Hogyan lett életének része a gondnoki szolgálat?

Amikor Tatabányán 1989-ben a Gál István lakótelepre költöztünk, az egyik nagynénémtől megtudtam, hogy új református templom épül a közelben. Egy őszi délutáni séta alkalmával a kislányaimmal megkerestük és becsöngettem. A fogadtatás olyan kedves volt, hogy egyből otthon éreztük magunkat. Lányainkat itt kereszteltettük meg, én pedig felnőttként itt konfirmáltam. Fokozatosan, de aktívan kezdtem részt venni a gyülekezeti munkákban, rendszeresen jártam istentiszteletre és bibliaórára is. Közben teológiai tanulmányokat folytattam a saját örömömre, ezért évek óta taníthatok felnőtteket és gyermekeket a gyülekezetben. Megtiszteltetés számomra, hogy a gyülekezet a gondnokának választott. Szívügyem ez a közösség, éppen ezért amit tudok, megteszek érte, Isten dicsőségére.

Ha három szóban kéne jellemeznie gyülekezetüket, melyek lennének azok és miért?

Kis létszámú, adakozó, összetartó közösség. A gyülekezet létszáma alig több mint száz fő, de önállóan működünk. Ennek oka az, hogy tagjaink örömmel adakoznak a gyülekezet céljaira. Istennek hála, fedezni tudjuk kiadásainkat. Összetartó a közösség, mert mindenki ragaszkodik a gyülekezethez, lelkészünkhöz, Hamar László nagytiszteletű úrhoz és egymáshoz is. A gyülekezeti tagok tartják a kapcsolatot, figyelemmel kísérik egymás életét, és ha szükséges, segítséget nyújtanak egymásnak.

Milyen nehézségekkel találkozik az egyházi szolgálat során?

Nem egyszerű a fiatalok bevonása a gyülekezeti szolgálatokba. Időnkénti feladatokat elvállalnak, de tartósan nem szívesen kötelezik el magukat. Az idősödő presbiterek utánpótlásában pedig nagy szükség lenne a fiatalabb nemzedékre. Imádságban kell hordoznunk ezt az ügyet, hogy legyenek Isten által elhívott, egyházukért és gyülekezetükért tenni akaró presbiterek. Gyülekezetünkben minden évben fejtörést okoz az iskolai hitoktatás, mivel tizenegy intézményben tanítunk, ahol sok a hittancsoport. Többek bátorítására elhatároztam, hogy elvégzem a katechéta szakot Pápán, ahol jelenleg végzős vagyok. Amíg az Úr ad hozzá erőt, örömmel veszek részt a gyermekek hitoktatásában.

Ha ki kellene emelnie egy ön számára fontos hitéleti pillanatot, mi lenne az és miért?

Isten kegyelmét megköszönve, sok ilyen pillanat volt és van az életemben. Szinte naponta érzem, hogy az Úr „sasszárnyon hordoz” engem. Sok áldást kapok a családi életemben, a gondnoki teendőimben és a szolgálataimban is. Azonban ha a legfontosabbat kell kiemelnem, az a konfirmációm volt. Az áldás, amit kaptam: „Hagyd az Úrra utadat, bízzál benne, mert ő munkálkodik.” (Zsolt 37,5) Nagyon komolyan vettem. Azóta is mindennap az Úrra bízom magamat, aki olyan ajándékokkal lep meg, amelyeket évekkel ezelőtt elképzelni sem tudtam volna.

Mivel tölti legszívesebben szabadidejét?

Ha „igazi” szabadidőm van, akkor kertészkedem, olvasok, varrok. Legszívesebben pedig nagymamai szerepemben az unokámmal töltöm az időmet.