Reformátusok Lapja

Rovatunk a mindennap közösen olvasott Ige mellé kínál bibliaolvasó és- értelmező útmutatót, emlékeztető gondolatokat és magyarázó lelki táplálékot. Ezen a héten Steinbach József, a Magyarországi Református Egyház Dunántúli egyházkerületének püspöke osztja meg velünk gondolatait.

A rendszerváltozáskor az egyházak és az egyházi képzőhelyek, így a nagykőrösi tanítóképző iránt is megnőtt az érdeklődés: nem volt gond a létszám, oktatókból is megnyerhették a legjobbakat, mert széles értelmiségi, pedagógusi holdudvar épült az intézmény köré – idézte fel az október 9-i hálaadó ünnepségen Szabó János egykori szervező-igazgató.

„Isten nemcsak üdvözít, hanem jónak és kedvesnek találja a mi világért elmondott imádságainkat. ’56 előtt és után is az imádság szolgálata vitte előre az egyház és – hisszük, hogy – népünk sorsát is.”

Imádkozom azért, hogy rendezett, továbbra is egységes, fejlődő, a problémákkal konstruktívan, szentlelkesen foglalkozó, anyagilag is stabil egyházkerületet adhassak át. Hiszem, hogy olyan utód adatik, aki megbecsüli törekvéseinket, próbál építeni azokra.

Ha nem választanak meg főgondnoknak, akkor is szeretném szolgálni az Úr Jézust. A nagy hajtásban sokszor felcseréljük az „imádkozva és dolgozva” mondat szavainak sorrendjét, pedig először az imaközösség kell. Ott van remény, ahol a lelkész mellett a gondnok, a presbiter vagy egy-két gyülekezeti tag rendszeresen együtt imádkozva hordozza az egyházközsége gondjait, örömeit.

Úgy gondolom, nem azért vagyunk presbiterek, hogy csak bólintsunk mindenre, hanem azért, hogy kezdeményezéseink is legyenek, és ehhez érzek magamban elegendő erőt. Az a célom, hogy markánsabb legyen egyházunkban a világi jelenlét – de csakis úgy, hogy a lelkipásztorokkal, esperesekkel és püspökökkel közösen hozunk döntéseket.

Az elfáradás, kifáradás minden vonalon elérhet minket, nemcsak a munka területén, hanem a kapcsolataink dinamikájában és minőségében, a gyülekezeti életünkben is. Kiégésnek nevezzük azt a folyamatot, amikor az érdeklődésünk csökken, unottan és rutinosan élünk, elerőtlenedünk, sőt rosszkedvűen, indulatos kitörésekkel támadjuk környezetünket.

Az imádság a lélek beszélgetése Istennel, azzal az Úrral, aki magát a lelket teremtette. E belső párbeszédben az ember a Teremtőjéhez fordul, megosztva vele vágyait, kérdéseit, örömeit és fájdalmait. A kommunikáció formája lehet kérés, könyörgés, hálaadás, dicséret, magasztalás. Az imádság e heti gondolatait osztjuk meg, amelyek az Istennel való kapcsolat mélyítésére hívnak.

A Biblia közös olvasása nemcsak Isten üzenetének mélyebb megértését segíti elő, hanem közösségi élményt is nyújt, amely megerősíti a hívők közötti kapcsolatot. Az e heti bibliai szakaszhoz kapcsolódóan Hodossy-Takács Előd írt jegyzetet, amely értékes iránymutatást nyújt a szöveg jobb értéséhez.

Amikor távozáskor levettük a védőfelszerelést, és bezárult mögöttünk az otthon kapuja, a következő gondolat fogalmazódott meg bennünk: a hitből fakadó szeretet és odaadás áthatol a zárt ajtókon, maszkokon és köpenyeken. „Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.” (Mt 18,20)

Nem magától értetődő, hogy süt a nap, hogy van olyan, hogy élet, hogy van olyan, hogy világ, hogy van olyan, hogy ember. Az meg végképp nem magától értetődő, hogy én, az ember, tudatában lehetek annak, hogy semmi sem magától értetődő.

A történelem orgonáján az Isten játszik – nyilatkozta a felsőpetényi fogságából 1956. október végén kiszabadított Mindszenty József bíboros, hercegprímás. Híres november 3-ai rádióbeszédében ő is a szabadságról és a nemzeti egységről beszélt.

Jézus tiszteletben tartotta a határokat, amikor így szólt a tanítványaihoz: „Én nem küldettem máshoz, csak Izráel házának elveszett juhaihoz.” Azután még ezt is hozzátette: „Nem jó elvenni a gyermekek kenyerét, és odadobni a kutyáknak.”

Magyarnak lenni és megmaradni magyarnak, 1956. október 23-ra és hőseire emlékezni, és felismerni a történelem lapjain Isten tollvonásait – ez a feladata minden magyar reformátusnak, nem csak ezekben a napokban.

A felvidéki magyarság legújabb kori történelmére tekint vissza köszöntőjében Fekete Vince, a Szlovákiai Magyar Református Presbiteri Szövetség elnöke, Ötvös László pap-költő, bibliakutatót elemző, méltató írás köszönti kilencvenedik születésnapján, de a köszöntések sorába tartozik a református kitüntetettek számbavétele is.

Hámánnak is fülébe jutott, hogy Mordokaj nem köszönti megfelelően. Annyira megharagudott, hogy nemcsak Mordokajt, hanem az egész zsidó népet ki akarta irtani. Gonosz tervet eszelt ki, és megkörnyékezte vele a királyt.

Október 4-én, vasárnap délután a Csengerre érkező vendégek elsőként az ünnepi istentiszteleten vettek részt, amelyen Fekete Károly, a Tiszántúli Egyházkerület püspöke hirdette Isten Igéjét. Szolgálatában felidézte a hitvallás megírásának körülményeit, közvetlen előzményeit, azt a kort, amelyben mindez megszületett.

Az egyházzene mindig közel állt a lelkemhez. Szívesen szolgáltam volna orgonista-lelkészként egész életemben. 1998-ban kerültem a budapesti Kálvin téri gyülekezetbe, ahol tizenkét évig voltam orgonista, zenei vezető. Könnyek között hagytam el ezt a szolgálati helyet, de tovább kellett mennem, és hiszem, azért, hogy többek között templomépítő lelkésszé váljak.