Tóth-Mihala Veronika
Életüket, munkájukat, szabad óráikat szentelik oda Istennek, a református egyháznak és gyülekezetüknek – rovatunkban hétről hétre lelkipásztorokat, gondnokokat és presbitereket mutatunk be. Tóth-Mihala Veronikát, a Debrecen-Kossuth utcai Református Egyházközség lelkipásztorát kérdeztük.
Hogyan jelent meg életében a hit?
Tizenhét éves koromban kaptam egy kisméretű Károli-bibliát apámtól. A családomból senki nem járt istentiszteletre, apám katolikus, engem anyám után reformátusnak kereszteltek. Miközben olvastam a Bibliát, imádkozni kezdtem, majd kerestem egy közösséget. Vasárnapról vasárnapra tanulgattam meg, hogyan kell viselkedni az istentiszteleten, mikor állunk, ülünk, énekelünk. Nem szégyelltem ezt a tudatlanságot, de bátorságom sem volt kérdezni. Ez a 90-es évek történetei közül egy. Vajai evangelizáció, Bethánia Szövetség, egyetemi bibliaóra az albérleti szobákban, megtérések, bizonyságtételek, ifjúsági énekek lelkes évei következtek.
Debrecenben szolgál tizenhat éve. Milyen feladatokat lát el az igehirdetés mellett?
A Kossuth utcai gyülekezet konzervatív, belvárosi közösség. Az elmúlt másfél évtizedben keresztülmentünk azon a változáson, amelyen a legtöbb nagyobb gyülekezet, hogy a kiscsoportok hétköznapi találkozásaival lett személyesebb a közösségépítő és hitmélyítő tevékenységünk. Tizenhárom hétközi alkalmunk van rendszeresen, én öt csoportot vezetek. Évekig végeztem a felnőttkonfirmációi oktatás munkáját, ma a korosztályos tartozik hozzám, és azt élvezem a leginkább. Szeretem a gyerekeket, és szeretek velük időt tölteni, játszani, tanítani őket. A lelkigondozás szolgálatát is rendszeresen végzem, megpróbálom kísérni a bajbajutottakat, meghallgatni őket.
Tóth-Mihala Veronika Tiszafüreden nőtt fel, Debrecenben tanult tovább bölcsész szakon, majd az ottani teológián szerzett vallástanári és lelkészi végzettséget. Tizenhatodik éve a debreceni Verestemplom beosztott lelkipásztora. Férjével, Tóth Tamással három gyereket nevelnek, a huszonhárom éves Danit, a tizenkilenc éves Orsit és a tizenkét éves Simont
A Tiszántúli Református Egyházkerület missziói tanácsosa, több programsorozat főszervezője. Milyen célt szolgálnak ezek a kezdeményezések?
A Hirdesd az Igét! öt éve tart, több mint százhatvan rendezvény van mögöttünk. Fekete Károly püspök úr indította a programot az útjára, lelkészeket, presbitereket, gyülekezeti tagokat hívtunk meg egy-egy csendesnapra, ahol közösen imádkoztunk, Igét hallgattunk, énekeltünk, beszélgettünk egymással. Az Így jöttem olyan zenés találkozás, ahol egy előadói est után kerekasztal-beszélgetés következik valamilyen izgalmas témáról, mint az utazás vagy a játék. A RefKatedra negyvennyolc munkatárssal olyan belső vezetői képzés, amelynek a motiváció, tudatosítás és hivatásértelmezés szerepel a céljai között, és tapasztalatcserére épül. Hálás vagyok, hogy részt vehetek ezeknek a szervezésében, mert sokat változott az egyházképem. Nem elképzelésekre, hanem személyes tapasztalatokra épül, és így sokkal pozitívabb. Valahogyan a közbeszédben mindig a hibákra figyelünk. Az egyházi közbeszéd olyan, mintha lejtőn haladna, mindig lefelé hajlik benne a görbe. A valóság jóval összetettebb és pozitívabb. Sok elkötelezett, tiszta ember van az egyházunkban.
Melyik a legkedvesebb igéje a Bibliában és miért?
Nagyon szeretem a Genezist, mert tiszta tükör, megmutatja, ki vagyok. Fontos számomra János evangéliuma, mert szárnyalni tanít.
Ön szerint mi az egyház mai fő feladata és missziója?
A gyógyítás. A történelmi, generációs, egyéni sérülések gyógyítása, hiszen nálunk van a gyógyszer, ezért óriási a felelősségünk.
