Nem is gondolnánk, hogy milyen óriási jelentősége van ennek a parányi szócskának: mégis. A jelentése így summázható: mégis megtörténhet az, ami eddig nem történt meg. Ilyen volt Simon Péter csodás halfogása is, amely ugyancsak ezen a mégisen múlott, mert kivetette a hálókat fogásra, jóllehet reménytelennek tűnt a nappali halászat. Azonban ha Simon nem mondja ki ezt a bűvös szócskát, és nem hallgat Jézus szavára, akkor bizony elmarad a csodás halfogás. Mert csodák csak ott születnek, ahol ki tudják mondani: mégis.

Mert a csoda definíciója ugyancsak ennyi: mégiscsak megtörténhet az, ami eddig nem történt meg. A csodák azonban nem sült galamb módjára érkeznek hozzánk, hanem Isten és ember együtt munkálkodása révén. Lásd a kenyérszaporítást, amelybe Jézus a tanítványait is bevonja. A csodák lényege elsősorban a bensőségességükben van, mivel a lélek legbelső bugyraiban hatnak, a mégis kimondására ösztökélnek. Elhitetik velünk, hogy mégis megtörténhet az, ami eddig nem történt meg az életünkben. Nem is olyan könnyű elhinni ezt, hiszen a csodás mégisek előzménye mindig valamiféle kudarc. Simon Péterék egész éjjel halásztak és nem fogtak semmit. Mi nem vagyunk halászok, de velünk is megtörtént már, hogy kudarc ért bennünket. Mindenki maga tudja, hogy az álmai, a tervei mennyire váltak valóra vagy mentek füstbe, a fáradozásának mennyi eredménye van. Egy bizonyos, hogy a csodákat mindig valami hiátus vagy kudarc előzi meg, legyen az betegség vagy más mélypont az életünkben.

Ilyenkor nagy a kísértés arra, hogy kimondjuk: elhagyott az Isten, magamra maradtam egészen, miként Krisztus a kereszten, aki szenvedésében így kiáltott: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?” Azonban később, a halála előtt nagy fájdalmak között így imádkozik: „Atyám, a te kezedbe teszem le az én lelkemet!”, mert újra átéli az Isten közelségét, a „velünk az Isten” csodáját. Simon Péter a maga kudarcával is istenközelbe kerül, amikor Jézus beszáll a hajójába. Ha mélységben vagyunk és kiáltunk, akkor Isten irgalmával, Jézus Krisztussal találkozhatunk, az ő szavát hallhatjuk.

Sokszor szenvedünk hajótörést, hiábavalónak tűnik a reménységünk, az akarásunk és a szeretetünk, ezért abbahagyjuk azt, amit jó szándékkal elkezdtünk. Jézus arra biztat bennünket, hogy ne hagyjuk abba a jót, amire vállalkoztunk, hanem vessük ki a hálónkat újra. Sokszor nem logikus ez az újratervezés, Péter számára sem volt az, de csodák csak az engedelmesség ösvényein járva születnek. Azonban az igazi nagy csoda nem a zsákmány, a sok hal, hanem a találkozás Krisztussal és önmagunkkal. Ebben a találkozásban végre önmagunkra találhatunk, és bűnös emberből Isten áldott gyermekévé, Jézus tanítványává válhatunk, félelem helyett bizalommal fordulhatunk Isten és az emberek felé. 