... az életünk, nem túlzás azt állítani, hogy életveszélyben vagyunk. Egy világjárvány árnyékában élünk hat hónapja. Az elején megijedtünk, visszahúzódtunk otthonainkba, óvatosak voltunk. Engedelmeskedtünk az egészségügyi előírásoknak, intéseknek, kényszerű bezárkózásnak. Vállaltuk a fölismert szükségszerűséget önkéntesen, mint szabad emberek. Megtanultuk, gyakoroltuk G. W. F. Hegel német filozófus híres tételét: a szabadság nem más, mint felismert szükségszerűség. Azután föllélegeztünk, mert hazánkban elmúlt a közvetlen veszély. Élveztük a nyári szünetet, a találkozások örömét, hogy közel mehetünk egymáshoz, megölelhettük azokat, akiket szeretünk.

Most nehéz visszaszokni, komolyan venni, hogy ismét nagy a baj. A fertőzöttek száma jóval nagyobb, mint amiről korábban hallottunk. Fokozott óvatosság kellene. Többféle módon viszonyulunk a helyzethez. Vannak, akiknek mintha elegük lenne már. Túl sok kibeszéletlen, csatornázatlan feszültség gyűlt föl bennük. A nemzetközi híreket hallva is ezt tapasztaljuk. A világ több pontján, nagyvárosokban tömegek tüntettek a bevezetett egészségügyi szabályok és hatósági intézkedések ellen. Agresszív indulatok szabadultak el fékezhetetlenül a szabadság korlátozása miatt. Ki és mi ellen lázadnak és harcolnak? És mi a cél? Szinte mindegy. Elmaradtak a szokásos tömegrendezvények, valahol ki kell tombolni magukat.

Mások pánikba estek. A rémület és bizonytalanság eluralkodott rajtuk. Nem lépnek ki az otthonukból, várják, hogy mások gondoskodjanak róluk. Szigorúbb büntetést követelnek mindenkire, aki nem tartja be a törvényt. Ne a gazdasági szempontok döntsenek, amikor az életünkről van szó! Sokan fásultak, belefáradtak az önvédő életstílusba, bénultan várják, hogy mi vagy ki mozdít ki minket. És vannak, akiknek feltámadt az életkedvük, és most nem a maguk szokott keserveivel foglalkoznak, hanem másokéval. A legtöbben próbálnak úgy élni, mintha nem volna járvány. Megszoktuk? Mindent meg lehet szokni? Lehet együtt élni a veszéllyel, mint a háborúk lövészárkaiban a katonák, ahol senki nem tudhatja, kit mikor talál el egy lövedék.

Mi a helyes magatartás a második hullám idején? Különbözőképpen viselkedünk, és itt is megmutatkozik, hogy kiben mi lakik, félelem vagy reménység. „Ne quid nimis!” – ez a közmondás kísér engem a gimnáziumi latinórákról. „Semmit se túlságosan!” Azaz légy mértékletes, semmit ne vigyél túlzásba! Légy józan! Ez a figyelmeztetés pedig elvezet az igéhez: „Legyetek tehát bölcsek és józanok, hogy imádkozhassatok.” (1Pét 4,7)