vásárosnaményban és Ózdon –, leginkább innen jönnek be az információk arról, hogy kiknek segíthetünk, és mire van szükségük. Természetesen engem is gyakran megkeresnek személyesen, telefonon vagy e-mailben lelkészek, intézményvezetők, hogy támogassuk őket vagy a gyülekezetük egy-egy családját. Arra is van példa, hogy az utcáról térnek be hozzánk segítséget kérni, amikor meglátják az irodánk falán a táblát. A nemrég lezárult tanszergyűjtési akciónkban is voltak olyan családok, akik személyre szabottan kaptak csomagot, mert korábban jelezték, hogy pontosan mire lenne szükségük.

Eddig is volt tanszergyűjtési akciója az MRSZ-nek, most nevet is kapott. Miért érezték fontosnak, hogy elkereszteljék?

Szerettük volna szemléltetni, érzékeltetni azt, hogy mi a célja ennek a programnak. Mert az, hogy tanszert gyűjtünk, mint sok más szervezet az országban, nem fejezi ki a lényeget: egyenlő eséllyel elkezdeni az iskolát. Célunk, hogy azok a gyerekek, akik családjukkal nehéz anyagi helyzetben vannak, ugyanúgy tudják elkezdeni a tanévet, mint akik olyan háttérből jönnek, ahol meg tudják nekik teremteni az iskolakezdés feltételeit. Ne a különbségek legyenek meghatározók. A gyerekek folyton méregetik egymást: neki milyen menő táskája vagy tolltartója van, ő pedig egy nejlonzacskóban hozza be a ceruzáit. Vagy éppen azt, hogy neki nincs cipője, mert aznap a testvére indult el hamarabb az iskolába, és ő vette fel. Szeretnénk, hogy ezeket a különbségeket adományainkkal segítsük kiradírozni az új tanév kezdetén, és minden szükséges eszköz a gyermekek rendelkezésére álljon.

Milyen eredménnyel zárult a program?

Hivatalosan július közepén indult és augusztus 31-én zárult az adománygyűjtés, de már a tanév végén meghirdettük, hogy ne a padlásra kerüljön a már nem használt tanszer. Idén százötven jó állapotú iskolatáskát, sok tolltartót, tornazsákot, egyéb iskolaszert és negyvenezer füzetet is kaptunk az adományozóktól. Az adomany.jobbadni.hu oldalunkon meghirdetett felhívásra 1,2 millió forint érkezett. A beérkezett tárgyi és pénzadományok összértéke megközelíti a nyolcmillió forintot.