Párbeszédjel kerestetik

Riporter kerestetik. Hagyományos, emlékezetes televíziós vetélkedősorozat címe volt ez. Sajnos, ma már nem szerveznek hasonló nívójú efféle versenyt, ám a címében emlegetett, egyre ritkábban használatos úgynevezett szenvedő igealak (amely azt fejezi ki, hogy az alany nem maga cselekszik, hanem mástól kiinduló cselekvés tárgya), nevezetesen a „kerestetik” – sokaknak máig e műsorfolyamból ismerős.

Nem valami jó hír, hogy riporter már nem kerestetik… Ám például a riporter, valamint az interjúkészítő által is alkalmazandó írásjel, az úgynevezett párbeszédjel – változatlanul – kerestetik. Sok újságíró (és újságba író) ugyanis leszokott a használatáról. Pedig írásjeltévesztésként tekinthetünk a sajtónak arra a felkapott gyakorlatára, hogy a nyilatkozatok szövegei a párbeszédjeles (ez formailag egyezik a gondolatjellel) nyitás helyett idézőjel között szerepelnek. Ennek – nem meggyőző – magyarázataként rendre az hangzik el, hogy így világosan elkülönül a megszólaltatottak szövege az újságíróétól. Igen, de el lehet választani új bekezdéssel vagy más tipográfiai megoldással is az újdondásznak és interjúalanyának a mondatait. A ma egyébként is divatos idézőjelet tartsuk meg arra, hogy klasszikusaink szövegeit citáljuk! (Effélét a kellőnél jóval ritkábban tesz a sajtó!)

Derék vállalás, sőt kötelező az újságban közreadni a legkülönfélébb közérdekű kérdéseket, ügyeket, de kissé furán – sőt mulatságosan – hat, ha az új szemétlerakó hely kialakításáról, a szennyvízcsatorna létesítéséről, a járdaépítésről vagy más köznapi eseményről, jelenségről tett nyilatkozatot ugyanaz az írásjel nyit és zár, mint példának okáért egy-egy évfordulós Csokonai- vagy Ady-citátumot. Fontos ez is, lényeges az is, de a jelenbeli, bármilyen témában adott interjút, a beszélgetést párbeszédjellel kezdve, a régebbi és kortársi irodalmi művekből, tudományos alkotásokból származó gondolatokat, szállóigéket idézőjelek között ízléses és tanácsos tálalni.