A megnyitón Adamik Tamás klasszika-filológus köszöntő szavait – távollétében – a művész Katalin nevű testvére tolmácsolta. A kiállított negyvenhét festmény és grafika – tehát a teljes kiállítási anyag – egységes egészet mutat, mert ahogyan a cím is sugallja, a témaválasztás alapja a szakralitás, a Krisztusban az embervilágba lehajló Isten üzenete. B. Tóth Klára műveiben szívesen fejezi ki és sajátos módon ábrázolja a mozgást, amely számára kétirányú, egyrészt a lehajlás, mint a kiállítás címadó művén, másrészt az ember fölemeltetése, például Az utcanép apoteózisa című festményen.

Adamik professzor néhány alkotást közelebbről is méltatott, így például a Kereszthalász című grafikát, amelyen a halász képébe képzelhető az igaz halász Jézus Krisztus, amint a bűn fullasztó közegéből kimenti az övéit, de gondolhatunk a tanítványra is, akit Jézus emberhalászatra hívott el. A címadó mű – Lehajlás a Földért – az egész teremtettségért lehajló Krisztust ábrázolja. Az Emlékharangok című festmény, az erdélyi Somkerék 14. századi templomának égre tükröződő képe a fogyó, mégis élő református közösség lelki lenyomata. Ez a kép a somkeréki festőtáborban készült.