... olyan agyonhasznált, lejáratott fogalommá vált, mint a szeretet. Úton-útfélen mindenki hivatkozik rá, gyakran a saját kényelmére és céljaira felhasználva emlegeti. Pedig a szabadság élményét először belsőképpen, a lelki, szellemi életünkben történő felszabadulásban kell elérni, átélni, azután annak alapján dönteni és cselekedni. Előbb az élmény van – azután lehet elindítani a külső szabadságharcot, ha szükséges, ha itt az ideje, ha megértünk rá.

Hatalmas ereje van ennek a két szónak: „Minden szabad…” (1Kor 10,23) A legtöbb ember itt meg is áll, és nem olvassa tovább a figyelmeztetést, mert az korlátozná, és akkor már nem is olyan végtelen a lehetőség. Pedig fontos a szöveg folytatása és környezete: „Minden szabad, de nem minden használ. Minden szabad, de nem minden épít.” A szabadság szent cél? Létélmény, élettér? Fenyegető lehetőség, amelytől félünk, mert felelősséggel jár? Farkas József igehirdetőnktől hallottuk többször a figyelmeztetést: az elkötelezettség nélküli liberalizmus a nihilbe vezet, márpedig aki semmiben sem hisz, az építeni nem tud, csak rombolni. Az ember mindentől megszabadulhat, de önmagától és bűneitől nem tud. A valódi szabadságról János evangéliumában beszél Jézus: „Ha a Fiú megszabadít, valósággal szabadok lesztek” (Jn 8,36.) Tehát a Jézus Krisztusnak elkötelezett hívő ember lehet igazán szabad, egyébként a szabadság tele van kísértéssel, csábító lehetőségekkel. Akkor nem tévedünk el, ha önként választunk magunknak vezetőt, aki a szabadság útjain vezet.

Nagy divatja lett a szabadulószobáknak, a játéknak, amelyben néhányan önkéntesen bemennek egy zárt helyiségbe, majd ebből a választott fogságból és rabságból együttesen próbálnak meg kijönni. Különböző trükkök, kérdések, elméleti és gyakorlati feladatok vezetik rá őket arra a lehetőségre, hogy kreatív módon, csapatmunkával kiszabaduljanak onnan. Nagy tanulságai lehetnek az ilyen közös munkának arról, hogy ki hogyan viseli a bezártságot, ki mennyire találja föl magát, ki mennyire türelmes és figyelmes, mennyire tud a közösséghez igazodni.

Van-e, ami határt szab a szabadságunknak? A másik ember, az élővilág, a környezetünk, Isten törvénye. Erkölcsi kérdés: szabad-e megtenni mindent, amire képesek vagyunk, amit anyagi lehetőségeink megengednek? A Nobel-díjas tudós, Max Born fogalmazta meg a tudományos kutatók számára a választ: nem szabad mindent megtenni, amit meg tudunk tenni. Ma is égető kérdés és nem csak a kutatók, a tudósok, az informatika és a technika fejlesztői előtt: hol van a határa a lehetőségeinknek?