Pál apostol több levele végén felszólítja a keresztyéneket, hogy: „Köszöntsétek egymást szent csókkal!” (1Kor 16,20; Róm 16,16; 2Kor 13,12) „Köszöntsetek minden testvért szent csókkal!” (1Thessz 5,26) Pál az elköszönés és a levélzárás közben nem csupán udvariassági formulaként tolmácsolja a testvérek köszöntését, és kéri, hogy egymást szent csókkal üdvözöljék. A csók a Szentírásban a szeretet, szerelem kifejezésén túl a kölcsönös tisztelet, a testvéri kapcsolat, az összetartozás, a barátság mutatója, az elköszönés és a találkozás jele, a vendégfogadás, a befogadás, a jóindulat megnyilvánulása, ahogyan a mi kultúránkban is ekként értelmezzük ezt a cselekvést. Különösen megható, amikor az apa hazatérő tékozló fia elé fut, nyakába borul, és megcsókolja őt (Lk 15,20). A csók a megkülönböztetett tisztelet, hódolat kifejezésére is alkalmas: „Csókoljátok a fiút, hogy meg ne haragudjék, és el ne pusztuljatok az úton.” (Zsolt 2,12) A bűnös nő Jézus lábát csókolgatta (Lk 7,38.45). Fájdalmas, hogy ez a mély értelmű pozitív cselekedet a világtörténelem nagy árulásának jelévé is lett. Júdás a csókkal visszaélve mutatta meg az Urat azoknak, akik elfogták őt (Mt 26,48–49; Mk 14,44–45; Lk 22,47–48).

A szent csók kifejezés nyilvánvalóan a testi érintkezésen túli összetartozást, testvéri kapcsolatot és közösséget hivatott kiemelni. A gyülekezet tagjai Krisztusban testvérek, még úgy is, ha az ókorban valószínűleg a férfiak a férfiakat, a nők a nőket köszöntötték ekként. Az Úr tanítása szerint: „Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.” (Jn 13,35) Péter apostol így zárja levelét: „Köszöntsétek egymást a szeretet csókjával.” (1Pt 5,14) A koronavírus-járvány elmúlásával újból lehetőségünk lesz szent csókkal köszönteni egymást.