... békeidőben is fontos része az ember életének, hogy ne kelljen mindennap újra kitalálni, hogy mit és mikor tegyen, mi hol van, minek van itt az ideje. A természet közelségében élő ember életét meghatározta a nappalok és éjszakák, valamint az évszakok váltakozása, az ifjúkor és az időskor elődöktől áthagyományozott feladata. A természettől elszakadva azonban kiestünk ebből, és újfajta ritmust próbálunk kialakítani, mert a rend kell, anélkül káoszba és zűrzavarba hullunk.

Háborúban, tűzben, árvízben vagy balesetben különösen lényeges a mentéshez a rend. Nem lehet rábízni az egyes emberre, hogy ki-ki a maga jó szándéka és szabadsága, ötlete alapján viselkedjen, tegye, amit tud. Kellenek vezetők, akik összehangolják az információkat, átlátják a veszély mértékét, és irányítják a mentési műveleteket.

Most, a világjárvány idején is rendet kellett kialakítani. Az operatív törzs naponta összeül tanácskozni, hogy közvetlenül irányítsa az életünket, rendeleteket hoznak, amelyeknek betartásáról a rend őrei gondoskodnak, hogy ne veszélyeztessük a magunk és mások életét.

Pál apostol intése a zsarnok Néró császár Rómájában hangzik el: „Minden lélek engedelmeskedjék a felettes hatalmaknak, mert nincs hatalom mástól, mint Istentől, ami hatalom pedig van, Istentől rendeltetett. Aki tehát nem engedelmeskedik a hatalomnak, az Isten rendelkezésével fordul szembe” (Róm 13,1–2). Az eredeti szó a „hüpo” prepozícióval pontosan úgy fordítható, hogy a felsőbbség nem Istentől vagy Istenből, hanem Isten által rendeltetett. A keresztyén ember Isten uralma alatt él, és szabad arra, hogy az Isten által kapott felsőbbséget, „társadalmi-politikai hatalmat az Istentől kívánt, az emberi együttélést szabályozó rend egyik eszközének lássa” – írja Bolyki János.

Az apostol bátorító és buzdító célzattal intette józan belátásra és érett magatartásra a római gyülekezetet. Hasonló intést hoz Titusz levele: „Emlékeztesd őket arra, hogy rendeljék alá magukat az uralkodóknak és a felsőbbségnek: engedelmeskedjenek, és legyenek készek minden jó cselekedetre. Senkit se szóljanak meg, kerüljék a viszálykodást, legyenek megértők, teljes szelídséget tanúsítva minden ember iránt.” (Tit 3,1–2)

Ha Isten kezéből vesszük a világi és egyházi vezetőket és elöljárókat, akkor imádkozzunk értük (1Tim 2,1–2), hogy Isten Lelke vezesse őket bölcs döntésekre. Magunkért is könyörögjünk, hogy felismerjük: most annak van itt az ideje, hogy önként és szabadon igazodjunk hozzájuk, és ne pazaroljuk erőinket szükségtelen ellenállásra.